Másnap
- Bill kelj már fel! – lökögetem finoman
- Tooom! Hallod? Kelj fel! Megyünk sátorozni – Fanni
- Hát ezekeket lehetetlen felébreszteni – csóválom a fejem
- Lehet csipkerózsika éppen a csókodra vár – vigyorog Fanni
- Lehet, de arra várhat is – én – Bill!!! – rázogatom erősebben
- Haggyál… - mondja kómásan és a másik oldalára fordul
- Na jó. Akkor ti nem jöttök sátorozni. De mi megyünk Georgékkal! – jelentette ki Fanni
Nem szóltak semmit.
- Hogy bírnak ennyit aludni? - én
- Nem tom – rántja meg a vállát Fanni
- Várj… - mondtam majd egy puszit nyomtam Bill arcára amitől egyből felült – Na végre – büszkélkedek xD
- Most mivan? – kérdezi Bill értetlenül
- Megyünk sátorozni! De már hányszor elmondtuk… – nézek rá gúnyosan – Fanni ébreszd fel Tomot
- Hogy? – Fanni
- Úgy ahogy én Billt – én
- Oké… - mondta majd egy puszit adott Tom arcára, aki szintén egyből felült – Jó reggelt
- Jó reggelt – ásítozik Tom
- Engem is így ébresztettél fel? – néz rám Bill
- Valahogy úgy. De most kelj ki és öltözz – ráncigálom ki az ágyból
- De minek? – Tom
- Ezt nem hiszem el! – mérgelődik Fanni – SÁ-TO-ROZ-NI ME-GYÜNK!!!
- Oké-oké. És most hány óra van? – Tom
- Fél 12 – Fanni
- És gondolom este fogunk sátorozni – Bill
- Akkor minek már most felkelni? – Tom
- Hogy készülődjetek, meg nehogy azt higyjétek hogy mi fogjuk felállítani a sátrat – vigyorgok
- Ne már – Bill
- De már! Keljetek fel és öltözzetek! Gustav és Georg már rég kész van. És akkor még elő kell keresni a sátrat, kell neki egy jó helyet találni, fel kell állítani, kaját kell szerezni, tüzifát kell szerezni, kellenek hálózsákok, zseblámpa meg stb… - Fanni – És gondolom még kajálni is akartok – teszi hozzá
- Hát ja – állt fel Tom
- Akkor mi megyünk is. Szóljatok ha készen vagytok – indultam ki és követett Fanni is
…
- na mit csináljunk még elkészülnek? – én
- Hallgassunk zenét – Fanni
- Mit? – én
- Pl. Avril, TH – Fanni
- Oké – én
Fanni berakta a CD lejátszóba a CD-t, és először Avril-től a Girlfriendet hallgattuk… és énekeltük :D Utána jött a TH: Ich brech aus, Ready Set Go stb… Tehát inkább ilyen prögősebb zenéket hallgattunk, és persze énekeltünk. Nagyon szerettünk énekelni. Éppen mikor a Greean Day-től az American Idiot ment (mi meg táncoltunk) léptek be a fiúk. Mikor megláttuk őket egyből kikapcsoltuk a zenét.
- Jól táncoltok - Georg
- Nem is tudtam hogy szeretitek a Green Day-t – foglalt helyet Bill a kanapén
- Pedig szeretjük – ültem le mellé
Mikor már mindenki leült beszélgetni kezdtünk a sátorozásról. Mivel a fiúk már voltak itt, tudták hogy van itt valahol egy erdő. Úgy gondoltuk hogy az erdő mellett kéne felállítani a sátrat. Amíg ő felállítják, mi hozunk tűzifát.
