Kivételes módon nem TV-zünk, strandolunk, hanem vidámparkot látogatunk Berlinben  Elég nagy volt és éppen a fiúk azzal győzködtek minket, hogy üljünk fel velük a hullámvasútra. De mi nem igazán akartunk felülni, mert féltünk hogy kicsúszik a sínről vagy valami elromlik és megáll fejjel lefele stb. XD
- Na, légyszi, nem lehettek ilyenek – Tom kisgyerek módra 

- Dehogynem, lehetünk – Fanny gúnyosan – Nem fogunk felülni és kész!
- De miért? - Bill

- Most mondjuk el tizedjére? – én

- De… de légyszi! – Bill bociszemekkel ^^  ari 
- Én nem értem, ez a sors, vagy csak a véletlen? Hogy tavaly nyáron is találkoztunk, és most is. Csak annyi különbséggel hogy itt volt David és Andreas. De már ők is elmentek. És most megint így „együtt vagyunk”, csak itt van Niki is.  – gondolkozik el Fanny

- Jah… mintha tavaly nyár végén el sem váltunk volna – én

- De azért 1-2 apró dolog megváltozott – Bill szomorúan

Erre nem tudtunk mit mondani, csak sétáltunk tovább a vidámparkban.
- Üljetek már fel! – kérlel minket Georg vagy századjára XD
- Nem, nem és nem! – Niky

- És az én kedvemért? – Gustav megcsókolta Nikit
- Nem, a te kedvedért sem – Niki gúnyosan

- Nem szeretsz – fordul el Gustav

- Nem mondtam – néz rá Niki furán

- De gondoltad – Gustav sértődötten

- De nem gondoltam – Niki gúnyosan

- De igen! – Gustav

- Nem láthatsz bele a gondolataimba! – Niki
- De igen! – Gustav

- És akkor most mire gondolok? – Niky

- Arra hogy mennyire eleged van belőlem? – Gustav

- Képzeld, nem! – Niky gúnyosan

- Hát? – Gustav

- Semmire! – Niky

- Uh… - Gustav

- Mint a 40 éves házasok – nevet Georg

- Az vagy te! 40 éves házas! – Niki gúnyosan

- Még csak az kéne – Georg fintorogva

- Ti nem vagytok normálisak – forgatja a fejét Fanni

- Miért, te igen? – kérdezem tök komolyan

- Ha-ha… - Fanni gúnyosan

- Na, most szépen felültök. Ha akartok, ha nem. – mondja Bill ellentmondást nem tűrő hangon a hullámvasút előtt

- Te nem fogod megmonda… - kezdtem volna bele, de a kezemnél fogva odahúzott és szépen beültetett XD
Tom is behúzta Fannit, Gustav Nikit, Georg meg bejött… (értelmes volt… XD). Bill megvette a jegyeket és helyet foglalt melettem.

- Mit képzelsz magadról? – nézek rá szúrósan – A te lelkeden szárad ha meghalunk.

- Jajj, ne túlozz már, ez csak egy kis játék… - karol ár

- He-he… - vigyorog gúnyosan, de már nem volt idő veszekedni vele, mert elindult ez a szar
Azért nem is volt olyan rossz. Végig röhögtük az egészet, de amikor fejjel lefele ment, mi lányok sikítoztunk, amit a fiúk még élveztek is. De azért tényleg jó volt. Fújta a szél a hajamat, mindenki sikítozott, ordítozott, majd meg süketültem, és persze Bill végig átkarol ^___^  Mindenki nagyon élvezte, és nem is állt meg egyszer sem, nem romlott el, nem lett semmi baj, nem haltunk meg stb… XD Mikor vége lett szédelegve szálltunk le… Meg a hányinger kerülgetett minket, de ezek hamar elmúltak.

- Ugye hogy jó volt?! – vigyorog Tom

- Az. – bólogat mindenki

- Mi nem is arra figyeltünk – vigyorog kajánul Gustav

- Láttuk… - mondjuk Billel, mert Niki meg Gustav előttünk ültek és tisztán láttuk mit művelnek egymással… XD

- Ti is általában ölelgettétek egymást – vigyorog ránk Tom kajánul

- Billnek meg kellett nyugtatnia– bújok hozzá 

- Igen, hős vagyok – húzza ki magát és átkarol a derekamnál  láááw 

- Igen, az én kis hős egoistám – nevetek

- Ugye – vigyorog

- Te meg egyfolytában Fanni melleit bámultad – néz Georg Tomra és mindenki röhögni kezd

- Mi?? – háborodik fel Fanni, de már ő is nevet 

- Én csak… hát… na, most nem vagyok vak – vigyorog kajánul

- Hülye! – forgatja a szemét Fanny

- Nem is – Tom bociszemekkel

- De is! – Fanny
Ekkor megcsörrent Bill telója.

