- Már elég hideg van. Hány óra van? - én

- 1 – Bill – menni kéne

- Igen. Mostmár vagy összejöttek vagy nem. De szerintem biztos hogy összejöttek – vigyorgok

- Igen, szerintem is. Tök jó lenne – Bill

- jaja – én – Te nem vagy álmos?

- De. Látom te is – Bill

- Igen – én

…

- benézzünk hozzájuk? - kérdezem vigyorogva, már a hotelben
- Nem, nem örülnének nekünk – Bill

- lehet alszanak – én
- Kétlem – vigyorok kajánul

- Ha „arra” gondolsz, akkor biztos hogy nem azt csinálják. Legalábbis Tom megígérte hogy nem fog rámászni – én

- Ti aztán jól elbeszélgettetek – Bill

- most miért? – én

- Ehhez én most fáradt vagyok – Bill

- Oké, akkor én megyek aludni – indultam volna el, de Bill megfogta a karomat
- Miaz?

- nem alszol velem? – nézett bociszemekkel
- Miért? – nézek rá furán

- Csak úgy. – néz rám még mindig édesen

- Háát… nem. – feleltem határozattan és bementem a szobámba

…

Reggel már 8-kor felkeltem. Lezuhanyoztam és rendbe tettem magam. Utána egyből Tomékhoz vettem az irányt. Hát… meglepetés nem ért, mert ugyanúgy aludtak mint mindig, amikor együtt alszanak: Fanni Tom mellkasára hajtotta a fejét, Tom pedig mindkét kezével átöleli Fannit. De valahogy most igazibbnak tűnt. Halkan kimentem és Billhez mentem. Még aludt.
- Biiill! Bill, kelj fel! – rázogatom
- nem… - mondta nehezen és a másik oldalára fordult
- De kelj fel! Légyszi! – rázogatom tovább

Nem felelt semmit, csak aludt tovább.
- Na jó. Akkor szia. Majd jövök – mondtam és kimentem
Úgy gondoltam hogy elmegyek abba a parkba, ahol este is voltunk. Remélem még nagyjából emlékszek az útra… Szóval felkaptam a táskámat és elmentem
Georgékat meg se néztem, mert 100%-ig biztos voltam benne hogy alszanak (esetleg Georg egy csaj társaságában xD Ki tudja?!)

Jól emlékeztem az útra. Megtaláltam a parkot. Nem volt szabad pad, ezért egy ember mellé akartam leülni:

- nem baj ha leülök? – kérdeztem a földet bámuló illetőtől
- Nem – mondta miközben felnézett rám. Alig hittem a szememnek… A Nevada Tan énekese, Franky volt az. Nem ültem le, csak néztem.
- Nem harapok, nyugodtan leülhetsz – szólalt meg
Nem szóltam semmit, csak leültem.
- Hogy hívnak? – Franky
- Klaudia – én
- Gondolom engem ismersz - Franky

- Igen – mosolygok

- Fan vagy? – Franky

- Igen. Tök jók a számaitok. Főlleg a Revolution. Azt imádom – én

- Köszi – Franky – nem német vagy, ugye?
- nem, magyar vagyok – én

- És mit csinálsz itt Berlinben? – Franky
- Hát… néhány barátommal vagyok itt – én

- Értem. És voltál már a városban? – Franky

- Nem. Most vagyok itt először – én
- Pedig szerintem tudtad hogy ide akarsz jönni. Úgy értem, hogy gondolom tudtad hogy te ebbe a parkba akarsz jönni. Ismerted az utat. Akkor csak ismered a várost valamennyire – Franky
- nem igazán. Csak tegnap jöttem ide Billel – mondtam ki, de egyből észbekaptam, mert ezt nem kellett volna mondanom
- Kivel? – Franky
- Billie-vel, az egyik barátnőmmel – válaszoltam zavartan
- Pedig én biztos vagyok benne hogy Billt értettem – Franky
- nem, rosszul hallottad. Én Billie-t mondtam – hazudtam

- Hát jó – adta meg magát

- Mikor fogtok turnézni? – én

- Még nem tudom. Attól is függ hogy mennyien veszik meg a CD-inket. Ha sokan, akkor minél hamarabb megyünk – Franky

- Aha. És hogy bírjátok? – én

- Egész jól. Ahhoz képest hogy sokan mondják, hogy ezt nagyon nehéz csinálni. Igaz még csak az elején vagyunk – Franky

- Az igaz. Szereted  Green Day-t? – én

- Nem mindegyik számukat, de amúgy szeretem – Franky – te is?