- De az férfi munka - Fanni
- Most csaj munka lesz – nevet Tom
- Hülye – motyogja Fanni
- Tessék? – hajol Tom közelebb Fannihoz
- Igenis Mr. Töketlen – mondja gúnyosan Fanni
- Ezt meg ki mondta neked? – Tom
- Az összes ex-csajod. Meg persze mindenki tudja – vigyorog Fanni
- Nem vagyok az! – Tom
- Hát persze – legyint Fanni
- Megmutassam??? – vigyorog Tom
- Minek ha úgy sincs ott semmi – von vállat Fanni
- és ha van? – Tom
- De nincs. Tudom én – vigyorog édesen
- De ha még is van? – Tom
- De tudom hogy nincs – fanni
- De ha van??? – Tom
- De nincs!! – Fanni
- De mivan ha van???? – Tom
- De hát ha egyszer nincs – Fanni
- De HA van? – Tom
- Na jó. Kezdessz az idegeimre menni – fordul el Fanni
- Te kezdted – fordítja vissza Tom Fannit
- Te kezdted! – Fanni
- Nem! Te kezdted a Mr. Töketlennel – Tom
- De ha egyszer az vagy – Fanni
- De ne… - kezdett bele Tom
- El ne kezdjétek előről mert megőrülök –szólok közbe
- Pont ezt akartam mondani – húzza ki magát Tom xD
- Most velem is veszekedni akarsz? – én
- Miért ne? – Tom
- Miért ne?? – gondolkozok el – Áljj csak fel- állok fel én is és felhúzom Tomot is
- Lábakat szét – adom a parancsot amire mindenki felnevet
- Mi? – értetlenkedik Tom
- Tedd csak szét – Fanni
Tom egy vállrántással szét tette a lábát.
- Na most megmutatom milyen erős is a cipőm orra – húzom fel a lábamat, mintha rúgni készülnék xD
- Ne, ne, légyszi! Soha többé nem veszekszek senkivel se! – ül le Tom újra
- Szuper! Ezt megbeszéltük – ülök vissza Bill mellé
- Ügyes voltál – dícsért meg Bill
- Hol? Miben? Mikor? – vigyorog Tom
- Akarod hogy tényleg rúgjak egy nagyot? – állok fel
- Nem szóltam – kapaszkodik Tom Fanniba
- Le ne szakítsd már a toppomat – szedi le magáról Fanni
- pedig jó lenne – vigyorodik el Tom
- Tom Kaulitz! Jó lesz mostmár ha tényleg meghúzod magad, mert nem Klaudi fog beléd rúgni, hanem én egy 5x nagyobbat! – osztja le Fanni
- hehe… - húzódik hétrébb Tom
- Úgy látom ma nagyon nem bírsz magaddal – Gustav
- Szegénynek kalandhiánya van – vigyorog Georg
- Hát az lehet – vigyorog Bill is
- Ti csak ilyenekről tudtok beszélni? – én
- Annyira egy perverzek vagytok mind a négyen! – Fanni
- Én nem is – mentegetőzik Bill
- Igen, te mindenkinek beadod hogy te vagy a kis ártatlan, akinek sosem volt egyéjszakás kalandja… De ez a valóságban nem igaz! Te sem vagy különb a többieknél! – én
- De nekem még sose volt. Tényleg! Én nem vagyok perverz – Bill
- Persze drága. Mondani bármit lehet – én
- De én tényleg ne… - kezdett bele
- Ezen ne veszekedjünk – mosolygok édesen gúnyosan xD
Hirtelen eszembe jutott Gustav és a tegnapi rövdike beszélgetésünk.
- Gustav - én
- Igen? – Gustav
- Várj – gyorsan odaültem mellé – Beszéltél a csajjal? – kérdeztem hogy csak ő hallja
- Még nem – válaszolt
- Akkor beszélj vele minél hamarabb! Ne hagyd magad – én
- Oké… - mondja lehangolódva
- Figyelj. Azt mondtad hogy nem úgy bánik a barátjával mintha oda lenne érte… Vagyis sok esélyed van. Na hajrá – mondtam és visszaültem a helyemre
- Minket is beavatnátok? – Georg
- Nem! – Gustav ellentmondást nem tűrő hangon
Ezután még hülyéskedtünk egy sort. Fanni egyszer már majdnem belerúgott Tomba. Ma az a gyerek nem bír magával… xD
Meg Billnek is volt egy perverz húzása. Az ülési sorrend a kanapén így volt: Tom, Fanni, Én, Bill. A két fotelban ült Georg és Gustav. És mivel Bill egy pohár colát akart odaadni Tomnak, nemhogy felállt volna, rajtam és Fannin keresztül próbálta odaadni, aminek a következménye az lett, hogy rám esett, a keze pedig véletlenül felülről lehúzta a nagy kívágású toppomat (vagyis nem teljesen húzta le, hanem ameddig a topom engedte). De a mellemnél megállt keze… Fannira meg ráömlött a cola. Oda az új toppja… :S
- Méghogy nem vagy perverz? Szálltál le róllam! Vetted le onnan kezedet! – mondom gúnyosan
- A toppom!!! Ez nem igaz! Mi a francért nem álltál fel inkább??? - Fanni
Tom, Georg és Gustav csak röhögött a mi szerencsétlenkedésünkön.
