Reggel arra ébredtem hogy valaki szólongat. Mikor kinyitottam a szememet Tomot pillantottam meg.
- Mivan? – én
- Neked is jó reggelt – vigyorog Tom
- Elhiszem hogy neked ez nagyon jó nap lesz, de attól még engem igazán hagyhatnál aludni – én
- Oké, de mikor mentek el? – Tom
- Mikor Georgék mennek a buliba – én
- és az mikor lesz? – Tom
- Kérdezd meg tőllük – vonok vállat és visszafeküdtem
Tom kiment, de rá 5 percre valaki újra benyitott.
- Klaudi!!! – kezdett el lökdösni az illető, aki nem más volt mint Fanni
- ne lökdöss már! Ébren vagyok! Hála a raszta hercegednek – mondom gúnyosan
- Jó, de a fiúk nemsoká mennek – Fanni
- És? – én
- Most csak délután 5-kor jönnek haza – Fanni
- és? – én
- Gondoltam el szeretnél köszönni Billtől – Fanni
- Akkor rosszul gondoltad. Engem most csak az érdekel hogy végre egyetlen egyszer normálisan tudjak aludni – mondtam és újra visszafeküdtem
Hallottam hogy kimegy Fanni, de rá 1 percre újra bejött valaki… :’( Hát, ezek mellett képtelenség aludni. Az az illető is lökdösni és szólongatni kezdett.
- Ne lökdöss és nem vagyok süket! – ordítom le Bill fejét – Ezt nem hiszem el! Itt nem lehet normálisan aludni?? Elegem van! Elköszönni jöttél? Akkor szia! – mondtam és visszafeküdtem harmadjára is.
Szó nélkül felállt és kiment. Hallottam hogy elmennek a fiúk. Végre sikerült újra elaludnom.
Mikor felkeltem már délután 2 óra volt. Hát igen… igazából hajnali 2-kor fejeztük be a DVD-zést. Kikeltem az ágyból és rendbe tettem magam. Eszembe jutott hogy milyen hülyén bántam Billel… Elhatároztam hogy bemegyek hozzájuk a stúdióba.
Átmentem Fannihoz.
- Hello – én
- Hello… Tudod hogy… - kezdett bele
- Tudom, tudom. Hülyén bántam Billel. Ma bemegyek hozzájuk - én
- Hát, akkor szerintem megyek én is. De tudod milyen rosszul esett Billnek? Tudod milyen kis lelkis. – Fanni
- Jó-jó, majd bocsánatot kérek tőlle – én
…
Már a stúdió előtt álltunk. A testőrök ismertek minket, szóval beengedtek. Mikor beértünk a fiúk a régi számaikat játszották. Éppen a Totgeliebtet. Mikor odamentünk Davidhez… hát igen… nem nagyon örült nekünk… :S Éppen veszekedtünk Daviddel, mikor a számnak vége lett, és észrevették hogy mi is ottvagyunk.
- De ha egy paparazzi ezt lekapta, akkor annyi az egésznek!! – ordítozott velünk David
- De biztos nem kapta le! Amúgy se tudja senki se hogy itt a TH gyakorol - Fanni
- De ha ez így megy tovább, akkor meg fogják tudni! – David
- Kapd be! – mondtam és Fannival a fiúk felé vettük az irányt
- Hello – Tom
- hello - mi
- Hát ti? – Georg
- csak jöttünk. Unatkoztunk – Fanni
- Látom David nem fogadott valami kedvesen – nevet Gustav
- Le van szarva – nevetek
Ezután Fanni, Tom, Georg és Gustav ottmaradt, én meg félrehívtam Billt:
- Figyelj. Bocsi a reggelért. Én nem akartam, csak nagyon fáradt voltam. És már te voltál a 3. aki bejött a szobámba – nézek rá édesen
- Semmi – mosolyodott el
- Miért a régi számaitokat játszátok? – én
- nem tudom… David mondta hogy azt csináljuk – vonja meg a vállát
- David… - mérgelődök
- Na, annyira azért nem rossz. Tud ő jó fej is lenni – Bill
- te most kinek az oldalán állsz? – nézek rá kérdően
- Én nem állok senki oldalán – Bill
- De hát ki akart minket zavarni! Meg a testőreiteknek is megmondta hogy többet ne engedjenek be minket – én
- Majd elintézem hogy bejöhessetek – Bill
- Imádlak – adtam egy puszit az arcára
- Ezt miért kaptam? – mosolyog
- Az előbb mondtam: imádlak – adtam neki mégegy puszit
- Ha kimondod hogy imádlak akkor mindig kapok egy puszit? – vigyorog
- Hát, aha! – én
- És ha én mondom ki, akkor is kapok? – Bill
- Nem, akkor nem kapsz – csóválom a fejemet
- De miért? – szomorodott el
- Mert imádlak! – adtam neki még egy puszit és vigyorogva a többiekhez mentem Billel együtt
Utána a fiúknak újra játszaniuk kellett, mi meg néztük őket. Tényleg 5-re értünk vissza a hotelba.