- Hello! … Aha, mikor? Hova? … Mi??? Olyan hamar?? De…  … Na jó. És akkor hova? … Mi? Olyan messzire? … Dehogynem! Örülök, csak... Hagyjuk. És a gép mikor indul? … Oké, hello – letette

- Miaz? – nézünk rá kérdően

- Megyünk nyaralni – mondta szomorúan

- De hát az király! – vigyorog Tom
- És hova?? – kérdezte Gustav

- Majd otthon beszélünk – Bill

- Okay, akkor most hova? – Gustav

- Szerelem alagút… vagy vasút, vagy mi…? – nézett rám Bill kérdően

- Én? – néztem rá értelmesen

- Ki más? – vigyorog

- Hát… mehetek – mondtam mosolyogva 

Tehát elváltak útjaink a többiektől, és elkezdtük keresni azt a szerelem alagutat, amit hamar meg is találtunk. Már pont csak 2 hely volt benne, és persze csak olyanok ülhettek be, akik együtt vannak. Házasok vagy járnak és nagyon szeretik egymást. Mi csak annyit mondtunk, hogy járunk, ami persze nem volt igaz. De eléggé valósághűen eljátszottuk 
A vasút nagyon szép volt, romantikus és… és nagyon jó  Főleg Billel  Tök ari volt. Hozzábújtam és a mellkasára hajtottam a fejemet, ő meg simogatta az arcomat. Sötét volt bennt, csak kisebb fények világítottak, meg ilyen díszek vagy mik voltak felszerelve meg nem tudom, de nagyon jó és romantikus volt.
Mikor vége lett vigyorogva távoztunk és elkezdtünk a többiek után kutatni. Jó 20 percbe telt mire megtaláltuk őket  Niki és Gustav egymással voltak elfoglalva  Tom meg éppen egy macit adott át Fannynak  Nagyon arik voltak úgy együtt. Fanny még egy puszit is nyomott Tom arcára, ami nem messze volt a szájától  Georg meg egyedül ácsorgott és nézelődött 
- Hello – mentünk oda hozzájuk

- Nah végre! – Fanny

- Milyen volt? – Niki sejtően

- Nagyon szuper! – mosolygok

- Megyünk haza? – kérdezte Tom

- Ahha – mindenki

Otthon…
Mindenki összegyűlt a nappaliban.
- Szóval, hol nyaralunk? – kérdezte Georg

- Ja igen – Bill – Amerikába mennénk. Először körbenéznénk New York-ban, utána mennénk Hawaii-ra
- Komoly?? – Tom, Georg és Gustav egyszerre 
- Az. És már holnap este indulunk – Bill szomorúan

- Mi?? Olyan hamar?? – Gustav meglepetten

- Igen… - húzza el a száját Bill

- És ez nektek miért rossz? – kérdeztem, és utána nekem is, meg Fanninak is feltűnt, hogy Niki meg Gustav akkor szétválnának  – Ja…

- Én nem megyek… - Gustav

- De menjél nyugodtan. – mondta Niky, de a szíve mélyén nem akart tőle elválni  

- Na ez az. – kezd bele Bill – Beszéltem Daviddel. Megkérdeztem tőlle hogy jöhettek-e… ti is…

- Mi??? De minek? Nem dönthetsz helyettünk! – mondtam

- Tudom – mondta – De… és beleegyezett. Asszem tavaly már megismert titeket, nem?! Így azt mondta hogy nugodtan jöhettek

- De,,, én nem! Megint az lesz mint tavaly. – tiltakoztam

- Kérlek, gyertek velünk – kérlelt minket Tom

- Niki… - nézett rá Gustav bociszemekkel

- Én nem akarok tőled elválni, ezért megyek… - mondta Niki és ránknézett, mintha azt mondaná: „gyertektiislégysziii”
A fiúk kérdően néztek ránk.