- Igen. De én se mindegyiki számát. És a Tokio Hotel? – kérdezem mosolyogva
- Hát… nem vagyok velük kibékülve… - nevet – De gondolom te szereted

- Gondoltam. És szeretem – én
Még ezután beszélgethettünk egy jó órát. Sokat nevetgéltünk, szerintem nagyon jó fej. Azt hiszem a külsejét nem kell bemutatnom, mert már Magyarországon is ismert a Nevada Tan.
És megcsörrent a telefonom, Bill volt az:
- Bocsi – mondom Frankynek – Háló?

- Hol vagy? – kérdezte aggodalmasan

- Neked is szia. És a parkban vagyok – én

- Ahol tegnap este voltunk? – Bill

- Mivel más parkot nem ismerek… - én

- De nem tévedtél el? – Bill

- Nem, dehogy. – én

- Tomék felkeltek. Vissza kéne jönnöd – Bill

- Huhh, az király! – mondom boldogan – Máris indulok – mondom és letettem

- Bocsi, de most el kell mennem –állok fel
- Oké. A számodat megadod? – Franky
- persze: 06..……. - megadtam neki a számomat
- Köszi – Franky
- Akkor szia – én

- Hello – Franky

Igyekeztem minél gyorsabban menni. Már nagyon kíváncsi voltam Fannira és Tomra. Olyan szép pár együtt, muszály volt összejönniük.

Egy jó 10 perc alatt odaértem a hotelba. A folyosón egyből Billt pillantottam meg, éppen be akart nyitni Tomékhoz.
- Bill! – szólaltam meg hangosan, amire szegény jól meg is ijedt
- Áhh, jézusom… - fordult felém
- Bocsi – vigyorgok
- Amúgy hello – adott két puszit – Miért nem mondtad hogy elmész? Mentem volna én is.

- Én mondtam, de nem voltál hajlandó felkelni – mondom gúnyosan

- Ja. Legközelebb találj ki valamit, amivel egyből fel tudsz ébreszteni – mosolyog

- Oké. Tomék? – kérdezem vigyorogva

- Tom a szobájában, Fanni a sajátjában – Bill

- Tudsz valamit? – én

- nem – Bill

- Hiiiii!! – rohantam Fanni szobájába mint egy őrült

- Mond el! Mond el! – toporzékoltam Fanni előtt

- Mit? – vigyorgott

- Ugye igen?! Ugye igen?! – vigyorogtam én is

- Mi igen? – tetette a hülyét

- ne csináld már! Te és Tom, Tom és te. Ugye igen?! – vigyorgtam még mindig
- Jah… Hát… - húzta tovább

- IGEN!!! – kiáltottunk fel egyszerre és megöleltük egymást
- Mondtam hogy titeket egymásnak teremtettek – mondom boldogan, már elhúzódva fannitól

- És igazad volt – mondja ő is boldogan

- És mi volt? Hogy volt? – kérdezősködtem

- Szerintem azt te pontosan tudod – mondja gúnyosan

- Oké, de azt nem hogy Tom mit mondott, meg hogy mondja. Én csak azt intéztem el hogy kettesben legyetek – én

- Na jó – adja meg magát – Szóval az úgy volt, hogy… - kezdett bele és az egészet elmondta
- De hát ez nagyon jó!! – kiabáltam
- Oké-oké. Én is örülök – nevet – De te hol voltál?

