55. rész
- Oké, öhm... most megkeresem Tomot - mondtam.
- Szerintem a kajáknál és piáknál meglesz - nevetett, én meg elindultam azok felé. Láttam hogy ott áll az egyik nagy kajákkal teli asztal előtt öltönyben oO Csak a rasztáiról és sapijáról ismertem fel. Mögé lópództam és hátulról a szemeire tettem a kezeimet.
- Na ki vagyok? - kérdeztem mosolyogva. Mintha nem tudná xD
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Megfordult és rámmosolygott.
- Nagyon gyönyörű voltál - ölelt meg gratulálás képpen.
- Csak voltam? - nevettem.
- Tudod hogy értem - forgatta a szemeit.
- Azért köszi - mosolyogtam és megint megöleltem. - Látom leragadtál a kajáknál.
- Szeretek enni - mentegetőzött.
- Oké, nem baj az, amíg nem látszik.
- Nagyon vicces - mondta gúnyosan. - Öhm... megharagudnál, ha most megcsókolnálak a sikeredért? - hajolt közelebb. Ekkor elkattant előttünk egy vaku.
- Héé! - szóltam a fotósra hirtelen. A terem tele volt a sajtóval.
- Folytassák csak! - legyintett.
- Ugyan mit? - kérdeztem szemrehányóan.
- Akkor megengednek egy képet...? - kérdezte.
- Persze - válaszolt Tom, mielőtt megszólalhattam volna. Szorosan mellém állt és átfogta a csípőmet. Rámnézett, aztán a kamerába mosolygott, én pedig követtem a példáját. Mégegy vaku. Aztán elment a fotós Carmen Electrához és Amyhez xD
- Hé, az ott Carmen! - csillant fel Tom szeme.
- Nah ne mond, én meg mindjárt rohanok Tyler Lautnerhez. - megnyaltam a száj szélét.
- Az meg ki a jó ég? - kérdezte felháborodva.
- Színész. Álom jó pasi - mosolyogtam álmodozva.
- Oké, megegyezhetünk. Te nem mész oda ahhoz a Lautnerhez, én meg nem megyek Electrához. - ajánlotta.
- Elfogadom - villantottam ki a fehér fogsoromat elégedetten xD
- És már tudod hogy merre mentek ma? - kérdezte
- Még nem. 11-kor talizunk a bejárat előtt és akkor elválik. Máté mondta hogy ti is mentek valamerre - tudakoltam.
- Jah igen. - vont vállat.
- Amúgy többiek? - kérdeztem.
- Gustav elment beszélni valami együttes dobosával, Georg valamelyik modellt próbálja felszedni. Akárcsak én - tette hozzá vigyorogva, ezzel rám célozva - És Bill meg... hát ő nem tudom hova tűnt. Szerintem elment dumálni az egyik tervezővel. De komolyan, amikor te mentél végig, akkor olyan megszállottan bámult, hogy komolyan azthittem nem pislog és nyitva maradt szemekkel ülve halt meg.
- Jesszus túl élénk a fantáziád - próbáltam viccet csinálni belőle.
- Az kell - húzogatt a szemöldökét csábosan és féloldalasan mosolygott. - Iszunk pezsgőt, ha már egy ideig nem fogjuk egymást látni?
- Pezsgőt bontasz, hogy nem fogjuk egymást látni. De kedves. - jegyeztem meg gúnyosan.
- Ahj, mindent félreértesz - nevetett. - Oké. Koccintsunk ránk, a filmedre és a koncertekre! - felém emelte a poharát.
- Igen - helyeseltem. Koccintás és lassan megittuk.
- Mikor mész el? - kérdezte a jókedvet hanyagolva.
- Most a csajokkal talizunk kint 11-kor és elmegyünk valahova. Aztán... holnap hazamegyek Mátéval. Visszajövök a film kezdésére. Addig David elvileg talál nekem valami párt.
- Én tökéletes pár lennék neked - hajolt ismét közelebb és újabb vakut hallottunk.
- Együtt vagytok? Mióta? Vagy csak egy újabb egyéjszakás kaland? - kérdezte egy riporter.
- Nem, semmi ilyen. Félreérti - mondta Tom kedvesen.
- Igen, régi jó barátok vagyunk - erőltettem egy mosolyt. És végre elhúzott.
- Szerintem tartsuk meg a tisztes távolságot ezután - javasoltam.
- Lehet azt kéne - bigyesztette le az alsó ajkát. - David így is ki fog nyírni, ha meglátja a képeket.
- Sze... - kezdtem volna bele, de valaki elrántott. Pontosabban David. Emlegetett szamár . . .
- Tom, ha nem baj, beszélek egy kicsit Kittyvel - mondta neki és magával húzott valami csendesebb részre.
- Miről van szó? - kérdeztem kiváncsian.