- Ha te mész én is megyek – nézett rám Fanny

- Ha te, akkor én is – én

- Szuper, akkor jöttök! – vigyorog Georg

- De… - kezdtem volna bele

- Semmi de! Jöttök és kész! – ölelt meg Bill, amire mindenki elég furán néeztt rá, még én is. Így szegénykém tisztára zavarba jött ^__^ 

- ja, bocsi – enged el zavartan, mire elmosolyodtam, a többiek meg érdeklődve figyeltek minket. Nem tudom, de valahogy az az érzés fogott el, hogy jó lenne ha megint együtt lennénk,mint tavaly is.
- Semmi – vigyorgok

… csend …

- Na, a lényeg hogy jöttök! – mondja Tom boldogan

- De biztos nem fogunk zavarni? – kérdezte Fanny

- De, nagyon is. Azért hívtunk hogy zavarjatok… - forgatja a szemét Tom – Dehogy zavarnátok! A nyaralás 3 ilyen jó csajjal (ego… XD) nagyon király lesz!

Mi csak egy mosollyal válaszoltunk 

Ezután még elvégeztük a szokásos délutáni tevékenységeinket… Vagyis TV, DVD és most neteztünk is. Legalábbis csak én meg Fanni. Addig Niki elszórakozott Gustavon XD Fannival egy csomó TH-s lapot megnéztünk, és mindenhol azt írták hogy Billnek barátnője van…. 
- Á… mennyi hazugság… - csóválom a fejem

- És ha igaz? - Fanni

Kérdően ránéztem, utána szóltam Billnek:
- BILL!!! – kiabáltam

- Igen? – ront be kb. 10 másodperc múlva XD
- Van csajod? – kérdeztem

- Ő… nincs. Már hogy lenne? – mondta őszintén

- Csak hogy mindenhol azt írják – böktem a laptop felé

- Ó, nem kell mindent elhinni amit olvasol… - csóválta a fejét – De miért érdekel annyira?
- Ő… Csak furcsáltam hogy ha lenne barátnőd, akkor mi miért nem tudunk róla… - mondtam. De igazából nem ezért érdekelt…

- Aha… De nincs. – mondta határozottan

- Oké, csak ennyit akartam – mondtam

- Okay – ezzel kiment

- Én megmondtam – mondom elégedet vigyorral az arcomon

- És ha ő se mond igazat?? – Fanny

- Hova akarsz kilyukadni? – néztem rá szúrósan

- Sehova… csak eszembe jutott… - Fanny hülye vigyorral

- Aha, biztos… - forgatom a szememet

- Most haragszol? – kérdezte

- Kéne? – nézek rá értelmesen XD
- Hát… csak hogy, na érted… - Fanny zavartan

- Aha, nem – mondtam unottan

Ezután pedig kajáltunk valamit, és 11 fele lefeküdtünk aludni.

Másnap reggel fél 10.
Fanny kómásan kelt ki az ágyából és ment le a konyha felé. Először még átment a nappalin, ahol Gustavot és Nikit látta meg a kanapén egymáson smárolni… 
- Menjetek szobára… - jegyezte meg Fanny unottan és ment tovább a konyhába

Tomot pillantotta meg az asztalnál kajálni.

- Jó reggelt! – Tom frissen

- Ja… - ez mind az, amire Fanny ilyenkor képes XD

- Látom még nem vagy felébredve – mosolyog Tom

- Közöd? – Fanny leakarta venni a polcról a gabonapelyhet, de az egész kiesett a kezéből

- Látom bal lábbal keltél fel – nevet Tom

- Úgy érted bal kézzel… - Fanni továbbra is unottan

- Hogy aludtál? – Tom

- Szarul… - Fanny megint megkísérelte a gabonapehely felemelését, de valami különleges erő hatására megint kiesett a kezéből XD Tom először csak egyszerre hülyén és aggodalmasan nézett Fannira.
- Nikiék hangosak voltak – mondta Tom

- Jajj, haggyál már békén!!! – ment ki Fanny dühösen

„Csajok…” – gondolta magában vigyorogva
- Jó regge… - köszöntem volna Fanninak mikor megláttam, de közbevágott:
- Haggy!! – mondta nekem is dühösen és beszaladt a szobájába