- parkban – én

- Ennyire ismered a várost? – Fanni

- Nem, csak tegnap Billel ott voltunk – én

- És történt valami? – Fanni

- Nem, nem történt semmi – mondtam „- Egy szájrapuszitól elszámítva…” – tettem hozzá magamban
- Nem értelek titeket – csóválja a fejét

- Képzeld taliztam Frankyvel – vigyorgok

- Franky? – kérdezi éretlenül

- Igen, a Nevada Tanos Frankyvel – bólogatok

- Tényleg??? – lepődik meg

- ja. Tök jó fej – én

- ugye Billnek nem mondtad? – néz rám szúrósan

- nem, dehogy. Franky csak barát. És neki se mondtam Billt – én

- Aha. Na megyünk kajálni? – Fanni

- persze – mentem ki és jött utánnam Fanni is – Várj, beszélek Tommal
- Oké, én meg Billel – Fanni

- Miért? – nézek rá kérdően

- csak úgy – von vállat

- Hát jó – mondtam és bementem Tomhoz

- Gratulálok!!! – ugrottam a nyakába
- Oké-oké. – nevet Tom

- Ügye voltál. Mondtam hogy szeret – szálltam le rólla

- Köszi – Tom

- Mit? – én

- Hát, úgy mindent – mosolyog

- Nincs mit. De tök jó – vigyorgok

- Látom hogy nagyon boldog vagy – Tom

- Még jó hogy. Miért mit hittél, milyen leszek? – én

- Hát, mondjuk erre számítottam – Tom

… csend …

- Akkor ma bulizunk. - vigyorgok

- Buli? – lepődik meg

- Ja-ja. Miért olyan hihetetlen? Elmegyünk az új kluba és megünnepeljük az új párt – mondom boldogan

- Hát az tényleg jó lenne – Tom

… csend … J

- De tök jó – mondom boldogan

- Ezt már mondtad – nevet

- Tudom, de annyira tök jó xD – én

- Én is örülök – Tom

- Fanni is ezt mondta – mosolygok

- Amúgy hol voltál? – mosolyog ő is

- Miért érdekel ez mindenkit??? – én

- Én csak kíváncsi vagyok – Tom

- Parkban voltam. És mielőtt megkérdeznéd hogy hogy találtam oda, tegnap ott voltunk Billel, és emlékeztem az útra – én

- Értem. És mit csináltál ott annyi idejig? – Tom

- Csak beszélgettem. Meg végül is kb. csak 2 óra volt – vonok vállat

- Beszélgettél? – lepődik meg

- Öhh… aha. Menjünk kajálni – húzom ki
A folyosó másik végén állt Fanni és Bill. Mikor odamentünk Tom egyből megcsókolta Fannit, én meg boldogan néztem őket.
- Gustavék? – kérdeztem

- Elmentek Andreashoz Magdeburgba. Ma úgy se kell mennünk sehova – Bill
- Az jó. Na megyünk enni? – néztem a smároló párra – Folyosón vagyunk – nevetek

- Jahh, igen – húzódott el Fanni Tomtól

- Akkor mehetünk – mondtam és Billel megfogtuk egymás derekát, és így indultunk el
- Héé! Állj! – Tom
- Miaz? – fordultam meg

- Ti együtt vagytok? – mutogatott Fanni az ujjával a kezünkre

- Nem, dehogy. Mi mindig így szoktunk menni – vigyorgok

- Én komolyan nem értelek titeket… - csóválja a fejét Fanni
- Mostmár mehetünk? – én

- Aha – mondta és ők is elindultak (Tommal kézenfogva :D)