- Úgy hallottam te is hazamész holnap - ráncolta össze a homlokát. - Május közepén már itt kéne lenned. Addig találok egy helyes színészt, mert Daniel mégsem írta alá a szerződést - csóválta a fejét rosszallóan. - És majd az újjal még meg kell ismerkedned. Meg a stábtagokkal. És majd elmondok mindent, ha hazajösz. Tehát ezért örülnék ha fél hónap múlva újra itt lennél. A stúdióhoz közel már van is szobád egy 5*-os hotelben. Majd hívj fel, ha bejelentkeztél. Egyenlőre nyár végéig bérelem, aztán majd lehet váltunk, ha unalmas lesz. - magyarázta, én meg csak bólogattam.
- Oké, fél hónap bőven elég lesz az otthoniakból - nevettem halványan.
- Rendben, akkor majd beszélünk - megfogta az egyik vállamat elköszönésképpen és gyorsan elsuhant. Fél 11 volt. Vissza akartam menni Tomhoz, de mikor megfordultam, Bill állt előttem szintén öltönyben.
- Szia - köszönt
- Szia.
- Csak el akartam köszönni. És hogy nagyon ügyes meg szép voltál. Meg a ruhák is jók. Mégegyszer köszi a jegyet is - mondta kicsit zavartan, de nagyon halványan mosolygott.
- Hát. Köszi, köszi, és nincs mit - mosolyogtam én is.
- És... most ti Tommal együtt vagytok? - kérdezte halkabban, így alig értettem, de sikerült kiszűrni belőle a lényeget.
- Nem igazán. Tudod elég érdekes lenne belebonyolódni egy távkapcsolatba már az elején. Főleg Tommal. Tudod milyen - sóhajtottam rosszallóan.
- Igen. Akkor találkozunk júniusban? - kérdezte.
- Valószínű - a hátam mögött keresztbetettem két ujjamat. Nem biztosítom.
- Oké, akkor vigyázz magadra - mosolygott és megölelt. Semmit sem éreztem. A "szerelmünk" tényleg csak sajnálat volt... Teljesen bebeszéltem magamnak, milyen hülye vagyok! Közben figyeltem a fotós riportereket, de most érdekes módon egy sem próbált lekapni minket. Hál istennek!
- Te is - mosolyogtam, mikor elengedett. Alig nézett rám, már el is ment a hátam mögött lévő irányba. Ismét Tom felé indultam, és most Gusti és Georg lépett elém x) Dejó. Fél órám sincs. Sosem jutok ki innen -.-"
- Sziasztok. - köszöntem nagy vigyorral.
- Nagyon ügyi voltál - kacsintott Georg.
- Köszi!
- Csak azt akartuk mondani, hogy jó legyél, és reméljük még látjuk egymást - mosolygott Gusti.
- Igen, énis remélem - viszonoztam. Adtunk egymásnak 3-3 puszit és goo Tom. Mostmár komolyan.
- Oh, még itt vagy - örültem meg.
- Asszem - nevetett.
- Szóval... vigyázz magadra, jó legyél, továbbra is feküdj össze minden csajjal, így talá elfelejtjük egymást és nemlesz rossz a távollét - mondtam neki őszintén. - Én is pasizni fogok.
- Hát jó... ha így jó. Kiváncsi leszek mi lesz másfél hónap múlva - gondolkodott el. - Oké, vigyázz magadra te is. - ő is szorosan megölelt - csak úgy, mint Bill. Csak ez jobb volt :)
A kijárat felé indultam. Három hete jöttem ide. Egy célért, az első igazi sikeremért. Nem a szerelemért. És mégis megtaláltam. Csak túl későn. Még ha felmerült volna bennem ezelőtt a gondolat, hogy én Tom Kaulitz-cal találkozni fogok valaha, akkor sem hittem volna, hogy beleszeretek. Főleg hogy ő belémszeret. Biztos hogy ez mindkettőnknek fellángolás féle. Hosszú fellángolás. Ami elmúlik másfél hónap alatt. Semmi kedvem szerelmesnek lenni egy sztárba. Akivel ugyanaz a főnökünk. Aki a legkevésbé sem megbízható az imidzse miatt. Közben bántottam meg embereket. Bill. Azt hitte én is szeretem, de nem. Tényleg csak sajnáltam. Pedig sosem voltam ilyen. Remélem ő is hamar elfelejt. Sarah. Vele sem beszéltem valami szépen, még ha meg is érdemelte. Nem ismertem régóta, nem volt hozzá jogom.
De elértem, amiért idejöttem, és csak ez számít. Ezért sétálok most mosolyogva a lányok felé, miközben a lágy, esti szellő fújja a hosszú szőke hajam, magam mögött hagyva mindent. Ezzel kezdődik egy új fejezet . . .
Folyt. köv. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