- Bocsi, tényleg – szállt le róllam Bill – Véletlen volt.
- Hát persze. Véletlen, mi? Akkor miért nem vetted el onnan a kezedet egyből? - én
- Ha már a colám rádömlött, akkor lenyalhatom? – néz Tom fannira
- te perverz disznó! Menj a picsába – állt fel Fanni dühösen
- Kifizetem – szólalt meg Bill
- nem kell… - váltott Fanni halkabbra
Ezután Fanni átment és kicserélte a toppját, és mikor visszajött újra hülyéskedtünk egy jót. Mikor már fél 5 volt, elindultunk a sok cuccal az erdő felé. Az erdő előtt pár méterre megálltunk és lepakoltunk.
- Akkor kezdhettek hozzá - Fanni
- Mihez? – Tom
- A sátorhoz – Fanni
- Majd később – Tom
- Nem, hanem most. Mi meg megyünk tűzifáért… - húzom el a szám
- Oké… - egyezik bele Fanni is nagy nehezen
- Mire visszajövünk készen legyetek – adtam az utasítást
- Hát persze… Könnyű azt mondani. – Georg
- Na hajrá – indultam az erdő felé
- Ne menjetek messzire!– kiabálja utánnunk Bill, de mi már eltűntünk a sok zöld bokrokban.
…
- Ez az erdő óriási lehet. - nézek körül
- Aham. Nem lenne szerencsés eltévedni – Fanni
- Ja. Na menjünk vissza. Szerintem ennyi fa elég lesz – néztem végig a sok fán amit Fanni meg én fogtunk
- Oké – Fanni
Nem mentünk be teljesen az erdőbe, max. 20 méterre. Úgyhogy hamar vissza is értünk.
- Megjöttünk – tettem le fát, majd Fanni is
- Látom még nem vagytok készen – ül le Fanni
- nem éppen – vett a kezébe Gustav egy csövet
- Akkor hajrá – ülök le Fanni mellé
…
15 perc múlva már teljes pompájában csodálhattuk a sátort. A fiúk nagyon büszkék voltak magukra xD, mi meg csak egy „Na végre!” kiejezéssel nyugtáztuk.
Bevittük a hálószákokat, szeblámpákat, kaját, italt meg mindent. 6-an kényelmesen elfértünk benne. A helyek így voltak: Georg, Bill, én, Fanni, Tom, Gustav. Csináltunk helyet a tűznek is. Kb. 8 óráig elhülyéskedtük az időt, aztán Tom szólalt meg:
- Fedezzük fel az erdőt!
- Én nem megyek. – vágta rá egyből Bill
- Ja igen, az allergiád a rovarcsípésre… - húzza el a száját Tom
- Akkor én se megyek. De Fanni megy! – nézek rá édesen
- Jahh, igen. Megyek. – Fanni
- Szuper! Georg? Gustav? – Tom
- Inkább most kihagyom – Gustav
- Én is – Georg
- Hát jó… De akkor mi megyünk – állt fel Tom és Fanni is
- Oké. – Bill
- De sötétedés előtt próbáljatok visszaérni, mert el fogtok tévedni – én
- Megpróbáljuk – Fanni
- Akkor mentünk – Tom
…
- Hol vannak már? – idegeskedek
- Nyugi, biztos jól vannak – Bill
- Biztos már úton vannak visszafele – Georg
- És ha nem? Ha megtámadta őket egy állat? Vagy ha egy csapdába estek bele? És ha eltévedtek? Ez az erdő óriási lehet. Mivan ha egy vadász összetévesztette őket két állattal és lelőtte őket?? – járkálok idegességemben
- Túl sok filmet nézel. Nem lesz semmi bajuk – Bill
- De ha… - kezdtem volna bele újra
- Majd én és Georg megkeressük őket – vágott félbe Gustav
- Én is megyek – én
- Nem, te nem jössz – Georg – Itt maradsz Billel
- De… - én
- Semmi de. – Gustav
Ők is bementek az erdőbe
…
- Hol vagyunk? - Fanni
- Ő… Hát… - akadozik Tom
- Te nem tudod? – áll meg Fanni
- Hát… nem. – áll meg Tom is
- Ez azt jelenti hogy eltévedtünk? – rémül meg Fanni :S
- Aha – mondja lazán Tom
- Így állsz hozzá? Mivan ha egy állat megtámad? Itt vannak csapdák? És vadászok? – Fanni :D
- Nem, dehogy. Visszatalálunk. – Tom
- De sötét van. Hallgatnunk kellett volna a többiekre – Fanni
- Sajnálom… - néz Tom Fanni szemébe (már amennyire a sötéttől látta)
- Mindegy. Inkább menjünk valamerre – Fanni
- Nem fázol? – Tom
- De, kicsit – Fanni
- Gyere – mondta Tom, majd magához húzta Fannit és úgy mentek tovább.