- Fáj a hangom – nyöszörgött Bill, amire mindenki röhögésben tört ki xD
- De hülye vagy! Nem a torkodra gondoltál? – nevetek
- Nem. Nekem a hangom fáj – mondta, amire mindenki jobban nevetni kezdett
- Ohh, szegény kis hangocskád – mondtam gúnyosan
A többiek mentek előre, de én leálltam Tommal beszélni:
- Nyugi, szerintem 9-kor már itt se leszünk – én
- Akkor jó. És… ne kapkodd el. A csók, legyen érzéki, ne túl vad. Minél több érzés van benne, annál jobb. – én
- És ha visszautasít? – Tom
- Jajj, dehogy fog. Szeret téged. Nagyon is – én
- Én is azt hittem róllad mielőtt visszautasítottad Billt. De még mindig hiszem hogy szereted. – néz rám sejtően
- Na jó, ezt hagyjuk. Régen volt. És csak barátok vagyunk – én
- nagyon régen volt. Kb. 2 hete – Tom
- Nahh, ezt hagyd abba, mert az estédből nem lesz semmi – nézek rá szúrósan
- Oké, nem szóltam. Azért erre a bulira szívesen elmentem volna – húzza el a száját
- Neked a buli a legfontosabb? – kérdeztem mérgesen
- Nem, dehogy. – felelte
- Na azért – én – Mehetünk – indultam volna el, de nem láttam senkit se
- A többiek már biztos az egyik szobában vannak – Tom
- jahh, igen. Menjünk – indultam el és benéztem a szobáinkba. A Billében voltak.
- Hol voltatok? – Fanni
- csak beszéltünk – én
- Miről? – fanni
- Csak a Snoop Dogg új számairól – ülök le Bill mellé
- És mióta érdekel téged a Snoop Dogg? – Fanni
- Hát… tegnap hallgattam meg, és nem is olyan rossz – vigyorgok
- Aha – Fanni
- Miért te nem szereted? – ül le Tom fanni mellé
- Hát nem. Tiszta hülyeség – Fanni – És melyik a kedvenc számod? – néz rám
- Ohh… hát… sok kedvencem van – mondtam nagy nehezen miközben kérdő pillantásokat vetettem Tomra, ugyanis még egy számukat se hallottam
- Például? – fanni
- Hát… Amiben egy csomó csaj van, az elég jó szám – mondom zavartan
- Aha… Na mindegy. – fanni
- Ti mikor mentek a buliba? – nézek Gustavékra
- 3/9-kor indulunk – Georg
- Aham – én
Ezután még elvoltuk. Utána Georgék készülődni kezdtek. Fél 9-kor én is kicsit rendbe hoztam magam, aztán mielőtt elmentünk még beszéltem pár szót Tommal. Georgék már elmentek abba a klubba.
- és hogy akarod neki bevallani? – én
- Hát… nem tudom. Majd jön magától – Tom
- Ez a beszéd. És nyugodtan mond meg neki, mert ő is nagyon szeret. – mosolygok
- Oké, és köszi. – Tom
- Nincs mit. Na mi megyünk. Bill! – kiabálok be a szobába, mert a folyosón voltunk
- megyek – jött ki
- mehetünk – én
- Oké. És Tom. Sok sikert – Bill
- Öhm... – nézett rám szúrósan
- Igen, tudja, bocsi, de muszály volt valakinek elmondanom. De most mi megyünk – húztam magammal Billt és beszálltunk a liftbe
Nem szólt semmit, csak nézett előre.
