Másnap reggel egymás karjaiban ébredtünk szokásunkhoz híven… Billt nagy nehezen leszedtem magamról, magam köré tekertem egy törülközőt és elmentem keresni valakit. Nóri, Gustav és Georg már a nappaliban voltak.

- Jó reggelt! - köszöntem

- Reggel??? Már fél 2 van – Gustav

- Mit csináltatok ti hogy eddig aludtatok? – vigyorog kajánul Georg

- Ő… semmit… - én kevésbé meggyőzően

- Nah, a lényeg annyi, hogy Tomnak eltört a térde, és legalább 1 hétig bent tartják – közölte Nóri olyan természetesen

- Mi??? Eltört a…?! Ti meg mit csináltatatok? – nézek rájuk szúrósan

- Én meg Nóri nem! Csak Georg meg Amy, meg az a másik hülye akiben elesett Tom – magyarázott Gustav

- Mi??? Mivan??? – értetlenkedtem

- Kéziztek – Nóri

- Jha… És most akkor Dory vele van? – én

- Persze – Nóri

- De jól van? – én

- Igen, ma délután lesz egy műtétje, de más baja egyáltalán nincs – Nóri

- Akkor jó. Mióta vagytok fent? – kérdeztem

- Minket már 7-kor keltett Dory hogy vigyük be a korházba – Georg

- Ahha. Jajj, Bill ki fog akadni – húzom el a számat

- Miért is? – jön oda hirtelen az említett

- Ő… mert… - néztem segítségkérően a többiekre

- Mert Tom tegnap megbukott kézizés közben, és eltört a térde és most korházban van – mondta Gustav gyorsan egy szusszal

- MI??? – akadt ki – Mi a francért nem mondtátok el már tegnap??? – kiabál, amit még én is megijedtem és inkább odamentem Nórihoz xD
- Először is ne ordibálj! Másodszor higgadj le… - kezdett bele Gustav

- Mi? Teljesen higgadt vagyok! – kiabál

- Harmadszor pedig azért nem mondtuk el, mert sehol sem találtunk titeket – már Gustav is hangosabban mondta

- Hol a korház? – kérdezte idegesen

Hát jól kezdődik a nap… Pf… Bill 2 perc alatt összekapta magát és velem együtt bementünk a korházba. Kb. 20 percbe telt mire odataláltunk, de nem baj. Mikor beértünk már Bill rohant is volna megkeresni Tomot.

- Várj már! Ez a korház hatalmas. Sosem találod meg. – húztam oda a portához vagy hogy hívják azt

- Where is Tom Kaulitz? – kérdeztem

- Moment… - kereste a nő – He is on 3. story and in 35. room.

- Thank you! – ezzel rohantunk is fel a 3. emeletre

- Nem is tudtam hogy tudsz angolul – Bill

- Akkor mostmár tudod. De még nem annyira… Nah, mindegy, itt a 35-ös szoba – mutattam az ajtóra
Bill lassan benyitott és éppen Dory és Tom beszélgettek.

- Hello! – Dory és Tom

- Hy, bemehetünk? – én

- Persze - és Dory kijött

- Csá tesó! – köszöntötte Billt Tom, mikor bement

- Hello, senki sem mondta hogy itt vagy. Csak ma reggel tudtam meg – ült le mellé Bill

- Várj, gyere – húzott ki Dory
Leültünk a folyóson lévő padra.

- Miaz? – kérdeztem

- Mi volt Billel? Összejöttetek? Teljesen eltűnetetek. Ugye igen?! Ugye igen?! – kiváncsiskodott

- Talán igen, talán nem – húztam tovább

- Ó, nem lehetsz ilyen – nyavajog

- Dehogynem! – vigyorgok

- Ezek szerint igen! Gratu! – ugrott a nyakamba

- Kösziii – mondom boldogan

- És még mi volt? – kérdezett tovább miután elengedett

- Hááát… Semmi különös… - csóváltam a fejem, de közben sunyin vigyorogtam

- Szóval? Mesélj csak – vigyorog

- Mit? Nincs mit mesélni. Hazaértünk, senki sem volt otthon, lefeküdtünk és aludtunk – mondtam

- Lefeküdtetek? – lepődött meg

- Ő… i… vagyis nem! Izé… csak aludtunk – mondtam zavartan – Lefeküdtünk aludni – hangsúlyozom az aludni szót

- TE LEFEKÜDTÉL BILLEL??? – kiabál :S Még szerencse hogy magyarul beszélünk, így senki sem ért belőle semmit. Max. annyit hogy „Bill”.