…
- Mivan ha Georgék is eltévednek? – én
- Ne idegeskedj ennyit. Gustav már egyszer volt ebben az erdőben. Biztos nem tévednek el – Bill
- Biztos? – ülök le mellé
- Biztos – karol át
- Hülyeség volt eljönni ide – én
- Dehogy. Elő fognak kerülni. Meg amúgy is, itt olyan szép a táj, élvezzük ki. Szeretsz csillagokat nézni? – Bill
- Aham – mosolygok
- Gyere – állt fel és magával húzott
Egy kicsivel arébb mentünk, ahol már nem látszódott annyira tűz. Lefeküdtünk a fűbe és nézni kezdtük a csillagokat.
- Hm. Olyan szépek – én
- Igen. Amikor magányos vagy szomorú vagyok mindig a csillagokat nézem. Valahogy ez mindig megnyugtat – Bill
- Magányos? – nézek rá
- Igen. Amikor úgy érzem mindenki utál, senki se szeret… Amikor semmi se jön össze - néz a szemembe
- Pedig ez nem igaz – mosolygok
- Tudom. Engem mindenki szeret xD – mondja büszkén
- Jahh… És a nagy EGO-dat is – nézem újra a csillagokat
…
- Mindjárt elő fog ugorni a bokorból egy rabló, bűnöző vagy mit tudom és mi, és bántani fog minket. Meg fogunk halni. Vagy mindjárt megjelenik egy róka, vagy vaddisznó és az öl meg minket – mondja Fanni miközben jobban Tomhoz búj
Már egy fa mellett ültek. Tom a fa törzsének támaszkodva ült, Fanni pedig Tomhoz bújva ült.
- Te tényleg túl sok horrort nézel. – nevet – Nem fog megölni senki. Ha meg jön valaki vagy… valami, akkor majd én megvédlek
- Te??? – döbben meg Fanni
- Igen, én. – húzza ki magát Tom
- Te nem tudsz megvédeni – nevet Fanni
- Ha így állsz hozzá nem is foglak – húzódik el Fannitól
- Nem, nem úgy gondoltam. – húzza vissza Tomot
- Na ugye – mondja Tom és simogatni kezdi Fanni arcát
Még 10 percig ülhettek ott mozdulatlanul, mikor hangokat kezdtek hallani:
- Toooom!!!!!
- Fanniiiii!!!!
- Hallod? – áll fel Fanni
- Igen. – áll fel Tom is
- Toooom!!!
- Ez Georg – Tom – Itt vagyunk!!!! – kiabálja, majd futni kezdett Fannit magával húzva.
Pár másodperc múlva odaértek.
- Na végre. – Gustav – Csak nem eltévedtetek?
- De… És Tom hibája. – Fanni
- Most miért vagy ilyen? – Tom
- Milyen? – Fanni
- Hát ilyen… na mindegy. Menjünk – Tom
…
- Én mondtam hogy sötétedés előtt induljatok vissza. De nem! Nem, ti nem hallgattatok rám. – osztom le őket – Tudjátok hogy aggódtam értetek?
- Oké, igazad volt. De Tom akart még maradni. – Fanni
- Igen, de azt hittem hogy emlékszek az útra. De mivel már sötét volt… - Tom
- Hát ez az. Hogy hiába emlékszel az útra ha sötét van. Főlleg egy erdőben. Ott az ég világon nem látsz semmit. – én
- Oké, megértettük – Fanni
- Szuper! De legközelebb elsőre meg kéne érteni – nézek rájuk gúnyosan
- Jó-jó. – Fanni
…
- Mit csináljunk? – Gustav – Én még nem vagyok álmos
Már a sátorban feküdtünk.