- Hát ez…? – lepődtem meg és mentem le a konyhába

- Reggelt – Tom

- Mit csináltál Fannival? – kérdeztem

- Én? Semmit? Csak bal lábbal kelt fel… szerinte bal kézzel… - vigyorog

- Jah, akkor még normális… - nevetek és bejött Niki, Georg és Gustav

- Jó reggelt – mondták

- Nektek is – mi Tommal

- Hangosak voltatok, rátok keltem fel – néztem Nikiékre szúrósan

- Oh, bocsi. Csak túl sok tárgy volt a közelben. – vigyorognak hülyén

- De ez a 2. váza ami eltört a héten – én

- Bocsi… - ők

Amúgy csak smároltak, semmi rossz. Csak amíg leértek a szobából a nappaliba… Az volt a hangos… XD

- Bill? - kérdeztem

- Alszik – Georg

- Ilyen sokáig? – nyűglődök

- Ja. Képes aludni délután fél 2-ig is – Georg

- De jó… - forgatom a szemem – Akkor ma megyünk New York-ba?

- Aha – Tom

- Az király – Niky – Fanny?

- Dühöng – vigyorgok

- Mit csináltatok vele? – néz ránk furán

- Bal lábbal, kézzel kelt fel – nevetek

- Jah, akkor értem – vigyorog Niki is

- De szerintem fel kéne Billt kelteni, mert még össze is kéne pakolni – Gustav

- Tényleg. Mennyi ideig megyünk el? – Niki

- Nem tudom – fiúk

- Megyek, felkeltem Billt. Tom te pedig szedd össze Fannit – és indultam volna fel

- Miért én? – nézett rám kérdően

- Mert – vontam meg a vállamat – De nekem tök mindegy, csak valaki csináljon vele valamit.

Ezzel felmentem egyenesen Billhez. Halkan benyitottam és bementem magam után becsukva az ajtót. Még nagyban aludt. Leültem az ágya szélére, de nem csináltam semmit, csak néztem ^^ Olyan kis édesen aludt, mint egy kisbaba… Gyorsabban kezdett verni a szívem ahogy elkezdtem simogatni az arcát. Ekkor döbbentem csak rá, hogy az iránt érzett szerelmem még nem szűnt meg, és azt hiszem hogy nem is fog.

- Bill… - kelegettem és tovább simogattam az arcát

Nem válaszolt, de hirtelen magára rántott és magához húzott és úgy szorított magához, hogy alig kaptam levegőt. 

- Ő… Bill! – szólogattam és végre nyitogatni kezdte a szemét. Mikor engem megpillantott kb. 1 percig csak bámult furán… pf… - Jól vagy?

- Mi? Ja. Igen. Te mit csinálsz itt? – mondta egy kis késéssel

- Te rántottál magadra az előbb – mondtam de még mindig magához ölelt

- Ő… ja, bocsi – most engedett el

- Nem baj – mosolygok – De fel kéne kelned. Mert még kéne pakolni, készülődni. Ja és meddig maradunk ott?

- Az még nem pontos – Bill

- De kb meddig? – kérdeztem

- Minimum 2-3 hét – mondta

- Jó sokat – én

- Baj? – Bill

- Nem, dehogy. Csak azt hittem nem leszünk ott olyan sokáig, de végül is mindegy – vontam vállat

- Ja, akkor én öltözök – szállt ki az ágyából

- Jó, én meg megyek ki – indultam volna ki

- Nem muszály – vigyorog kajánul

- Ha-ha… - én gúnyosan

- Egyszer már úgy is láttál így és… - kezdett bele

- Ne folytasd! – szóltam közbe és kimentem

Este fél 7-kor indultunk ki a reptérre egy felszálltunk egy New York-ba szálló gépre. Természetesen az 1. osztályra mentünk, hogy a fiúkat ne nagyon vegyék észre, ami sikerült is. Mikor odaértünk New Yorkba, először egy hotelbe mentünk, onnan pedig majd megyünk 2 nap múlva Hawaii-ra nyaralni valami nyaralóba. Szobabeosztás: Niky&Gustav, Bill&Tom, Georg, Fanny és én egydül voltunk, mert már nem volt több kétágyas szoba azon az emeleten... De az én szobámban egy nagy franciaágy volt. Ez a hotel a belvárosban volt, de nem teljesen, ezért pont jó volt, mert nem volt akkora nagy forgalom. A szobák tök királyak voltak erkélyekkel együtt. Persze tudjátok még volt az a pasi, Adam, akivel a strandon ismerkedtem meg… És emiatt le kellett mondanom a találkát, és nem hiszem hogy valaha is fogunk még talizni  És mintha ennek Bill örült is volna. A repülőn is vele ültem, és végig szivattam. Most is ott van a szobámban.