- Nee ordibálj már! És… hát… az úgy volt hogy… - kezdtem magyarázkodásba

- Te nem vagy komplett??? – nézett rám szúrósan

- De hát… nyugi már! Ez… ez most olyan volt mintha nem i váltunk volna el és… nah érted. Meg már vágytunk egymásra meg… meg nem tom, de mindegy. A lényeg hogy megtörtént és nem bántam meg – én

- Legalább jó volt? – mosolyodik el

- Igen, sokkal jobb volt mint tavaly… Na de állj, ez magánügy! – szigorodok meg a végére

- Jajj, hát ha már belekezdtél… - Dory

- … fejezzem is be. Szóval jó volt, mert mindketten akartuk, mindketten vágytunk egymásra meg minden. És mindketten szeretjük egymást – mosolygok

- Gratu! – ugrik megint a nyakamba – Szerinted én majd lefeküdjek Tommal… megint…?

- Szerintem ha tényleg szeretitek egymást, és ha mindketten, de csak ha tényleg mindketten akarjátok, meg ha Tom is már jobban lesz, akkor igen – én

- Oké – vigyorog – Nóri már tudja?

- Mit? – én

- Hogy te meg Bill… - néz rám erőteljesen

- Jah, nem tudja. Nem volt idő elmondani – csóválom a fejem

- Mikor keltél te? – Dory

- Ő… fél 2 – én

- Hogy bírtok ti eddig aludni? Nem értem… - csóválja a fejét

- Csak jó, nagyon jó esténk volt – vigyorgok kajánul

- Jah, persze – Dory

- De mégis hogy volt? – kérdezősködött Bill

- Úgy hogy kéziztünk. Dory, Georg, Amy, én meg egy másik pasi volt a mi csapatunkban, és az ellenfél ütötte a labdát egy másiknak, és én elé álltam, de az a hülye kibuktatott. Hasra estem és a térdem tört el – magyarázta Tom

- Mi van ha valami komolyabb bajod lesz? – aggodalmaskodott – Az egész az én hibám. Ha nem megyek el, és ott maradok, akkor lehet hogy nem… - kezdett bele

- Hjajj Bill, ez semmi – vágott közbe Tom – Volt már rosszabb is. Egy hét múlva jobban leszek mint voltam

- Remélem… - nyugszik le – De mi van ha mégis valami bajod esik…???

- Elnézést – ment be egy nővér – Kérem fáradjon ki. Kaulitz urat meg kell műteni a térde miatt. Csak holnap délután jöhet vissza legközelebb.

- Mi?? Meg kell műteni? Olyan komoly? – idegeskedett Bill
Erre már mi is bementünk és kiráncigáltuk Billt. Míg mentünk haza Bill tiszta ideg volt, és minden hülyeségről motyogott nekünk.

- Bill nyugodj már, semmi értelme a sok káromkodásnak… - Dory

Már tisztára idegesített minket.

- Igen, a múltat már nem lehet megváltoztatni. – én

- Hiszen ez csak egy térdtörés, ez sem… - kezdett bele Dory

- SEMMI?? Ez neked semmi? Mi van ha valami komolyabb baja lesz? Mivan ha az orvosok is rosszul tudták? Mivan ha rosszul bántak vele? – ordította le Bill szegény barátnőm fejét

- Héé, nyugi már! Ne vele ordibálj! Mi bajod van neked? Nem szoktál ilyen lenni – nézek rá szúrósan – Tomnak nem lesz semmi baja, higgadj le!