- Akkor ma bulizni megyünk – Tom

- Miért? – fanni

- Megünnepeljük hogy együtt vagytok – én

- Jahh, az jó – mosolyog Fanni

…

- Szeretlek – csókolta meg Tom Fannit

- Én is szeretlek – rakott Fanni egy epret Tom szájába

- Én megyek fel – álltam fel az asztaltól

- megyek én is – állt fel Bill is

- Gustavék mikor jönnek vissza? – én

- Ott alszanak – Bill

- Akkor csak 4 bulizunk? – én

- Ezek szerint. De legalább egy új helyen – vigyorog Tom
- Na igen. – én

- Kérek még epret – néz Tom fannira édesen

- tessék – tette a szájába
- Vigyázz, mert nemsoká ő fogja berakni a te szádba a valamilyét xD – mondom magyarul Fanninak
- Te… te… te… Mégis hogy gondolhatsz ilyet? – mondja ő is magyarul, közben nevet
Na innentől egy kicsit magyarul beszéltünk:

- Na idefigyelj! Ha nem jössz össze tudod kivel, akkor szakítok tudod kivel – néz rám szúrósan Fanni

- Nem fogsz vele szakítani, és nem fogok összejönni tudod kivel – csóválom a fejem – És ha valami összehozósdit akarsz csinálni, akkor én kinyírlak! Komolyan mondom.
- Akkor meg elmondom tudod kinek, hogy te Frankyvel találkozgatsz – néz rám gúnyosan
- Nem találkozgatok vele, csak ma találkoztunk. Meg… meg elkérte a számom… és… biztos fogunk talizni holnap is… De ez még nem jelent semmit. – mondom határozottan
- Értsd már meg hogy tudod ki szeret téged. És te is őt – mondja halkabban
- Nein, nein, nein und nein! – mondtam és Billt magammal húzva elindultam a lift felé

…
- Miről beszéltetek? – kérdezi Bill már a szobájában

- Semmi érdekesről – vigyorgok édesen

- Akkor nem beszéltetek volna magyarul – néz rám kérdően

- Nem, tényleg semmi érdekes. Csak csajos dolgokról beszéltünk – én

- De tegnap azt mondtad hogy én is csaj vagyok, szóval nekem is elmondhatod – vigyorog

- De hülye vagy! Hát persze hogy nem vagy csaj. – én

- Hát mi vagyok? – kérdezi

- Egy édes pasi – adtam neki egy puszit
… mosoly …

- Viszont annyit értettem belőle, hogy Franky – Bill

- Oh… Hát… Ja, csak szóba oztuk hogy Franky egész jól énekel. A Nevada Tanos Franky – válaszolom zavartan

- Biztos? – néz rám sejtően

- Aha – felelem kevésbé hihetően – De tök jó hogy nem tudtok magyarul – nevetek

- Ja, nektek – nevet ő is – Lehet magyart kéne tanulni

- Az nektek nehéz lenne. Meg amúgy is, minek tanulnátok magyart

- Hát hogy megértsünk titeket – Bill

- Már 2 hetünk sincs - én

… csend …
- vagyis… Tényleg, most mi lesz? Fanni nem mehet el. Most jöttek össze – én

- Magántanulók lesztek - Bill

- Fanni esetleg itt maradhat, de én nem – csóválom a fejem

- Majd azt mondjuk hogy mi is összejöttünk – Bill

- Persze… aztán majd 10 év múlva csodálkoznak hogy miért nem házasodunk össze… nem, én biztos nem maradhatok – én – Meg ott van a többi barátnőm, az összes osztálytársam. Így is nehezen fogadták hogy mi egész nyáron nem leszünk otthon. Meg hiányoznak is. Nem akarok tőllük örökre megválni. Van köztük olyan is, akit már óvodás korom óta ismerek.

… csend…

- És ráadásul az utolsó héten lesz a szülinapunk. És mi, vagyis én, biztos otthon leszek - én

- Ezt nem is mondtátok – Bill

- Nem akartuk szóbahozni, mert akkor mégjobban marasztaltatok volna, de már mindegy. 26-án az enyém, 29-én a Fannié. 3 nap különbség van köztünk – én

- Nem mehettek el – néz rám kisfiúsan, mint aki elveszítette a plüssmaciját J
- Addig még bármi lehet – én

