Kívántuk egymást, de mindketten tudtuk hogy ez az egész nem helyes, és ez csak egy csók volt, ami soha többé nem történhet meg. Ezért a csókon kívűl nem történt semmi. Viszont egymás karjaiban aludtunk el… J

- Tudtam… - David
- Ugyan már. Lehet hogy…  - kezdett bele Fanny
- Nem, ez nyilvánvaló! – David
- Ne szólj már közbe! – mondja Fanny – Lehet hogy csak így aluttak el.
- Vagy csak álmukban bújtak össze véletlenül! – Niky
- Véletlenül nem lehet így összebújni – David
- Lehet rosszat álmodtak – vigyorog Andreas
- Vagy ki tudja… Bármi történhetett az este… - Tom sejtően vigyorog
- Hülye! – szól rá David
- Nyugi már! – szól rájuk Georg
- Fannynak és Nikynek igaza van! Nem történt semmi, hidd el – mondja Gustav
- Honnan tudod? Itt voltál? Nem! – néz rá David szúrósan
- Ne rajtam töltsd a mérgedet, oké?! – Gustav
- Héé, hagyjátok abba! – szól rájuk Niky
Erre már nyitogatni kezdtem a szememet. Mikor kinyitottam azt hittem hogy álmodok, mert Bill arcát láttam magam előtt, és körülöttünk pedig ott voltak a többiek, és elég furán néztek ránk… főlleg David… Visszacsuktam a szememet, de fél perc múlva rájöttem hogy mégsem álmodok…
- Hello… - szólaltam meg zavartan
- Jó volt az estéd? – kérdezte David szemrehányóan
- Őő… izé… nem volt semmi – én zavartan – Ő… Bill… - lökdösöm – Biiiill
- Ne! Még csak hajnal van… - mondta kómásan csukott szemmel, és magához ölelt, én meg azt hittem meghalok David rosszaló pillantásaitól :S Ránéztem ártatlanul, mire felment az emeletre, a többiek meg csak bámultak tovább.
- Biiill!!! – próbálom magamról leszedni, de túl erősen szorított magához – Bill, kelj már fel! Nem hallod?! Bill!!
Lassan kinyitotta a szemét, és mikor meglátott egyből mosolyogni kezdett.
- Jó reggelt – mondta, és meg akart volna csókolni, de elrántottam a fejemet, és a többiekre néztem. Hamar észrevette őket Bill is, és zavartan felpattant róllam.
- Ő… én… az nem úgy volt… - próbált magyarázkodni
- Igen… csak ő… néztük A kört. És… féltem… és… elaludtunk… - álltam fel én is
- Ezt majd adjátok be Davidnek – néz ránk Fanny szúrósan
- Ő… én megyek… őő valahova… - mondja Bill és elindult kifelé, de a többi fiú is utána mennt
- Én meg… megyek… rendbe tenni magamat – fordultam a lépcső irányába, de Niky elkapta a kezemet és visszahúzott. Leültettek a kanapéra, ők pedig elém ültek az asztalra, és valahogy mindketten meg akartak ölni a tekintetükkel, de nem igazán jött össze nekik… XD
- Szóval? – Fanny sejtően
- Mi szóval? - tettem a hülyét
- Tudod te azt – Niky
- Hát… Tegnap nem tudtam elaludni… - kezdtem bele, és az egészet elmondtam nekik, ami olyan 20 percet vett igénybe… De ők kivételes módon nem szóltak bele, hanem csak hallgattak – És egymás karjaiban aludtunk el…
- Érte… - kezdett bele Fanny, de a konyhából David lépett elő:
- Szóval őt szereted – mondta
Nagyon meglepődtem. Egyáltalán nem számítottam arra hogy hallgatózni fog. De legalább nem kellett neki az egészet a szemébe mondanom… :S
- Nem, dehogy is… Ez csak… - kezdtem bele zavartan és odamentem elé – Nem tudom mi volt ez… - hajtom le a fejemet
- Viszont én tudom. Mostmár tudom hogy a tavalyi szerelmetek még egyáltalán nem ért véget… - mondta szomorúan – Azt hittem megbízhatok benned, azt hittem te sosem csalnál meg…
- Én nem csaltalak meg! – szólok közbe
- És a sok csók Billel? Az mi volt? – kérdezte szemrehányóan, mire csak lehajtottam a fejemet
- És azt hittem te sosem fogsz nekem hazudni… És mégis megtetted… - emeli fel az arcomat, hogy a szemembe nézhessen, amiben már gyűltek a könnyek
- Nem hazudtam… neked – mondtam a könnyeimmel küszködve
- De. Igen is hazudtál. Azt mondtad, megígéred, hogy nem hagyod magad. Hagytad magad. Azt mondtad szeretsz. Billt szereted… - David
- Nem szeretem Billt. Az tavaly volt, érts már meg. Most… most csak el kapott a hév… Vagy… nem tudom miért csináltam ezt. De… téged szeretlek – néztem a szemébe, és egy könnycsepp csordult ki a szememből… Aztán követte egy másik, egy másik, és megint egy másik…
- Ezt nehéz elhinni… - simítja végig kezét az arcomon