- Rémtörténetek? – én
- Nem fogsz te attól félni? - Bill
- Áhh, én nem félek semmitől – vigyorgok
- Dehogy nem! – Fanni – Rengeteg mindentől félsz
- Oké. Ott vannak a békák. Igaz Tom??? – nézek rá gúnyosan
- Jahh, igen – nevet – Az jó volt
- Neked – Fanni és én egyszerre
- Hiszen ti is élveztétek – Tom
- Az egy dolog – én
Szóval a rémtörténetekből nem lett semmi. Hanem régi, vicces emlékeket idéztünk fel, amiken mindenki jókat nevetett. J Hajnali 2 körül kezdtünk elaludni. Hát, nem volt valami kényelmes… Eléggé nyomott a föld. De jó volt Bill mellett lenni… Viszont már azon gondolkoztam, hogy megérem-e azt a napot, mikor Tom és Fanni bevallja egymásnak hogy szeretik egymást :D
…
Reggel mikor felébredtem csak egy ébredező Fannit láttam. A fiúk cuccai össze-vissza voltak szétdobálva, rendetlenség volt a sátorban.
- Jó reggelt – én
- Jó reggelt. Hány óra? - Fanni
- Várj… - kezdtem el keresni a telómat – fél 8
- Fiúk? – fanni
- Gőzöm sincs – rántottan meg vállamat
Felálltam. A sátor bejárata ki volt cipzározva.
- Hideg van… - mondtam és ebben a pillanatban beesett hozzám Bill keze… :S teljesen úgy nézett ki mint Bill keze. Fekete körmök. Az csak az ő keze lehetett. Az egész tiszta vér volt…
- Áhh!!!! ÁÁÁÁ!!! – kezdtem el sikítani és el is estem. Már Fanni is síkítozni kezdett.
Remegve figyeltük az előttünk heverő kezet.
- Ez… ez… Bill…? – mondtam halkan, és egy könnycsepp folyt ki a szememből
- De hát… Ez nem lehet. – mondta Fanni majd határozottan hozzányúlt a kézhez – ÁÁÁ… - vette el gyorsan a kezét – Nem… Ez kechup!!! Ezt nem hiszem el!!!
- MI??? – kérdeztem mérgesen, pedig már sírtam
- Ezek átverek minket! – mondja Fanni is mérgesen
Gyorsan kiszaladtam a sátorból és egyből a fiúkat pillantottam meg, akik mihelyst kiértem röhögni kezdtek.
Közelebb mentem hozzájuk. Felemeltem Bill kezét és nézegetni kezdtem.
- Ohh… csak nem a kezemet akarod megkérni? – fordítja el a fejét és csábosan pislogni kezd mint egy csaj xD
- KINEK AZ ÖTLETE VOLT???? – kérdeztem mérgesen miközben jól kicsavartam Bil kezét
- Áhhhh, ne, ez fáj - nyöszörög
- Tomé – Georg
- Fanni elintéznéd Tomot? – nézek rá édesen
- Persze. – mondta Fanni és Tomot kezdte kergetni, de mivel Tom elesett a nagy gatyájában, Fanni elkezdte veszedelmesen xD csikizni. (Tudom hogy már unjátok ezt a sok csikizést, Fanni is mondta, de nincs más ötletem. Viszont már nemsoká jön a lényeg J)
- Bill. Most kinyírlak – kezdtem el én is kergetni
- De hát én nem csináltam semmit – mentegetőzik
- De a te kezed volt – mondom mérgesen és ráugrottam
Mikor közelről meglátott döbbenten pillantott rám.
- Most meg mi van? – én
- Te sírtál? – Bill
- Nem – én
- De igen. Látom – Bill
- nem sírtam – mondom halkan
- Te megsirattál – mosolyog
- nem sirattalak meg – mondtam és folytogatni kezdtem (de nem olyan erősen, hanem csak épp hogy érezzen valamit)
- MEG-ÖL-LEK! – mondom és csikizni is elkezdtem
- Ez… már… kínzás… - szólal meg nagy nehezen
- megérdemled! – én
…
Már összepakoltuk a sátrat és minden cuccunkat. Éppen indulni készültünk. Mikor visszaértünk lepakoltunk és a TV előtt foglaltunk helyet.
Ennyi, bocsi hogy rövid. De már ezután hosszabb részeket próbálok írni, meg nemsoká jön e lényeg! J
Folyt. köv. |