- Teljesen higgadt vagyok, nem látod? Neked mi bajod van?! Talán baj ha aggódok a tesóm miatt? – idegeskedik tovább

- Nah jó, inkább menjünk – vettem gyorsabbra a tempót. Elég szarul esett hogy Bill ilyen lekezelően bánt velem, ahhoz képest hogy tegnap jöttünk össze. Mintha tegnap nem is történt volna semmi… ÁÁ, én soha nem fogom megérteni Bill természetét… :S

5 perc múlva…

- Kicsim… – fordul Bill felém

- Hagyjál békén! – kerültem ki és méggyorsabban mentem, már Dory alig bírta tartani az iramot. Bill meg csak lassan jött utánunk.
Mikor bementünk a házba mindenki Nóri, Gustav és Georg ilyen kérdésekkel támadtak le: „Hogy van? Mikor műtik? Jobban van már? Mikor jöhet haza? Bill hol van? Bill mit csinált?” stb……

- Minden oké, és Bill valahol ott jön mögöttünk – Dory vállatvonva

- Ahha – mindenki értetlenül

Én bementem a szobámba, de Dory ottmaradt a többiekkel a nappaliban. Pár perc múlva Bill rontott be idegesen (a házba).

- Héé, állj már, mi a bajod?? – állította meg Georg

- Haggyatok már! – kiabált

- Mi bajod? Mi történt? – Gustav

- Nem tök mindegy? Haggyatok már békén! Szálljatok le rólam, jó?! – mondta idegesen – Nah! – és elment. Most az én szobámba rontott be.

- A szüleig kopogni nem tanítottak meg? – kérdeztem bunkón, de nem néztem rá

- Picim, én… - kezdett bele

- Nem érdekel jó?! És ne picizz!  – ezzel felálltam és magam mögött bevágva az ajtót átmentem Dory szobájába

- Mit csináltál? Tényleg összejöttetek? És máris összevesztetek? – támadta le Billt Gustav

- Nem értem, miért nem bírjátok már felfogni hogy hagyjatok békén?? – kiabál Bill

- Jól van na! És te miért nem bírod felfogni hogy mi csak segíteni akarunk?? – Gustav

- Segíteni?? Hát ezzel sokat segítetek! – Bill idegesen

- Talán mert nem is hagyod hogy segítsünk – száll be Dory is

- Talán mert nincs is rá szükségem! – ezzel bement a szobájába és maga mögött jó erősen bevágta az ajtót. Mikor ezt meghallottam kimentem a többiekhez.

- Azért gratulálok – húzza el a száját Nóri

- Jah, én is – Gustav és Georg majdnem egyszerre

- Köszii, de ha ez így megy tovább… - húzom el a számat – Tavaly nem volt ilyen. Jó, mindig is hamar felkapta a vizet, de ennyire…

- Sok türelem kell hozzá – Dory

- Sok sikert – Nóri

- Kösz, de én inkább nem beszélek vele amíg ilyen, mert csak mégjobban összevesznénk – csóválom a fejem

- De csak te tudnál rá hatni – Dory

- Nem lehet ilyen mindig, mert nekünk is az agyunkra menne, és később már saját magával sem tudna mit kezdeni – Gustav, a bölcs xD
- Igaz. De csak emiatt a térdtöréses izé miatt? – mondom szemforgatva

- Igen, túlzás, de Bill az ilyen apró dolgokat is nagy cuccnak veszi – Georg

- Beszélj vele – Nóri

… csend …

- Légyszi, légyszi… - kezdte el mindenki xD
- OKÉ! Megyek… - és bekopogtam Bill szobájába

- Nem érdekel ki vagy, de húzz el innen! – kiabál

- Hát jó… - mondom és mentem volna el, de már nyílt is az ajtó
- Várj! Gyere be! – és a kezemnél fogva behúzott. Becsukta az ajtót és lehajtott fejjel leült az ágyára. – Nagyon haragszol? – kérdezte a földet nézve – Én nem akartalak megbántani – már a szemembe nézett – De… Nagyon bánt hogy a többiek egy szót sem szóltak. Még egy kis cetlit sem hagytak este hogy akkor most mi van. Azt hittem hogy minden jó, mindenki boldog, Tom meg a korházban feküdt, amikor mi… amikor… - és megint lehajtotta a fejét

… csend … mindketten csak hallgattunk és gondolkoztunk hogy erre mit kéne mondani.