- Igen… Bármi… - gondolkozott el

…

- Megyünk fel? – vigyorog Tom kajánul

- Azért sem. Most szépen elmegyünk sétálni – Fanni
- De… - kezdett bele Tom

- De akkor is megyünk. Na gyere – húzta fel Tomot a székről
Kimentek a hotelból.
- Mutasd be a várost – Fanni

- csak ha kapok egy csókot – hajol Tom közelebb Fannihoz

- persze, aztán holnap az összes újság címlapján mi leszünk. Nem. – fordult el fanni
- Akkor majd elvonulunk egy bokorba – nevet Tom

- Hát persze édes. De el kéne indulni – Fanni

- gyere – mondta Tom és megfogta volna Fanni kezét, de Fanni nem engedte – Mi a baj?

- Semmi, de mondom hogy le fognak fotózni – Fanni

- És akkor mi van? – Tom

- Nem akarok máris halálos fenyegetéseket kapni – Fanni

- Jajj, dehogy fogsz – nevet
- De fogok, úgyhogy vedd le róllam a kezedet. Nem akarok az újságok címlapján szerepelni, mint Tom Kaulitz egy csaja a sok közül. Ráadásul azt hinnék hogy én is csak egy futókaland vagyok – Fanni
- Majd adnék egy interjút, amiben mindent elmondok – Tom

- Azzal még várjunk. Ha megvan az interjú, majd akkor mehetünk kézen fogva – Fanni

- Ha csak mellettem sétálsz, akkor is le fognak fotózni, és simán beállítják hogy a barátnőm vagy – Tom

- Akkor inkább tartsuk a 3 méter távolságot? – Fanni

- nem, dehogy – mondta Tom és újra Fanni derekára próbálta tenni a kezét
- nem érted hogy hagyd abba? – vette le Tom kezeit a derekáról Fanni
- Nem. – vigyorog Tom

- Akkor majd akkor legyél ilyen boldog ha felkeresnek és elvernek – mondja Fanni mérgesen

- Kit? – Tom

- Hát engem. Egyszer egy buliban egy csajjal táncoltál, meg smároltál meg mit tudom én mit csináltál. Azt is megörökítette egy fotós. És persze miután megjelent az újságokban, a csajszit szépen elverték. – Fanni – na ez lesz velem is. De utána számíts arra hogy soha többé nem látsz.
- Majd én megvédelek – tette újra Tom fanni derekára a kezét, de most Fanninak nem sikerült levennie magáról. Tom magához húzta Fannit és megcsókolta
- Tom – csók… - Fényes – csók… - nappal – csók… - van. – csók… :D
- nem érdekel. Szeretlek – mondta Tom és újra heves smárolásba kezdtek
Amúgy a járda közepén álltak xD Mindenki kikerülte őket és persze jól megnézte. Még szerencse hogy perpillanat egy fan se jár arra.
És akkor e csodás pillanatot egy telefoncsörgés zavarta meg:

- ne fedd fel – Tom
… csók …

- De amúgy is a járda közepén állunk. Majd otthon folytatjuk. Így is bárki megláthatott – kezdi el keresni Fanni a csörgő telefonját a táskájában – Hello
- Hello. Hol a francban vagytok? – én

- Hát… egy járdán – felelte Fanni teljesen természetesen

- na nem mond. Azt hittem a felhőkön. – forgatom a szemem – Miért ne szóltatok hogy elmentek?

- Elfelejtettük. De mostmár tudjátok hogy elmentünk ésmajd megyünk haza Hello – csapta le

…

- Lecsapta - mérgelődök

- Hol vannak? – Bill

- Egy járdán – mosolygok rá édesen és kimegyek a folyosóra
- Hova mész? – jött utánnam Bill

- Újságért. Vagyis nem. – álltam meg és bementem a szobámba. Jött utánnam Bill is. – Felhívom Gustavot
- Miért? – Bill

- Mert – én

- hello – Gustav
- hi - én

- Tudtátok hogy Tom és Fanni összejött? – vigyorgok
- Tényleg?? – lepődött meg
- Aha. Tök édik együtt – én