- Héé, tudod milyen jó pasit láttam? Olyan jó teste volt, az arca tiszta Orlando Bloom, ááá, de az olyan, de olyan szexy volt… Látnod kellett volna! – nevetek (persze ez mind hazugság, csak hogy idegesítsem)

- Ha-ha… - Bill gúnyosan

- Nah jó, nem. De még általánosban egy nagyon jó pasi volt, csak nekem 6. végén már elballagott és másik suliba ment. De mielőtt eljöttünk németbe újra taliztam vele, és számot cseréltünk. Jó, mi?! (Fanny, Niky: gondolok pl. Rácz Mátéra… XD) – mesélem Billnek ábrándozva

- Hogyne – forgatja a szemét

- Ezt most halál komolyan mondom – nézek rá komolyan (és ez most vegyük tényleg megtörtént dolognak. Rácz Máté az létezik, de mióta elballagott nem is láttam )

- Ahha – mondta kevésbé hihetően

- Hát ha nem hiszed, akkor nem. Te bajod – vonok vállat

- Nem fogsz este félni? – Bill

- Miért félnék? – lepődtem meg

- Mert egyedül leszel egy nagy szobában – Bill

- Otthon is egyedül voltam egy nagy szobában – én

- Igen, de… de az más volt. Ez meg egy hotel – Bill

- Tudom. És…?? – nézek rá kérdően – Mire akarsz kilyukadni??

- Hát csak… vagyis semmire, de… Mindegy – mondta zavartan

- Ahha – néztem rá értelmesen – Amúgy tényleg nem zavarunk?

- Jajj, dehogy is – csóválja a fejét

- Akkor jó. És mikor is indulunk? – kérdeztem

- Holnap után délután. Addig megnézzük a várost – mondta

- Okay, és köszi – mondta mire elmosolyodott
- Nincs mit – mondta és ki is ment

- Tök király a szoba! – néz körbe Gustav

- Ekkora ágyat még életemben nem láttam – mérte végig Niki a hatalmas ágyat

- Nem gondolod hogy fel kéne avatnunk? – vigyorog Gustav kajánul

- Hogy éred azt ho… - kezdett bele Niky, de Gustav lesmárolta és eldőltek az ágyon.
Hevesen smároltak, közben Gustav Niki arcát, Niki meg Gustav hátát simogatta. De egyszer Gustav elkezdett jelebb menni a kezével. Először Niki derekára tette, majd benyúlt Niki pólója alá egy kicsit. Ezt még hagyta Niky, mert úgy gondolta, hogy Gustav még nem akar semmit. De amikor már fel akarta húzni, Niki megállt:
- Hé, ez még ne…

- Oké, bocsi – nézett rá Gustav ártatlanul

- Lehet rád haragudni?! – mosolyodott el Niky

- Nem hát, Mókuskám! – vigyorog Gustav

- Mókuska? – Niki vigyorogva

- Igen – Gustav

- Miért? – Niki

- Nem tudom. De amúgy van valami beceneved a Nikin kívűl? – Gustav

- Igen. Nessy, Ness. – Niki

- Nessy Mókuskám – vigyorog Gustav

- Ez túl hosszúúú – fintorog Niki

Szóval ezután ők a tökéletes becenév kiválasztásával voltak elfoglalva XD

Fanni, Tom és Georg Tom és Bill szobájában voltak

- Ti nem vagytok elfáradva? Én már hulla vagyok – ásítozik Georg

- Én még nem – Fanny

- Én sem – Tom

- Nem értelek titeket… Mi a francért nem jöttök már össze?! Úgyis mindketten oda-vissza vagytok egymásért, akkor most mit húzzátok itt egymást? – mondta Georg tök természetesen a szemükbe és álmosan kisétált XD
… csend állt be közéjük …

- Biztos csak nagyon fáradt – vigyorog Tom hülyén

- Jha… - Fanni értelmesen – Szereted a Nevada Tant?