- Megbántad? – kérdezte meg félve megint a szemembe nézve
- Nem. – válaszoltam határozottan és picit el is mosolyodtam

- Tényleg? – lepődött meg

- Tényleg nem bántam meg – mosolygok

- Ennek örülök – áll fel és odajött hozzám, majd a két kezemet megfogta – Szeretlek kicsim

- Én is szeretlek kis fekete hercegem – mosolygok, majd megcsókolt.

- Sajnálom hogy olyan bunkón bántam veled és a többiekkel is, csak… - kezdett bele

- Chst… Ne magyarázkodj. De majd tőllük is kérj bocsánatot – teszem a mutatóujjamat a szájára, és miután ezt elmondtam, megpuszilta az ujjamat ^^

- Oké, de biztos nem haragszol? – nézett bociszemekkel

- Nem… annyira. – én

- Mivel engesztelhetnélek ki? – vigyorog

- Hm… Nem is tudom… - kezdtem műgondolkodásba

- Én viszont igen – és megcsókolt, ami vad és szenvedélyes volt, nagyon jó, imádoom (L) :D Már elég jól belejöttünk, mikor kopogtak, pf… jókor…

- Ki az? – Bill

- Én – valaki xD

- Ki az az én? – kérdezte Bill szemforgatva miközben rajtam feküdt

- Hát én! – nyit be Georg – Hoppsz… Bocsi, csak meg akartam nézni hogy nem-e öltétek még meg egymást… Szóval…

- Húzás! – Bill

- Oké, hello – ezzel kiment

- Ez hülye – forgatom a szemem

- Hol hagytuk abba – csókolt volna meg, de elfordultam, ő meg ijedten nézett rám

- Ott hogy a többiektől és bocsánatot kérsz – állok fel vigyorogva

- Direkt csinálod? – fogja meg a két karomat és magához húz

- Mit? – teszem a hülyét

- Hogy mindig elrontod a pillanatot – mondta

- De én nem i… - kezdtem bele, de megcsókolt – Mostmár télleg menjünk

- Nem szeretsz – szomorodik el

- De igen – mosolygok

- Nem szeretsz – fordul el

- De igen – értetlenkedek xD

- Nem szeretsz – megy az ablakhoz

- De Bill… - csóválom a fejem

- Nem szeretsz – ül le az ágyára nekem háttal

- Most mi bajod? – kérdezem

- Nem szeretsz – hajtja le a fejét

- De igen, szeretlek! – mosolyodok el

- Tényleg? – néz rám boldogan

- Jajj Bill, fárasztassz – húztam ki a nappaliba – Bill akar nektek mondani valamit.

Ezután nagy nehezen kinyögte hogy „bocsi”. Ezután pedig jól elszórakoztunk a nappaliban, mikor csörgött Dory telefonja. Ismeretlen volt és kiment a ház elé, mi meg Nórival utána.

- Háló? *** Mi??? *** Ezt meg hogy értik hogy elrontották?? Hogy lehet elrontani egy műtétet? Maguk normálisak? Orvosok egyáltalán? *** Mi? Hogy micsod? Úristen *** De ezt maga sem mondhatja komolyan! Csináljon már valamit, különben! *** Én nem fenyegetőzök, de… - ez volt a beszélgetés

- Ezt nem hiszem el, letette a dög! Ezek nevezik magukat orvosnak??? Kapja be, hülye fasz – káromkodik Dory
- Mi az? – én

