50. rész
Hát idáig is eljutottam :)
Véleményeket az eddig írtakról! ;D
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Hmm, Green Day póló. Nem rossz banda - mondtam, miközben befeküdtem mellé. - Te amúgy már fürödtél?
- Jah. Még a filmezés-Gustiéknál előtt.
- Ő, amúgy adnál egy boxert is? - a takaró alatt jöttem rá, hogy csak a tangám van rajtam -.-" (meg persze a póló)
- Jó vagy így is - vigyorgott.
- Leveszem rólad, ha nem adsz egyet - néztem komolyan.
_____________________
- Most megijedtem - utánozta az arckifejezésemet, de a végét elnevette. - Inkább adok. - úgy is lett...
19. nap
Reggel. A függöny résnyire kihúzva. Azon beszűrődik a tavaszi nap fénye. Madarak kintről. Mocorgás az ágy másik oldalán. Csend van - Máté alszik. Várjunk. Mocorgás az ágy másik oldalán? Bill!
Hihetetlen gyorsasággal ültem fel. A franciaágy két lehető legtávolább lévő pontjain feküdtünk. Érdekes.
Az ágy mellett lévő óra délelőtt fél 11-et mutatott. Pont jó. 3-ra kell bemennem és addig legalább még fel is fogok ébredni. Gondolkoztam hogy felkeltesem-e Billt, de nincs olyan nagy szívem, hogy hagyjam aludni xD
- Bill... - közelebb másztam hozzá és a haját elsimítottam az arcából. Valamit motyogott, de nem értettem. - Bill! Ébresztőőő!
- Mi? Kitty... úristen! - ijedten nyitotta ki a szemeit.
- Ilyen ijesztő vagy? - vágtam tök értelmetlen fejeket.
- Hogy... Izé... nem... - hebegett össze-vissza.
- Nah jó. Mély levegő. Beszív. Kifúj. - mutattam a gyakorlatot. Kicsit mitha megnyugodott volna és felült. Nem bírtam tovább, elnevettem magam:
- Elárulnád, hogy mi volt ez??
- Áh, csak rosszat álmodtam - von vállat
- Ez megmagyarázza, hogy mért aludtunk az ágy két legmeszebb lévő pontján - nevettem tovább.
- Álmomban meg akartál ölni. Volt az univerzum. És mi a Földön áltunk. A bolygó Földön álltunk. És te le akartál lökni a semmibe. És...és aztán jött valami láthatatlan izé. És az téged akart lelökni. Aztán leestünk mindketten. Utána meg valami fehér semmiben voltunk. És te... tökönrugtál - itt elröhögte magát. - Aztán elkezdtél folytogatni és azt ordibáltad hogy "Utállak te hazug szemét! Gyűlöllek!" - utánozta a hangomat. - És most felkeltem.
- Hm... Nem kéne annyi sci-fi filmet nézned. De arról meggyőződhetsz, hogy nem utállak - mosolyogtam.
- Amúgy jó hamar elaludtunk este.
- Igen... de most én megyek is. Be kell mennem 3-ra és addig teljesen fel akarok ébredni - néztem rá jelentőségteljesen.
- Oké. Mikor jössz? - kérdezte felkönyökölve.
- Hát... szerintem 6 körül. Max fél 7-7.
- Én várni foglak - mosolygott.
- Hát jó - gyors puszit nyomtam az arcára. Vagyis... a szájára. De véletlen! Komolyan! Két pillantig egymás szemébe néztünk, aztán elfordultam és kifelé indultam, mielőtt kiesne a szívem a helyéről. - Akkor este tali, szia!
Mikor kimentem a szobából, velem párhuzamos tette Tom ugyanezt. Elkapta a tekintetemet és hirtelen nem tudtam mit kéne mondanom.
- Nézd... Tom. Sajnálom hogy tegnap csak úgy ott hagytalak - néztem rá bocsánatkérően.
- Ugyan - vont vállat. - Szép volt, jó volt, de te Billt szereted.
- Ki mondta hogy szeretem? - vágtam közbe egyből.
- Mért, ez kinek nem nyílvánvaló? - széttárta a kezeit.
- Nha jó, mindegy. Most nem tudom mi lesz. De gondolom neked nem nagy probléma, mert neked csak egy... két éjszakás kaland voltam - forgatom a szemem.
- Ha te így látod - vetette oda gúnyosan és visszament a szobájába.
Ezt meg hogy értette? - ezen gondolkoztam, míg a liftben voltam. Bementem a Mátéval közös szobánkba, lezuhanyoztam, hajatmostam, kivasaltam azt és felvettem egy testhez simuló, rózsaszín, pánt nélküli ruhát. Elég meleg volt már ehhez a nyári cucchoz. Plusz felvettem egy fekete, lábujjbedugós papucst, amit a bokámon össze is lehetett kötni. Miután multkor (bocsi, azt a 'részt' nem írtam le) befestettem a hajamat hamvasszőkére, még sosem engedtem ki ilyen egyenesen. A derekamig ért. Imádom a hajamat :)
- Sziasztok! Mindenki itt van? - kérdezte Sophie.