- Csak pár számot hallgatok meg tőllük. Miért, te? – Tom

- Imádom – Fanni

Ezután Tom mp4-én keresztül hallgatták mindketten a Nevada Tant szorosan egymás mellett feküdve. Miutám végighallgattak pár Fanny számára ismeretlen kemény számot, jött egy érzelmes, romantikus és lassú szám. Ekkor Fanny és Tom egymás szemébe néztek. Kb. 5 cm volt közöttük. Mikor már elég ideig néztek egymás szemébe, hogy ki tudják olvasni belőle hogy a másik mit is akar… Tom egy hirtelen mozdulattal megcsókolta Fannit, aki viszonozta azt. Nagyon rég nem éreztek már ilyet, pontosan egy évvel ezelőtt. Rájöttek hogy mégis szeretik egymást , és ez sosem fog megváltozni  Egy idő után Tom ráfeküdt Fannira, és úgy smároltak eléggé vadul…   Tom Fanny toppjának a pántját piszkálta és lehúzta. Majd a keze Fanny felsője alá tévedt, amit egy határozott mozdulattal lerántott Fanniról. Fannit ez az egész most valahogy nem zavarta. Vágyott Tomra, nagyon szereti és be akarja pótolni azt, amit az elmúlt 1 évben elveszített. Újra boldog akart lenni egy olyan ember mellett, akivel kölcsönösen szeretik egymást és vigyáznak egymásra. Fanny levette Tomról a pólóját, majd már egymás övét csatolták, mikor Bill benyitott… XD Fanni meg Tom csak lepődötten nézték Billt, de nem annyira mint ő őket… XD Eléggé sokkolta a látvány
- Ő… bocsi, én nem… vagyis… inkább megyek – húzta ki gyorsan a csíkot XD
Fanni és Tom egymás szemébe néztek, és szinte egyszerre mondták:
- Ich liebe dich…
Mindketten elmosolyodtak és Tom újra megcsókolta Fannit, de abbahagyták azt amibe belekezdtek, és inkább csak élvezték hogy ezek szerint újra együtt vannak és boldogok. 

Eközben nállam. Bill ront be az ajtón, mint aki a szellemet látott:
- Te… te tudtad…?? Ők… ők azt!! – beszél össze-vissza

- Hö? – ennyit tudtam kinyögni XD
- Fanni és Tom… - Bill aggodalmasan

- Mi van velük?? – kérdeztem kiváncsian

- Az ágyban smároltak és… nem volt rajtuk felső – Bill

- Ó, de hát az szuper! Ezek szerint újra együtt vannak, szeretik egymást, szuper! Mostmár mindenki boldog – vigyorgok

Bill nem mondott semmit, csak hatalmas bociszemekkel nézett rám.

- Mi a nyűgöd? – néztem rá nagyot sóhajtva

- Ha ők bennt vannak, akkor én nem akarok zavarni – vigyorog

- És? – néztem rá kérdően

- És… aludhatnék itt? – nézett rám ártatlanul – Jó leszek!

- Hogyne – forgatom a szemem

- Ezt igennek veszem! – mondta egy elégedett vigyorral az arcán, levágta magát az ágyamra, mellém.

- Nem mondtam hogy igen – nézek rá szúrósan

- De úgy is igent mondtál volna – mosolyog

- Azt nem tudhatod. Elküldtelek volna Georghoz – nevetek

- Kösz szépen, én is szeretlek – néz sértődötten maga elé

- Jó, én is – mondom én is teljesen természetesen magam elé nézve

… hatásszünet … XD

- MI?? – néz rám Bill lepődötten

- Mi mi? – kérdeztem

- Te is? – Bill

- Jajj, azt én is csak ugyanúgy viccből mondtam, mint ahogy te is! – csóválom a fejem

- Ahha – fordult el szomorúan

Ezután akkor mindenki a saját szobájába ment és aludt. Vagyis na… Senki nem ment sehova. Fanny maradt Tomnál, Bill nálam, Georg maradt a saját szobájában, Niki & Gustav is a sajátjában. Este olyan fél 12-kor még nem tudtam aludni, de éreztem hogy még Bill sem, és igazam volt:
- Alszol? – kérdezte halkan

Mivel én háttal voltam neki, becsuktam a szememet és azt tettemet hogy alszok. Fél perc múlva meg átfordultam a másik oldalamra, Bill felé. És a szememet résnyire kinyitottam, hogy még Bill ne vegye észre. És hirtelen odacsúszott hozzám és magához szorított.  Nem volt semmi beleszólásom, mert jól esett   Ezután már tényleg sikerült mindkettőnknek elaludnunk egymás karjaiban… :D

Kicsit hosszú lett (Wordban 9 oldal), de remélem azért tetszett!  Bocsi hogyha már nem lesznek olyan jók, de már kezdek kiszeretni a TH-ból... 
Folyt. köv.