- Muszály elhinned. Most igazat mondok – nézek rá kérlelően
- Eljátszottad a bizalmamat – néz rám szúrósan

- Véletlen volt, sajnálom. Többet nem fodul elő, ígérem. Csak… adj még egy esélyt… Kérlek – néztem mélyen a szemébe
- Sajnálom, de nem. Én nem állok közétek. Szeretitek egymást, tudom. Hát legyetek boldogak – mondta végül lehajtott fejjel, és felment az emeletre
- Nem teheted ezt! – kiabáltam utána, de válaszként csak valami halk motyogást hallottam
Gyorsan felmentem Niky szobájába (mert az enyémben gondolom David van), kulcsra zártam az ajtót, ledőltem Niky ágyába, és csak sírtam…
”Én szeretem… Miért nem képes megérteni…? Csak egy utolsó esélyt adna…” – gondoltam magamban. Viszont a lelkem mélyén tudtam, hogy már nem szeretem úgy Davidet, mint régen. Mióta újra itt vannak Billék, amúgy is kezdtem tőlle távolodni.
”Bárcsak inkább elmentem volna abba a rohadt buliba… Akkor most nem kéne szenvednem… Sem Davidnek…” – gondoltam megint
De már tényleg nem tudom, hogy ki iránt mit, és mit nem érzek. Minden zavaros lett bennem, semmit sem értettem. Nem értettem hogy akkor most kit szeretek igazán… Davidet… vagy Billt?! Billre vágyok… Viszont lelkiismeret furdalásom van David miatt… Még egyszer Bill mondta tavaly, hogy 2 embert nem lehet ugyan úgy szeretni. Viszont én ezt éreztem. De tudom hogy választanom kell, különben bele fogok betegedni… :S
Gondolataimból hangos kopogás zökkentett ki.
- Klaudy! Klau nyisd ki! Hallod??!! – kiabált Fanny
- Nyisd ki kérlek! Csak beszélni akarunk veled – ez Niky volt
- Haggyatok békén… - mondtam és a párnába szorítottam a fejemet. Újra Davidre gondoltam, utána Billre, és megint elfogott a sírhatnék… Már tiszta víz volt szegény Niky párnája :S
- Engedj be minket! – Niky – Már csak azért is, mert be akarok menni a szobámba
- Azt máskor is megteheted! – mondtam hidegen – Haggytaok békén! Majd ha ahhoz van kedvem, kimegyek
- Hát jó… - adták fel, és hallottam hogy elmentek
”Hamar feladták… Ez nagyon nem jellemző rájuk” – gondoltam magamban, de nem igazán izgattam magamat emiatt.

- Minek csináltad ha egyszer nem szereted? – kérte számon Billt testvére, miközben fel-alá járkált a szobájukban
- Nem tudom! – hajtja le a fejét Bill
- Mit nem tudsz ezen? Csak volt vele valami célod! De ha egyszer nem szereted és tudod hogy van pasija, akkor mi… - kezdett bele Tom, de Bill közbevágott
- Nem tudom hogy szeretem-e!!! Érted már? Nem tudom mit érzek! – kiabált vele Bill
- Oké, értem. Nyugi – lepődött meg Tom
- Azért csókoltam meg, hogy rájöjjek hogy mit érzek… - nyugodott le
- És rájöttél? – kérdezte Tom
- Hát ez az! Hogy nem! Még mindig nem tudom – Bill szomorúan

- Hát tesó – ült le mellé Tom – Neked mindig is zavaros volt a szerelmi életed
- Kössz, ez nagyon megnyugtató – Bill gúnyosan

- Okay, de… nah, majd ezt is megoldod, mint mindent – áll fel Tom – Én megyek le
- Okay – mondta Bill és Tom lement

- Nah? – kérdezte Niky és Fanny mikor leért Tom
- Nem tudja hogy még szereti-e. Ezért csinálta az egészet… De hiába volt, mert semmire sem jött rá – húzza el a száját Tom, és helyet foglal Fanny mellett
- Akkor most mi lesz? – Andreas
- Jó kérdés - Tom

- Daviddel nagyon összevesztek? – Gustav
- Eléggé… - húzza el a száját Niky
- Jah… szemtanúi voltunk – Fanny
- Akkor most összejöttek Billel megint? – kérdezte Georg összezavarodottan
- Nem! Most nincs semmi. Klau nem hajlandó kinyitni Niky szobáját – Fanny
- David nem szól semmi – Niky
- Bill meg nem tudja mit érez – Tom
- Jah, értem – Georg
… csend …
- Csinálni kéne valamit… - szólal meg Fanny
- Mit? – kérdezik a többiek
- Beszélnie kéne Klaunak meg Davidnek. Meg Klaunak meg Billnek. Meg Billnek meg Davidnek… - vigyorog Fanny zavartan
- Ez aztán a nagy terv – forgatja a szemét Tom
- Te hülye Mr. Töketlen, inkább meg se szólalj – nevet Fanny, Tom meg csak gúnyosan rávigyorgott J
- Ha ezt a fanok megtudják… - nevet Georg, erre meg Tom a középső ujjának felmutatásával válaszolt – De most komolyan
- Te és a komolyság… - forgatja a szemét Gustav
- Ha-ha… - Georg gúnyosan