- Baj van? – kérdeztem
- Hiányzik valami… - nézett a szemembe
- Áhh, már értem. Imádlak – mondtam és adtam neki egy puszit
- Így már jobb – vigyorgott
- Tom és Fanni olyan szép pár lennének. És azok is lesznek – mosolygok
- Igen… - szomorodott el
- Bill, mi a baj? Amikor ezt szóbahozom, mindig olyan szomorú leszel – én
- nem, nincs semmi. Tényleg. – Bill
- Biztos? – én
- Aha – Bill
…
- Jól elment mindenki - Fanni
- Igen. Nem akarsz nézni valamit? – Tom
- De. Szerintem egy romantikus filmet nézzünk – Fanni
- Oké – Tom
…
- Na merre menjünk? - én
- Parkba akartál menni, nem? – Bill
- De, csak én még nem ismerem a várost – mosolygok
- Ja, tényleg. Akkor menjünk erre – indult el az egyik irányba, én pedig szorosan mentem mellette
- Messze van? – én
- Nem annyira. – Bill
- Hányszor támadtak már le rajongók az utcán? – én
- Nem számoltam. De akkor általában testőrrel voltam. Egyszer volt olyan hogy egyedül mentem ki az utcára. Akkor aztán futhattam. De mire kifulladtam szerencsére odaért a sofőr – nevet
- Olyan felelőtlen vagy – nevetek
- Nem vagyok az – Bill
- De igen. Hogy mehettél ki az utcára teljesen egyedül? - én
- Ahhoz volt kedvem – von vállat
- Áhh, értem. És ilyenkor is vannak az utcán fanok? – én
- ha vannak is, sötétben úgyse látnak meg – Bill
- Az igaz. De ha pl. elmegy melletted, akkor tuti észrevesz – én
- De nem lesz ilyen. – Bill
…
Közben Tomék a filmet nézték. Fanni Tom ölében ült, a fejét Tom vállára hajtotta. Így nézték a filmet, közben beszélgettek:
- Mióta szereted te az ilyen filmeket? - Fanni
- Hát, el tudom őket nézni, de csak ha nem egyedül vagyok – Tom
- Nem is ismerlek annyira mint hittem – nevet Fanni
- Lehet – mosolyog Tom
- Akkor mostmár elmondhatod hogy miért vigyorogtatok annyit? Mi volt az a Snoop Dogg-os hülyeség? – Fanni
- Hát, mert tegnap meghallgattattam vele és megszerette – Tom
- De azért egyik szám címére sem emlékszett. Ismerem Klaudit. Ő nem felejti el a kedvenc számainak a címét – Fanni
- Hát, biztos csak még új volt neki – Tom
- Aha. Amúgy szerinted lesz valami Bill és Klau között? – Fanni
- Hát… nem tom. Bármi lehet. Végül is szerintem mindketten szeretik egymást. Egyszer az életben még úgy is egy pár lesznek – nevet Tom
- Jó lenne – Fanni – Akkor oka is lenne annak hogy miért nem mehetünk haza. Így a szüleink szerintem ha nagy nehezen is, de megértenének.
- Igen, az tényleg jó lenne – Tom
…
- Amúgy tetszik a sztárság? - én
- Igen is, meg nem is. Van jó és rossz oldala. – Bill
- Avril számait nem szereted? – én
- Nem igazán… az olyan csajos – Bill
- Azt hittem te is az vagy – vigyorgok
- Ha-ha – motyogja sértődötten
- Én csak az igazat mondom – teszem fel a kezem
Nem szólt semmit, csak sértődötten ment tovább.
- Azért én imádlak – adtam neki egy puszit
- Ennyi nem elég – Bill
- Legyél akkor boldog – mondtam és puszilgatni kezdtem az arcát
Egy idő után abbahagytam.
- Elég lesz? – húzódtam el
- Még egy utolsót – nézett édesen
- Hát jó – adtam volna az arcára egy puszit, de elfordította a fejét, így egy szájrapuszi lett
Mikor elhúzódtam csak egy ideig egymás szemébe néztünk, de utána mentünk tovább és beszélgettünk, mintha mi sem történt volna.
- Az a 2 hét hamar elfog szállni – szomorodok el
- Teszek rólla hogy sose legyen vége – mosolyog rám
- Olyan édes vagy – mosolyogtam én is – De mi lesz ha Fanniék összejönnek? Akkor Fanni nem hagyhatja itt Tomot
- Ez igaz. Szerintem várjuk ki a végét – Bill
- Oké – én – Írtál már új dalszövegeket?
- Még nem – csóválta a fejét – De már vannak elképzeléseim
- Értem. És mennyinek kell lennie? – én
- min. 12, max. 15 – Bill
- Aha – én – És mit tervezel a nyár után? Az új albumon kívül
- Hát, az még ettől a 2 héttől is függ – mondja komolyan
- Miért? – kíváncsiskodok
- majd megtudod – mosolyog
Csend…
- Nem akarlak itthagyni téged… se a többieket - szólalok meg
- Én sem akarom hogy elmenjetek – mondta és a derekamra tette kezét, aztán én is az övére. És így mentünk tovább.