- Hát igen. De eddig is oda-vissza voltak egymásért – nevet

- Ez igaz. Ma ti nem jöttök vissza? – én

- Nem. Miért? – Gustav

- mert megünnepeljük Fanniékat abban az új kluban, amiben este voltál Georggal – én

- Hát, én szívesen mennék, de nem tudunk menni. Andreassal vagyunk, meg még pár haverunkkal – Gustav
- Oké. Akkor szia – én

- Hello – Gustav

- Akkor 4-en ünnepelünk – feküdtem le az ágyamra

- Igen – feküdt le mellém Bill
… csend …
- bejön neked a Nevada Tan? – én

- Hát, nem rossz. De nem a legjobb. Velük lesz az egyik klippforgatás – Bill – Már beszéltünk is velük

- Aha – én

- és Frankyvel jól összevesztem – teszi hozzá szemforgatva
- Mi? De… de miért? – lepődök meg – ugye nem verekedtetek?

- Csaj majdnem – néz rám

„A francba. Ha Bill rájön hogy Frankyvel találkoztam, és ha Franky rájön hogy egész nyáron a fiúkal voltam… Szörnyű…” – gondolkoztam el
- Jól vagy? – Bill

- Persze – válaszoltam erőltetett mosoly kíséretében

Ezután még beszélgettünk, majd később beállítottak Fanniék is. Mikor beléptek az ajtón egyből lesmárolták egymást, gondolom az utcán nem igazán volt rá lehetőség. A fiúk szerint ma nagyon-nagyon forgalom volt. Máskor nincs ennyi ember az utcán, mint most volt. Még beszéltünk pár dolgot a bulival kapcsolatban, pl. hogy senki se issza agyon magát, és hogy próbáljunk meg feltűnés nélkül táncolni… na igen, tehát nem a pulton vagy ilyesmi xD Gustavék szerint az a legkirályabb klub ahol életükben jártak. Óriási,a kiszolgálás ingyen van (!!!), és vannak szexi pincérnők a második emeleten. Merthogy az egész 2 emeletes. Az első emeleten tánc volt, pult volt, nagy buli volt. A másodikon asztalok, székek voltak. Itt lehetett rendesen kajálni, vagy hangzavar kísérete nélkül beszélgetni. A másodikonvlt egy óriási erkélye is, ahova szintén bárki kimehetett. Persze a belépő nem a legolcsóbb, de ezek hallatán megéri :D Persze az elsőn is voltak kanapék, de azok csak a falok mellett. De asztalok csak fennt voltak. Szóval ez tényleg nagyon cool hely lehet, amit mi nem hagyhatunk ki! :P Fanni egyből azt mondta Tomnak, hogy ha egy csajjal is meglátja, mindennek vége, örökre. De hát igaza van. Tomnak el kell nyerni Fanni bizalmát.

A klub egy olyan helyen volt, ahol azért járnak emberek, de nem sok. Viszont este ott hatalmas a forgalom.

Ezután elkezdtünk készüldőni. Mikor Fannival a ruhákat válogattuk, megcsörrent a mobilom. Ismeretlen szám volt. Felvettem.
- Háló? – én
- Hello. Franky vagyok – Franky
- Szia Franky – mondtam hogy Fanni is tudja hogy ki az. Persze egyből odajött hozzám és hallgatózni kezdett
- Van kedved holnap találkozni? – Franky
- persze. Mikor? Hol? – én

- Mondjuk a parkban, úgy fél 2-kor? – Franky
- Oké, ott leszek - én

- Oké, hello – Franky

- hello – én

- Tetszel neki – állapította meg Fanni

- Nyugi, nem lesz köztünk semmi. – én – Jujj, mondtam már hogy Billel majdnem verekedtek?
- Mi?? – lepődött meg

- Mondta Bill hogy egy klippforgatás velük lesz. És összeültek megbeszélnia dolgokat meg minden. És Bill és Franky összeveszett valamin, és majdnem verekedtek – én