Valaki megint kopog az ajtón.
- Már mondtam hogy menjetek el! Haggyatok békén! – kiabáltam
- David vagyok… - ezek szerint David
Hirtelen felkaptam a fejemet. Nagyon meglepődtem azon hogy átjött. De nem tudtam mit akarhat. Kinyitottam az ajtót, és szó nélkül bejött, majd újra bezártam.
- Miért jöttél? – teszem karba a kezem és a padlót nézem
- Beszélni szeretnék – mondta
- Inkább ordibáljunk, jó?! Azt jobban szeretem ha veszekedésről van szó – nézek rá
- Nem veszekedni jöttem – mondja
- Ahha, hogyne. Ebből úgy is veszekedés lesz, hidd csak el – mondom
- Nem lesz – jön közelebb – teszek rólla hogy ne legyen – mondta és megfogta a kezemet – Az igazat mond! Kit szeretsz? Engem… vagy pedig Billt?
… csend …
- Ezek szerint még te sem tudod… - hajtja le a fejét és elengedte a kezemet – Szólj ha rájöttél – mondta és ment volna ki
- Várj! – húzom vissza
- Miaz? – David
- Tényleg nem tudom… - hajtom le a fejemet – De… ezért időt kérek… Nem akarok szakítani, csak egy kis időt kérek, hogy gondolkozhassak, és tisztázzam magamban az érzelmeimet – néztem már a szemébe kérlelően
- Okay. Megértelek. De ha van valami, feltétlenül szólj. Megígéred? – David szomorúan
- Igen, megígérem – mondtam egy kisebb mosollyal
- Akkor megyek, hello – és kiment

Ezután már nem sok kedvem volt bezárkózva lenni. Most a többiekkel akartam lenni, hülyülni, mintha mi sem történt volna. De abban is reménykedtem, hogy nem futok össze Billel sem. Lementem a nappaliba
- Hello – ültem le közéjük vigyorogva, ők meg úgy néztek rám mint valami marslakóra XD – Miaz?
- Jólvagy? – kérdezte Fanny
- Persze. Miért ne lennék jól? – teszem a hülyét
- Hát… - Niky
- Okay. Időt kértem Davidtől. Ennyi történt. Csak már semmi kedvem nem volt bezárkózva lenni – mondom
- Áá – bólogat mindenki
- Csináljunk valamit – mondtam
- Csináljunk! Csoportosan vagy kettesével? – kérdezte Tom kaján vigyorral
- Hülye perverz állat – nevetek XD
- Vagyis kettesével – vigyorgott rám
- Most miaz? – néztem rá kérdően
- Ezt igennek veszem – Tom
- Mi? Mit? Most mivan? – nem értettem mit akar XD, hirtelen mindenki röhögni kezdett
- Hm… Hülyékkel vagyok körülvéve… - forgatom a szemem
- Most úgy beszélsz, mintha te nem lennél az – nevet Niky
- Ha-ha… Marha vicces. – én gúnyosan
- ÁLLJ!!!! – kiabál Tom, mire mindenki értelmesen nézett rá XD – Elfelejtettünk üvegezni.
- Hjaj… csak ennyi a bajod – forgatom a szemem
- CSAK??? – kérdezett vissza – Most azonnal üvegeznünk kell!
- Minek? – Andreas
- Mert ahhoz van kedvem – Tom
- Nekünk meg nem – Fanny
- Majd holnap – Niky
- De miért?? Ne már – Tom
- De már – én
- Ezért megvehettük a sok tejszínhabot – mondja Tom sértődötten
- A tejszínhabbal nem lesz holnapig semmi, te hülye – mondom gúnyosan
- Különben is, ha a tejszínhabot ellenünk fordítjátok, úgy megbánjátok – néz Fanny felváltva az összes fiúra :D
- Bill találta ki! – tartja fel a kezét Tom – Kivételesen ő volt perverz, nem én!
- Hogyne – mondtam
- Komolyan! – Georg – Tudod milyen perverz lett az utóbbi időben?!
- Jah. Csak ritkán mutatja ki – vigyorog Gustav

- Ahha, persze. Hiszem ha látom – én
- Majd meglátod – vigyorog Tom
- Ezzel mire célzol?? – kérdeztem
- Semmi… - mondta
- Pasik… - forgatom a szemem XD

Ezek után még jól elvoltunk. Teljesen kiment a fejemből David és Bill. Csak arra koncentráltam hogy jól érezzem magam. Holnap úgy is végleges döntést akartam hozni a fiúkkal kapcsolatban, hogy ne nagyon várassam meg őket… Szinte az egész délután végighülyéskedtünk, nagyon jól elvoltunk. Tom este felé már túlságosan és túlzásba vitte a perverzkedését… Pl. egyszer Nikyt VÉLETLENÜL (???) nagyon letapizta… XD
Nah és 11 óra fele mindenki aludni ment, de én most Nikynél aludtam, mert Daviddel nem volt kedvem egy ágyban aludni… :S

Folyt. Köv.