49. rész
De az is lehet, hogy észre sem vettek minket...
Átkaroltam a nyakát, és szinte már összeforrtunk. Mintha ruha se lett volna rajtunk. Azért furcsa.
- Kmm... - hallottuk a háttérből. Hirtelen szétugrottunk.
- Azért nem itt kéne - vigyorgott Georg
- Jó hogy nem itt vetkőztetek le - nevetett Gustav is.
Én végig Billel szemeztem. A szeme...olyan más volt. Annyira szokatlan, hogy megijedtem. Mit tettem!? Bill kirohant a szobából. Én reflexszerűen felpattantam Tom öléből és utánaszaladtam.
______________________
Mire kiértem már Bill a szobája ajtaját vágta be maga mögött. Egy másodpercig gondolkoztam hogy kopogjak vagy sem, de most jobb láttam nem feldühíteni mégjobban. Kopogtam. Semmi válasz. Mégegyszer. Megint semmi. Lassan benyitottam. Az ágyan feküdt hason és a kezeit a feje elé tette. Az kezei és a párnák eltakarták az arcát, ezért semmi se láttam. Beljebb mentem, magam után pedig becsuktam az ajtót. Nem szólalt meg. Pedig azt hittem, hogy mikor bejövök ide, az elkövetkezendő fél órában ordibálásra és veszekedésre számíthatok. Már nyugtalanított a csend. Leültem mellé az ágyába és csak néztem félre fordított fejjel. Hallottam hogy nem normálisan vesz levegőt és ez rám is rámragadt. Melegség töltött el, de nem tudom mért. Erőteljesebben dobogott a szívem és késztetést éreztem hogy átöleljem és hozzá bújjak.
- Bill... - szólítottam le végül, de nem válaszolt. - Légyszíves ne csináld ezt. Sajnálom. Nem tudod, mennyire sajnálom - és ez így is volt.
Ez nem igaz, nemtud megszólalni!
- Tudom, hülye vagyok. Csak ha Tommal vagyok, akkor sokszor elfelejtkezek magamról, és nem gondolkodok mielőtt cselekszek. Nem tehetek róla, így hat rám... Tudod, hogy olyan vagyok, mint Tom. Ha úgy vesszük. Tehát egyformán gondolkozok vele ezen a téren. Ha érted, hogy értem. - magyarázkodtam - És igazából nem is tudom, hogy téged ez mért bánt ennyire. De engem pedig az bánt, hogy téged bánt. Összezavarsz. - úristen, sose mondtam még ennél értelmetlenebb "beszédet". De szerintem ő érti... még ha jelét se mutatja.
- Szerintem tudod, mért bánt - szólalt még először, mióta itt vagyok. Végre! De a hangja olyan furcsa volt. Mint... mint aki sírt volna :|
- Jól vagy? - közelebb hajoltam hozzá és lefeküdtem mellé.
- Jól... - felelte és végre felémfordított a szemét. A szeme piros volt. Sírt... na ne. Miattam? Ezt nem hiszem el!
- Oh...Bill! - hirtelen felindulásból erősen magamhoz szorítottam.
- Nem bírom tovább, érted? - mondta halkan - Nem tudom tovább nézni.
- Hiányoztál - kicsit elengedtem és felé fordultam.
- Pedig azt hittem jól el vagy Tommal... - jegyezte meg gúnyosan a szemembe nézve.
- Ez így van. De... nekem te kellettél igazán. Végig. - simogattam meg az arcát. Finom és puha...
- Veled annyira jól éreztem magam mindig is. Még akkor is, mikor Sarahval voltam. Mindig megnyugtattál, felvidítottál. Mindig mosolyogtál és kedves voltál. És még gyönyörű is vagy. - itt halványan elmosolyodott - Nem sok idő kérdése volt, hogy mikor kezdek el irántad máshogy érezni.
- Én ezzel ugyanígy vagyok - mondtam pár mp után. Sosem voltam még szerelmes. Pont most akarom elkezdeni? Mikor időm se lenne rá? És egy pont olyan pasival, akivel sosem lehetnek együtt sokat? :S
- És hogy volt ez a dolog Tommal? - kérdezte végül. Ezt szerettem volna elkerülni...
- Hát... már nem is emlékszek. Azt tudom, hogy amikor kettesben maradtunk, akkor mindent megtett, hogy elcsábítson. És 2x sikerült is... Ma is lehetett volna... Még az étteremben is - forgatom a szemem. - De nem akartam.
- És ha ma nem rohanok ki a szobából és nem vágok fejeket, akkor elmentek szobára és folytatjátok, amit elkezdtetek előttünk? - vonta fel az egyik szemöldökét kérdően.
- Nem... - nevettem gúnyosan.
- Szóval igen - sóhajtott a takaróját bámulva.
- Aj, Bill! Sajnálom... Ez, nekem is fáj. Nekem is furcsa, de a múltat nem tudom megváltoztatni.
- Legalább jó volt? - nézett szúrósan a szemembe.
- Muszáj erről beszélni? - kezdett felidegesíteni. - Ígérem! Hogy soha többet nem lesz Tommal köztünk semmit. Megint többet leszünk együtt és kibékékülünk - mosolyogtam. - Aztán majd meglátjuk mi lesz.
- Én benne vagyok - viszonozta a mosolyt.
- Oh, végre látlak mosolyogni - öleltem meg újból.
- Te is hiányoztál... - suttogta alig hallhatóan. - Itt alszol? - kérdezte, mikor ismét elengedtük egymást.
- Öhm... - kicsit elgondolkoztam.
- Ne gondolj semmi rosszra! Adok neked valami alvó cuccot és akkor le sem kell menned - kérlelt.
- Hát jó - beleharaptam az alsó ajkamba. - Akkor én elmegyek fürödni.
- Oké, én itt leszek - kacsintott. Csak rámosolyogtam és már mentem is be.
Áh, most annyira örülök! Esküszöm sosem fogok többet Tommal kavarni. Nem hiányzik, hogy ezzel a számomra mégfontosabb személyeket megbántsam. Tom is fontos nekem, de más szempontból. Remélem vele elfelejtjük a történteket és jó barátok leszünk. Billel pedig... hát majd kialakul. De egyenlőre nem hiszem hogy bármi is lehetne. Erre a pár napra fölösleges... =(
Gyorsan lezuhanyoztam, magamra kaptam egy törülközőt és kimentem ruháért.
- Akkor adnál valami cuccot? - kérdeztem. A TV-ben bámult valami filmet.
- Persze - válaszolt, miután alaposan végigmért. Kaulitzok... - Tessék - adta a kezembe. - Jól nézel ki vizesen.
- Oh, köszi - mosolyogtam rá, majd visszamentem gyorsan felvenni.
- Hmm, Green Day póló. Nem rossz banda - mondtam, miközben befeküdtem mellé. - Te amúgy már fürödtél?
- Jah. Még a filmezés-Gustiéknál előtt.
- Ő, amúgy adnál egy boxert is? - a takaró alatt jöttem rá, hogy csak a tangám van rajtam -.-" (meg persze a póló)
- Jó vagy így is - vigyorgott.
- Leveszem rólad, ha nem adsz egyet - néztem komolyan.
Folyt_köv_:) | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