…
„ – De hát én azt hittem hogy nincsenek titkaink egymás előtt
- Én őszintén sajnálom hogy eddig nem mondtam el. Hidd el, én próbálkoztam, de sosem volt megfelelő az alkalom
- És mikor lett volna megfelelő?
- Kérlek, bocsáss meg. Én szeretlek. Csak téged.
… csók …
- Én is szeretlek
… csók … „ – ez történt a romantikus film végén
- Baj van? – nézett Tom Fannira, akinek a szeméből már hullottak a könnyek
- Nem. Csak néha az ilyen romantikus filmek végén meghatódok – mosolyog Fanni
A filmben még mindig smároltak. Tom jobban felült és Fannit is maga felé fordította, hogy egymás szemébe tudjanak nézni. Tom letörölte az utolsó meghatódott könnycseppet Fanni arcáról.
- Nem is tudtam hogy ilyen kis törékeny vagy – mosolyog Tom
- Te is sok mindent nem tudsz még róllam – mosolyog Fanni is
… csend …
- Tudod… nekem Bill mindig mondogatta hogy létezik a szerelem. Az igaz szerelem. Eddig csak röhögtem rajta. Azt mondtam, hogy hiába várja az igazit… olyan úgy sincs. És most rájöttem hogy tévedtem – kezdte el Tom mosolyogva, de mégis komolyan – Ez a nyár rádöbbentett hogy létezik az igaz szerelem, a nagy Ő. Mégis igaza volt Billnek. És igen. Szerelmes lettem… És bármit megtennék érte… – folytatta tovább érzékien, és kisebb csend után, újra folytatta:
- Nekem egy ideig csak… tetszettél – mondta ki Tom a tetszettél szót is nagy nehezen. Természetesen mindezt Fanni szemébe mondta – De… egyre erősebb érzés jött elő belőlem. Amit eddig nem ismertem… De mostmár neked köszönhetően, igen. És… ezt még sose mondtam senkinek se: Szeretlek… - mondta ki Tom, közelebb hajolt Fannihoz. A száját Fanniéhoz érintette és gyengéden megcsókolta. Pár másodperc után már Fanni is hagyta magát. Ő is visszacsókolt. Fanni Tom nyakát karolta át, Tom pedig Fanni hátát simogatta. Tom hallgatott rám J, nem volt vad, nem volt erőszakos. Az egész tele volt érzésekkel, olyannal, amit még egyikőjük se érzett soha sem. Tom Fanni arcából egy tincset a füle mögé tett és az arcát kezdte simogatni. Még kb. 1 percig mehetett így, mikor elhúzódtak egymástól és újra egymás szemébe néztek
- Én is… én is szeretlek. Nem is tudod mióta… - mondta ki Fanni is mosolyogva és szorosan megölelte Tomot, aki viszonozta az ölelést
- Szóval ezért nem mentél buliba – nevet Fanni miközben elhúzódott Tomtól hogy újra a szemébe nézhessen
- Hát igen… - mosolyog
- és ez volt az a jobb dolgod? – néz rá Fanni sejtően
- Igen – bólogat Tom
- És ezt mindenki tudta? – ráncolja össze a homlokát Fanni
- Nem. Csak Klauval beszéltem, és ő intézte el hogy kettesben legyünk. És most kiderült hogy elmondta Billnek is. De Georg meg Gustav nem tudott semmit – Tom
- na gondolhattam volna – nevet újra Fanni
… csend …
- Annyira örülök – mosolyog Fanni
- Én is. Azt hittem visszautasítassz – Tom
- Jajj, te. Hát Klaudi azt nem mondta hogy mennyire szeretlek? – vigyorog
- De, mondta – Tom
- Hát akkor meg? – Fanni
- De ő is visszautasította Billt, pedig szereti – Tom
- Majd összehozzuk őket – nevet fanni
- Szeretlek – nyomott egy puszit Tom Fanni szájára
- Én is szeretlek – mondta Fanni is és megcsókolta Tomot
Ebből megint egy hosszú-hosszú smárolás lett. Hiszen majdnem egy nyárt kellett bepótolniuk J Tényleg nagyon szeretik egymást, nagyon boldogok. Mindketten annyi ideje vártak már erre a pillanatra, és végre eljött. Végre egymás karjaiban érezhették egymást, tele érzelmekkel.
Gondolom már vártátok ezt :D
Folyt. Köv. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