- Elrontották Tom műtétjét és kómába esett – hajtja le a fejét

- MI??? – Nóri meg én

- Igen, és muszály felébrednie 2 héten belül – Dory

- Ezt nem hiszem el… - néznek a szemeim üvegesen előre

- Pedig igaz. Billnek ne mondjátok, csak ha muszály – Dory

- Oké – Nóri meg én

- De hogy lehet elrontani egy műtétet? – mérgelődik Nóri

- Nem tudom, de már mindegy. Elrontották és ezen nem lehet változtatni – húzza el a száját Dory és pár másodperc múlva hullani kezdtek a könnyek a szeméből – Mi van… mi van ha meg… meg hal? – sírt

Mi meg megöleltük és leültünk vele a lépcsőre és megpróbáltuk megnyugtatni hogy úgy is minden rendben lesz, nem lesz semmi baj… Hiszen Tom erős és fel fog ébredni, ha akar, ha nem. xD De Dory teljesen kiborult, mindig csak a halálra gondolt, hogy mi lesz ha meghal akit a legjobban szeret, mi lesz vele? Mit fog csinálni? Megöli magát?
”Ezeket ki kell vernem a fejemből! Nem leszek emo…” – gondolta magában Dory

- Mi történt? – kérdezte Gustav mikor Georggal együtt kijöttek. Nekik is elmondtunk mindent és ők is eléggé kiakadtak… :S
- Bill hol van? - kérdeztem

- Bent TV-zik – Georg

- Oké – és bementem – Hát te?
- Nézem ezt a hülyeséget – mondta

- Miért nézed ha hülyeség? – bújok hozzá

- Mert szeretlek! – puszilja meg a homlokomat

- Azért nézed? – vágok értetlen fejet

- Ő… mi? Most mit? Nem értem… - zavarodott össze

- Bill, te olyan hülye vagy – nevetek – De én így szeretlek

- Akkor most mit csináljunk? – Nóri

- Látogassuk meg – Gustav

- Akkor jönni akarna Bill is – Georg

- Csak Dory menjen be – Nóri

- Miért csak én? – Dory meglepődve

- Mert azt mondod Billnek hogy kettesben szeretnél vele lenni – Nóri – És úgy biztos nem bánja ha nem megy

- Igaz. – Gustav

Bejöttek hozzánk.

- Tomról van valami hír? – Bill

- Ő… nem, nincs semmi. Azt mondták jól van. És nem baj ha csak én mennék be holnap hozzá?! Mert kettesben szeretnék vele lenni… - mondja Dory kicsit félve

- Ő… nem, nem baj, majd bemegyek hozzá máskor – Bill

- De… vagyis oké – Dory zavartan

- Furcsák vagytok – néz körül Bill a szemöldökét felhúzva

- Mi? Dehogy vagyunk, csak… csak semmi – mondom

- De csak van valami. Teljesen olyan… olyan furák vagytok – néz ránk sejtően

- Nem, tényleg nincs semmi, csak… - kezdett gondolkodásba Nóri

- Csak fáradtak vagyunk – fejezte be Dory

- Nekem nem úgy látszik – csóválja a fejét – Mondjátok már mi van! – néz ránk szúrósan

- Nyugi már, este van, baj ha fáradtak vagyunk? – hunyorítok

- Nem, csak… jó, mindegy – fordul vissza a TV elé

INNENTŐL MEGINT FANNY ÉS NIKY LESZ!!! (mert visszaolvastam a sztoryt, és az eredeti nevekkel sokkal hitelesebbnek tűnik…)

- Bill, hoztad a laptopodat? – kérdezte Fanny

- ŐŐ… aha, miért? – Bill

- Ideadod? Jelentkeztek a civilizáció elvonási tüneteim - húzza el a száját, és mindenki nevetne kezdett :D

- Jah, persze, még nehogy te is korházba kerülj – mosolyodott el kicsit – A szobámban van valahol az egyik szekrény alján…

- Te is jól tudsz vigyázni a cuccaidra… - forgatja a szemét – Csajok, jöttök fel?

