Még mindig mindenki röhögött mikor Tomra jutott az üveg.
- Felelek

- Kivel és mikor feküdtél le legutoljára? - Gusti
- Hát Kittyvel 2x is a múltko....... - mondta teljes természetességgel, de miután rájött hogy mit mondott =S - ...őő..izé...

- MIVAN??? - kérdezte egyszerre Bill és Máté
Nane..ezt nem hiszem el :S:S:S
_________________________________

- Tom! - kiabáltam rá
- Kitty! - Tom
- Nah kösz szépen! - mondtam idegesen
- Véletlen volt! - kiabált vissza
- Ti lefeküdtetek?? - fintorgott Máté - Azthittem csak szivatjátok egymást!

- Ezt nem hiszem el! - állt fel Bill - Mindketten hazudtatok!

- Mi nem feküdtünk le! Csak vicceltem - nevet Tom kínosan - Ne már, ti komolyan elhittétek?
- Most lefeküdtetek, vagy nem?? - nézett rám Bill egyszerre mérgesen és szomorúan
Már nem tudtam neki hazudni..
- Hát...nem...valójában igen éés nem...szóval izé..igen.. - hajtottam le a fejemet - És sajnálom hogy hazudtunk - álltam fel és odamentem hozzá - De légyszives ne haragudj
- Mi az hogy ne haragudjak?? Már azt hittem..hogy..áhh, hagyuk! Én elmentem! - felkapta a sapiját és a szemcsijét és kiment
- Ezt nem hiszem el Tom!!! Hogy lehetsz ilyen... ilyen figyelmetlen?? - kibáltam
- Hé, nyugi már! Nem tehetek róla, csak kicsúszott a számon, jah és előbb-utóbb ugyis megtudta volna! - Tom
- Bocs, hogy beleszólok, de 2x is? - Máté
- Ahj..igen.. - ültem le az ágyra és az ölembe hajtottam a fejemet
- De ez mért olyan nagy baj? Tomtól megszoktuk - nevet Georg halványan
- Igen.. csak hogy Bill meg Kitty éreznek valamit egymás iránt.. - Tom
- Én nem érzek semmit! - szóltam közbe
- Ha így lenne, akk mért nem mondhattuk volna el? És most mért érdekelne hogy Bill haragszik? - Tom sejtően
- Egyszerűen csak nem szeretem ha az emberek rossz képet festenek rólam - mondom gúnyosan
- Festek én neked valami szépet - nevet Máté
- Látom meggyógyultál.. - forgatom a szemem - Nah jó, én lemegyek a szobánkba. Georg, Gustav örülök hogy megismertlek titeket
- Mi is - ők
Lementem a szobámba, lefeküdtem az ágyamba és már a sírás határán álltam, mikor kopogtak.

- Kopj le!!!! - kiabáltam ki, mire kinyílt az ajtó
- Ezt "gyere be"-nek veszem - ült le az ágyamra Tom

- Mit akarsz? - kérdeztem flegmán, a plafont bámulva
- Hé..sajnálom... tényleg bocs. Nem volt szándékos - nézett rám bociszemekkel
- Legközelebb ha kérdeznek valamit, gondold át a válaszod, és aztán szólalj meg! - mondom gúnyosan
- Jol van na. Ilyen vagyok, nem tehetek róla... - Tom
- Már mindegy. - vonok vállat
- Haragszol? - kérdezte
- Inkább magamra...arra hogy egyáltalán lefeküdtem veled. - én
- De jó volt, nem? - vigyorog -.-"
- TOM! - szóltam rá
- Jó-jó, nem szóltam. - Tom
- Bill most nem fog hozzám szólni - én
- Nem szivesen mondom, de van benne valami. Ismerem és elég lelkies..vagyis nah... hogy kell ezt mondani? - gondolkodott xd
- Lelkizős?
- Jah..olyasmi. És nehezen vagyis izé...sértődékeny meg szarul kezeli az ilyen hm.. nah jó hagyuk - nevette el magát
- Ez nem a te műfajod xD - nevettem én is
- Nem nagyon :D - Tom
- Fogsz beszélni Billel? - én
- Igen... muszáj lesz... - Tom
- Több szerencsét, mint az előbb xd - én

- haha..:D De ugye velem nem akarsz összeveszni?- Tom
- Tom, szeretnék egyedül lenni - én
- Jaj, ne csináld már - nézett nyűgösen

- Csak fáradt vagyok, majd beszélünk - toltam ki a szobából
- Jóéjszakát- Tom
- Neked is - és rávágtam az ajtót xd nahjó nem. csak lassan becsuktam ^^

Még Máté is "haza" jött és megbeszéltem vele a dolgot. Őt különösebben nem érdekelte, bár kikérdezett arról hogy tényleg védekeztünk-e stb.. xD

16. nap
Megvártam még Máté elalszik, és éjfél után átmentem Billhez. Tudtam a lakosztálya kódját, ezért bementem, mert gondoltam hogy már alszik...de üres volt o.O fogalmam sem volt hogy hol lehet ilyenkor, de kezdtem aggódni amikor 10 percet ültem az ágyán és sehol semmi :S Lassan elaludtam, és arra ébredek fel hogy Bill áll az ajtóban és néz.
- Mit csinálsz itt? - kérdezte karba tett kezekkel
- Én..csak azért jöttem hogy sajnálom hogy nem voltam öszinte.. - mentem oda hozzá - Csak azthittem rosszul esne, mert mostanában elég jól megvoltunk - néztem rá bocsánatkérően

- Hát Így mégszarabbul eset.. - nevet kínosan
- Tudom és...sajnálom! Kérlek, ne haragudj. - fogtam meg a két kezét
- Pedig azt hittem végre találtam egy normális, kedves, aranyos lányt.. - hajtotta le a fejét
- Igen, találtál! Most volt ez a dolog Tommal... tudod milyen, simán rávesz egy lányt bármire! Én nem akartam, de végül csak így sikerült... és különben sem volt pasim, és most sincs, szóval igazából... igazából nem is értem mért magyarázkodok neked - bizonytalanodtam el a végére

- Csak te tudod.. - Bill
- talán mert számítasz nekem, fontos vagy, és... nem akarom hogy rosszban legyünk - kérleltem
- Most pár napig nem akarok veled beszélni.. - fordította el a fejét
- Ne csináld már! - öleltem meg szorosan és éreztem hogy jobban dobog a szive, a teste meleg és alig bírja megállni hogy ne öleljen vissza - Szörnyen makacs egy személy vagy! Akkor ne beszéljük! Örüljél! Pf.. - mondtam és ezzel ki is mentem