- Whitney még nincs - szólt valaki.
- Hm... - a mellette álló Paullal összenéztek.
- Az a csaj nekem sosem volt szimpi - súgta oda Lina nekem.
- Egyetértek. Van benne valami taszító - úgy csináltam, mintha kirázott volna a hideg.
3 óra 15 perc.
- Ohh, sziasztok! Nagyooon sajnálom, hogy késtem! - az emlegetett szó szerint beesett az ajtón, közben persze majdnem hanyatvágódott egy hangfalban -.-" - Lekéstem a buszt, de futottam idáig. Totál kivagyok! - fújtatott a falnak dőlve.
- Whitney. Ugye tudod, hogy mekkora csalódást okoztál?! Negyed órát késtél. Ez valahol sorsdöntő lehet - mondta nyugodtan Sophie.
- Sajnálom! Nem az én hibám. - a végét már elnevette
- Velünk is megosztanád, hogy mi olyan vicces? - kérdezte Paul karbatett kezekkel.
- Hé, emeberek! Ugyan már. Ez csak egy próba - legyintett. - Mért néz mindenki ilyen halálra rémülten? - vigyorgott tovább nagyokat.
- Tudod kire emlékeztetsz most? - kérdezte tőle az egyik csaj. Azt hiszem Michaella a neve. - Az egyik nagybátyámra, aki nemrég ment elvonóra a drog miatt.
- Mit képzelsz te magadról? Úgy nézek ki, mint egy drogos? - Whitney a lány felé szaladt.
- Na jó, most azonnal álljál le! - kiaáltott rá Paul erős hangon. Így még nem is hallottam. Ajaj, itt még bajok lesznek :S - Esküszöm neked, komolyan őgy viselkedsz és olyan szétcsapottan is nézel ki, mint egy drogos! - folytatta kímélés nélkül. Mindenki csendben volt és figyelt.
- Valószínűleg van is benned egy kicsi. Talán az éjszakából maradt meg? Rajtad végignézve elég élvezetes estéd lehetett - és igaza is volt Sophienak. Whitney vállig érő barna haja össze volt kócolódva, és az általában egyenes leeső frufruja most kettéállt és csillogott a zsírtól. A mini farmerszoknyája kibővült rajta az este folyamán, és a szinte átlátszó kék felsőjén volt egy barnás folt. Az egyik magassarkújánák pedig mintha letörni készülne a sarka.
- Az én dolgom hogy mit csinálok éjjel! - mordult fel. Kár, nem kéne tovább feszegetni a húrt.
- Csak azért nem cserélünk le, mert már csak 2 napunk van! Jól hallottad! Szóval tessék összeszedni magadat. Ezaz lányok, gyertek az öltözőbe! - mondta végül már mosolyogva felénk. Paullal invitált minket és követtük. Whitney persze végig duzzogott és mindenkivel undok volt. Hogy szerethet bárki is egy ilyen szétesett nőt? Na mindegy. Ma mindenki azokban a cipőkben járkált a kifutón, amiket a nagy napon kell majd viselni. Meg kell szokni, ugyanis a legtöbbjünknek több mint 20 centis magas a sarka :S
Minden jól ment, míg egyszer csak BUMM!
- Áh, a lábam! - ordítozott Whitney, miután felbukott a saját lábában és erősen hasra esett, majd ezután leesett a másfél méter magas kifutóról is. Mindenki kiadott egy halk sikolyt ijedtében.
- Valaki hívjon mentőt - hallottam Lucas közömbös és unott hangját a háttérben, aki idő közben csatlakozott hozzánk.
A mentő hamar ideért és egyből elvitték. Mire ideértek a fejéből is vesztett vért, és már nem is volt eszméleténél. Sophie ment vele csak. Szóval ezzel végetvetettünk a próbának. Mondjuk már így is 5 körül volt az idő. Mikor meg akartam nézni pontosan, hiába kutakodtam a táskámban, nem találtam a mobilomat :S Fenébe, otthon hagytam...
- Hé, Kitty! - szólított meg Michaella és leült mellém - A csajokkal beülünk egy helyre, megiszunk egy koktélt és dumálunk. Jössz te is? - mosolygott kedvesen.
- Jha, gyere - jött oda Lena is.
- Oké, megyek - egyeztem bele vidáman. Rám fér már egy csajos összejövetel.
Folyt. köv.
~ ebből a részből még nem derült ki, hogy Billes vagy Tomos lesz :) Mivel már a szavazás látta előtt eldöntöttem, hogy milyen lesz, ezért előre írtam több részt is. De hamar ki fog derülni :)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
