31. rész
- Hé. – álltam meg hirtelen – Most hol vagyunk? – néztem körbe, mert egyáltalán nem volt ismerős a hely.
- Valahol – Bill
- Bill! – én
- A Földön
- Bill!
- Európában
- Bill!
- Németországban
- Bill! – én egyre idegesebben
- Berlinben
- Bill!! – már nyöszörögtem xD
- Egy utcában.. nyugi már, tudom hol vagyunk – mosolyog
- Olyan izzé vagy…
____________________________
- Olyan mizé? – kérdezett vissza
- Hát…bunkó, öntelt, egoista… - és még soroltam volna
- De te így szeretsz – mosolyog
- Ki mondta hogy szeretlek? – néztem mindenfele, csak nem a szemébe
- Ha szemembe mondod, talán el hiszem…de még úgyse nagyon – mondja magabiztosan…ezzel most azt írta körbe h „engem csak szeretni lehet”
- Hogy te milyen egoista vagy… - nézek rá gúnyosan mosolyogva
Már éppen mondani akart valamit, mikor megcsörrent a telefonom. Rejtettet jelzett, de felvettem. Először nem tudtam milyen nyelven szóljak bele, aztán kinyögtem h:
- Háló?
- Szia! Sarah vagyok. – ezek szerint..
- Hogy?? Még van képed ezek utána felhívni? – nevettem keservesen
- Kérlek hallgass meg…
- Nem! Nagyot csalódtam benned! Egyáltalán nem így ismertelek meg…És Billnek is szenvednie kellett miattad! – mondtam már hangosabban
- Kiaz? – kérdezte közben Bill
- Csak beszéljünk! Szükségem van valakire. Nem is ismered még Billt, mért az ő oldalára állsz? – Sarah már majdnem sírva
- Nem állok senki oldalára! Ha ő tette volna ezt veled, akkor most veled lennék! De te hazudtál neki és nekem is. Nem magadat adtad! – keltem ki magamból
- Én tényleg sajnálom… - mondta elcsukló hangon
- Ne hívj többet! – mondtam, ezzel idegesen  lecsaptam a telefont és leültem a hozzánk legközelebb lévő padra. Bill is mellém ült. Először hallgatott, majd csak elkezdett járni a szája:
- Sarah volt ugye? Miket mondott? Bocsánatot kért? Megbántott valamivel? Annyira utálom! – szűkültek össze a szemei
- Sarah volt. Azt mondta hogy beszélni akar valakivel. Bocsánatot kért. Csak felidegesített. Énis utálom! – válaszoltam a kérdéseire gyorsan – Pf… nem értem mi a fasznak hívott fel.
- Én sem… - nézte Bill a földet – Szerdán lesz a szülinapja.
- Tudom. Meg akart téged lepni
- Mivel? – nézett fel rám
- Semmi, hagyjuk…
- Én már nagyon régen megvettem neki valamit. – mondta szomorúan
- Mit? – kaptam fel én is a fejemet
Kotorászni kezdett a kabátja belső zsebében, és egy gyűrűt vett ki és odaadta nekem. Szépen ez volt belevésve:
„Sarah + Bill”
- Oh…annyira sajnálom – mondtam és meg is öleltem. Visszaölelt, majd mikor elváltunk egymástól, egy darabig nézett a szemembe, de amikor elnéztem, ő is.
- Mért vagy ilyen kedves velem? – fogta meg újra a tekintetem
- Hogy? Hát… ez természetes – mosolyogtam halványan
- De még nem is ismersz – nézett kérdően
- Talán baj hogy kedves vagyok? – kérdezem
- Nem, dehogy. Csak furcsa…de örülök neki – mosolyodott el
- Akkor jó – bólogattam

- Az ott Bill Kaulitz!!!!! – ordítozott egy kis csaj és már szaladtak is oda páran. Mi persze egyből pattantunk és futottunk a másik irányba. Hallottuk hogy már fotósok is követnek, mert kattogtak :S Mikor befutottunk a hotelbe, az őrök nem engedték a tömeget utánnunk, így nyugodtan mehettünk tovább.
- Ezt nem hiszem! Mért mindig akkor ismernek fel, amikor velem vagy? – idegeskedtem
- Nem tudom…de remélem nem csináltak olyan képeket, amiből pletykát lehet indítani. – húzta el a száját
- Bazdmeg ezek után jobb ha itthon punnyadunk minden nap – vágtam le magamat Bill ágyára, mivel az ő szobájába  mentünk
- Van benne valami – feküdt le mellém
- De nekem szerintem mostmár majd gyakrabban kell bejárnom, és kettesben nem hiszem hogy sokat fogunk még az utcán lenni – én
- De nyáron visszajöttök, nem? – kérdezte
- Igen. – bólogatok – És akkor úgyis találkozunk majd.
- Alap – mosolyog – Reggel elkezdtünk valamit, és azt mondtad hogy majd ruhában folytathatjuk – vigyorog
- Mi?? Neem! – feküdtem arréb xD – Akkor folytattad, szóval mostmár nem kell.
- Jól van, megkíméllek – Bill
Kopogtak.
- De csak mert jött valaki – tette hozzá
- De kedves vagy – jegyeztem meg gúnyosan
Kiment ajtót nyitni.
- Csá! Mondani akarok vala… - jött beljebb Tom, de mikor meglátott megállt
- Szia! – köszöntem
- Szia – Tom
- Mit akartál mondani? – kérdezte Bill
- Őhm..már elfelejtettem – vakarta meg Tom a tarkóját – De ti mit csináltok? – terelte a témát
- Kint voltunk, de észrevettek minket – húzom el a szám
- Az nemjó – Tom
- És ti Mátéval? – én
- Megnéztünk a moziban egy horrort. Kár hogy nem jöttetek, jó volt – vigyorog
- Mivel nem is szóltatok… - Bill gúnyosan
- Jaah…sose azt nézd! Nah pá! – majd ki is ment

Folyt. Köv.