- Ahha – Niky és én egyszerre

Ezzel felmentünk, megkerestük Billem laptopját és a felmentünk a netre, mag az én msn-emre is. Beszéltünk pár osztálytárssal, baráttal, akiket már nagyon hiányoltunk, és mi is őket. Eszünkbe jutott az általánosban az utolsó nap. Mindenki meg volt bolondulva, mindenkiből ok nélkül mindig kitört a röhögés. Boldogok voltunk hogy végre otthagyhattuk azt a kurva általánost… xD Utána volt egy hatalmas nagy buli, ahol mindenki elbúcsúzott a másiktól, de senki sem sírt, mert mindenki mindenkivel még most is tartja a kapcsolatot. Nagyon összetartó osztály voltunk (nem úgy mint a valóságban, pf… :S). Utána meglátogattunk pár TH-s honlapot is. Most jelentek meg azok a képek, amik a díjátadáson készültek. Találtunk egy olyat is, ahol Zac és Niky csókolóznak meg ölelgetik egymást, utána meg Gustav veszekszik Nikyvel… Egyből ott volt a kérdés: „Gustavnak barátnője van/volt, de az megcsalta Zac-cel, Zac pedig megcsalta Vanessával?!)

- Nah ne! – lepődik meg Niky – Erre képekből hogy tudtak rájönni?

- Hát, szerintem Zac és te amit csináltok az elég nyílvánvaló… - húzza el a száját Fanny

- És az is ahogy Gustav elráncigál, utána meg beszéltek és otthagy… - fejezem be

- És már a TH fanok több mint a fele tudja. – Fanny

- Nem is beszélve a Zac, meg a HSM fanokról… - én

- Akkor most mi lesz? – Niky

- Nemsoká az újságokban fogod magadat viszontlátni, utána megint egy csapás lesz azokat kimagyaráznia Gustavnak meg Zacnek is… - én

- De legalább már nem fogsz meglepődni, és ha szólsz Gustavnak, akkor már ő sem – Fanny

- Így kevesebb lesz az idegesség és a feszültség – én

- És fel tudtok készülni a kimagyarázására – Fanny

- Oh… én úgy szeretlek titeket! – mondja elérzékenyülve és tartunk egy nagy ölelést :D – Nem tudjátok, van itthon milka csoki? – vigyorodik el, mintha mi sem történt volna, mire mi nevetünk egy jót J

- Asszem vettem és… - még be sem fejeztem, már rohant is le érte. Fél perc múlva egy hatalmas táblacsokival tért vissza, aminek hárman elkezdtük a kivégzését. :P

- Hey, minden oldalon ugyanazt a címet írják – bökök a képernyő felé

- Melyik? – nézi Fanny – Jah… De szentem ha van msn címe, akkor álnéven, nem?!
- De, az igazi nevén is lehet, de akkor megtalálták – Niky

- Áá nem, sok hülye vár át más hülyéket – csóválom a fejemet

- Az előbb te is elhitted – vigyorog Fanny

- Ezek szerint te is hülye vagy!? – nevet Niky

- Ha-ha… De nem hittem el. De ha már mindenhova ugyanazt írják, akkor lehet hogy igaz… - húzom fel az egyik szemöldököm

- Lehet, bár nem hiszem, mondta volna – Fanny

- Felvegyem és beszéljünk vele? – vigyorodott el Niky sunyin

- Igen! – mi

Felvettük Niky msn-ére, és fent volt.

MI  szia

BILL   szia

MI   még itt van két barátnőm

BILL   okay

MI  mizu?

BILL    semmi, veletek?

(németül beszélünk  vele)

MI  velünk se több, Tom hol van?

BILL   nem tudom, valahol a házban

- Aszta ezt a hülyét… Ha azt mondanánk neki hogy mi ismerjük a TH-t és most is velünk vagyunk, akk szerintetek elhinné? – nevet Niky hülyén

- Te hülye vagy? Nem szabad tudniuk hogy a fiúk nem egyedül jöttek ide – világosítom fel xD

- Jah télleg – Niky

- Ohh tényleg, Tom… Korházban van – szomorodik el Fanny

- Nah, most legyen már jókedved – én

- Igaz – Fanny

MI  aha

BILL   küldtök képet magatokról?