- Huhh… te. Ha ezt Bill megtudja, annak nem lesz jó vége – csóválja a fejét Fanni
- Tudom… - húzom el a szám

- Igen, összetörne a szíve – néz rám komolyan

- ne már. Hagyd ezt abba – kezdem el újra a ruhákat válogatni

- De hát te is szereted. Tudom. És azt is tudom hogy ő oda-vissza van érted. Belehalna ha mással látna. És ezt most nem viccből mondom. Beszéltem vele. Őrülten beléd van zúgva. Próbál csak barátként kezelni, de ez egy idő után nem fog neki menni. – mondta Fanni és kiment
Én meg mereven álltam a szekrény előtt. Hátrább lépegettem, és leültem az ágyamra. Fanni szavain kezdett járni az eszem
”Belehalna ha mással látna. Őrülten beléd van zúgva… Beszéltem vele… Te is szereted…”- ezek jártak a fejemben

„Mivan ha tényleg beszélt vele? Mivan ha minden igaz amit Fanni mondott? Még az is hogy én is szeretem… Az utóbbi időben tényleg kezdtem Billt máshogy kezelni. A sok puszi… Meg szinte mindenhova úgy járkálunk hogy egymás derekát fogjuk… mint egy pár… Akkor ott van a tegnapi szájrapuszi. Ezért még nyár elején jól faképnél hagytam volna Billt. De most… most vágytam rá, vágyok rá… Hiányzik tőlle a sok ölelés. Ott volt a csók a tengerben… Csodás volt. Bárcsak újra átélhetném az egészet. És újra… újra és újra. Hiányzik az érintése, az illata.” – ezek jártak a fejemben. Talán még csak most jöttem rá hogy mennyire szeretem…
”Igaza volt Fanninak. Végig igaza volt, mindenben. Már akkor szerettem Billt, mikor visszautasítottam… Hogy lehettem ekkora hülye?! Bill biztos azt hiszi hogy nem szeretem… Így nem is fog újra próbálkozni. És még egy másfél hét. Vagy talán kevesebb. Lehet akkor mindennek vége… Szeretlek… Szeretlek Bill Kaulitz. Totgeliebt…”

Pár másodperc után visszazökkentem a való világba és újra ruhákat kezdtem válogatni a buliba. Kiválasztottam egy farmerminit, fekete feliratos toppal. Ehhez még hozzátettem egy a térdemnél kicsit hosszabb fekete, alul csipkés harisnyát. + balerina cipő, fekete-fehér nyaklánc, és egy fekete-fehér pöttyös hajráf.
Ezeket bevittem a fürdőbe. De előbb még meg is fürödtem (ez kb. 1 óráig tartott). Felraktam egy kis szájfényt, és kihúztam a szememet feketével. Felvettem a ruháimat és készen kimentem a folyosóra, majd át Fannihoz.
Mikor bementem nem láttam senkit, gondolom Fanni a fürdőben volt.
- Én kész vagyok – kiabáltam be
- Várj… - Fanni – Én is – lépett ki
Rajta is farmermini volt, ugyanolyan harisnyával mint az enyém. A toppja fehér volt, fekete feliratokkal. Volt egy fekete nyaklánca és egy fekete-fehér pöttyös hajráfa + balerina cípő. J Ő is feketével húzta ki a szemét.

- Jól összeöltöztünk - én

- Aham – mosolyog – Gondolkoztál azon amit mondtam? – vált komolyra
- Igen. – bólogatok

- és? – néz rám kíváncsian

- És mindenben igazad volt. – mondtam

- Szóval szereted? – kezd el vigyorogni
- Igen… - mosolygok
- De jóóó!! – ugrott a nyakamba
- Oké, de ez még semmit se változtatott a helyzeten – én

- De hát szereted. És ő is szeret. – mondja boldogan
- Jó, de most titeket ünnepelünk, úgyhogy menjünk – mondtam