- A kis perverz – állapítom meg gúnyosan

- Pont mint te! – nevetnek

- Heh – vigyorgok hülyén

MI  ez a gép nem a miénk, ezért ezen nincs rólunk kép

- Lehet Bill tett fel rólunk képet még tavaly - Fanny

- Lehet, keressünk – Niky

- Okay – én
Aki keres, az talál :P De csak tavaly. Elküldtük a képet.

MI  találtunk, de ez tavalyi

BILL   melyikőtök van középen? nagyon szép J meg itt van mellettem Tom, és neki a jobb szélső lány tetszik

MI  a középső Klaudy, a jobb szélső Fanny
- Titeket még a nem igazi Bill és Tom is imád – nevet Niky

- Ha ott lenne Gustav, akkor neki meg te tetszenél – vigyorgok

- Lehet – Niky

- Sőt biztos – Fanny – Idegesítsük már Billt azzal hogy egy pasi flörtöl veled – néz rám

- De hát nem is flörtöl – csóválom a fejem

- Ohh, nem baj az – nevet és Nikyvel együtt lementek
- Hey Bill! – hallom Niky hangját

- Hm? – Bill

- Klaudy éppen egy pasival flörtöl msn-en és… - Niky

- … és a pasi azt mondta Klaudyra hogy nagyon szép – fejezte be Fanny

- És Tom is hogy Fanny szép!!! – kiabálom le

- MI?? – Bill zavarodottan és felszaladt, utána a két lány – Ti mit csináltok?

- Izéé… Nem Tom, vagyis Tomnak tetszik, szóval érted, de ő nem az és te se vagy az, nem?! – így is csak én tudok magyarázni xD

- MII?? – mégkevésbé érette

- Találtunk egy pasit aki Billnek, izé… neked adja ki magát, szal érted?! – Niky

- Ahha – Bill

- És küldtünk neki magunkról képet – én

- És te azt mondtad Klaudyra hogy szép, „Tom” meg rám mondta azt – Fanny

- Jah, így már értem – esett le neki

… pár másodperc után …

- Hé,ne beszélsz vele! ezzel lecsukta a laptopot

- De Bill! – nézek rá szúrósan

- Te az enyém vagy! – csókol meg

- De hát ez csak egy pasi, akit nem is ismerek… - mosolygok

- Hát pont ez az! – és elment

- Én sosem értettem a pasikat, de Billt… Billt még annál is kevésbé értem meg… - csóválom a fejemet a lányok meg nevetnek… - Mintha mindent kínaiul mondana…

- Ez a nők sorsa – érez velem együtt Fanny

- Hát igen, de 1-el jobb mint a férfiaké – vigyorog Niky

- Szerencse – én

Ezen a napon még elszórakoztunk, sikerült Fanny és Bill fejéből kiverni Tomot egy időre. De amint nem csináltunk semmit, mindenkinek Tom jutott az eszébe. Még csak 9 volt, de már mindenki hulla volt… :S

- Én megyek aludni – áll fel Niky

- Én is – Georg

- Akkor én is – Gustav

- Én is – állunk fel Fannyval és Billel egyszerre

- Ugye nállam alszol? – néz rám Bill bociszemekkel

- Ő… ahha, Niky nem baj? – nézek rá

- Nem dehogy, majd Fanny alszik velem – Niky

- Igen, féleg a sötétben egyedül – nevet az említett

Minenki felment, mindenki lefürdött és mindenki egyből bedőlt az ágyába. Bill kérdezősködni kezdett.

- Alszol? - kérdezte

- Nem – fordultam felé

- Miért voltatok ma olyan furák mikor a többiek bejöttek? – kérdezte mélyen a szemembe nézve

- Csak fáradtak voltunk – mondom kicsit késve

- Hazudsz, látom – mondja higgadtan<