- De ünnepelhetünk titeket is – Fanni

- Demi nem jöttünk össze. Minket nem kell ünnepelni  - mondtam és kimentem
Jött utánnam Fanni is, de egyfolytában csak vigyorgott. Bementünk Tomhoz, ott volt Bill is.
- De jól néztek ki – vigyorog Tom
- Köszi – mondtuk, majd Fanni helyet foglalt Tom ölében és megcsókolták egymást J, én pedig szorosan Bill mellé ültem
- Jó hírem van! – szólalt meg Fanni
- Mi? – mindenki egyeszerre
- Szeretitek egymást!!! – mondja magyarul, miközben ránk néz
- Te, én egyezer úgy is kinyírlak! – mondtam (németül) és elkezdtem kergetni
Már a folyosón rohantam Fanni után, de hamar meg is álltam, és inkább visszamentem, mert nem volt kedvem utána átöltözni, csak azért mert leizadtam.
Vigyorogva léptem be a fiúkhoz.
- Mi volt az a jó hír? – Bill

- Semmi érdekes – ülök le mellé
- Mindig ezt mondod – Bill

- Tudom – én

- Fanni? – Tom

- Kinyírtam. Azt ti is értették hogy azt mondtamneki, hogy egyszer még úgy is kinyírom. És most kinyírtam. – vigyorgok
És pont ebben a pillanatban lépett be Fanni
- Jéhh… halottnak kéne lenned – nevetek
- Ha-ha. Miért nem szóltál hogy megállsz? Tudod meddig futottam el? – mutatogat az ujjával
- Futottál + 1 métert? – nevetek
- nagyon vicces – mondta gúnyosan és újra Tom ölébe ült
- Mikor megyünk? – én

- Mehetünk most is – Bill
(Már fél 9 volt)
Tehát elindultunk. Mivel gyalog mentünk, az út egy negyed óra volt, de csak pár percnek tűnt, mert az egészet végighülyéskedtük.
Mikor beléptünk a klubba, egyszerűen csodás volt. 2 emelet, pult, sok ember, jó zene, kanapék a falnál. Már most nagyon tele volt. A 2. emeletre egy lépcsőn kellett felmenni, de nem volt semmi ajtó. Ha felmentél a lépcsőn, egyből a 2. emelet padlójára léphettél. Semmi folyosó, semmi ilyesmi. Nagyon jó volt a hangulat. Mi egyből lefoglaltuk a földszinten az egyik kanapét. A kiszolgálás tényleg ingyen volt, fennt pedig pincérnők voltak. Számomra is ez volt a legjobb klubb ahol életemben jártam. És szerintem a többiek is így voltak ezzel.
Először pezsgővel koccintottunk Fannira és Tomra, majd belevegyültünk a tömegbe és táncolni kezdtünk. Fanni Tommal, én Billel. Volt amikor cseréltünk, vagy éppen Fanni és én táncoltunk, de általában az eredeti felállásban voltunk.
Mikor egy kicsivel (kicsivel??) többet ittunk a kelleténél, Tom teljesen rámászott Fannirra, és a kanapén smároltak, meg teljesen letapizták egymást. Mivel se én, se Bill se voltunk valami tiszták, Bill is kezdett letapizni. Teljesen átvette Tom stílusát. Hiába mondtam neki hogy hagyja abba, nem hagyta abba. De egy újabb adag után már én se ellenkeztem… Bill lesmárolt, én viszonoztam. Bill már a toppom alá nyúlt, de nem akarta levenni, csak teljesen letapizott.
Most megtudtuk milyen az, ha a két Kaulitz teljesen leissza magát…
A legrosszab az volt, hogy egyáltalán nem éreztem semmit a sok italtól. Nem volt az egész smárolásban semmi érzelem. De ezzel fanniék is így voltak. A sok pia elnyomta az egészet. Pedig azt mondtuk, hogy nem isszuk agyon magunkat… És mi lett a vége?! Hát ez. Fanni meg Tom, az még oké. De hogy Bill és én, az már sok. Nem kellett volna ennyit inni…

Folyt. Köv.