HÁROM NEGYED ÉV MÚLVA (JÚNIUS ELEJÉN)

Na igen. A 3/4 év alatt sok-sok minden történt. Kezdeném azzal, hogy Fanny és Andreas már 6 hónapja járnak, én és David pedig 5 és fél hónapja. Niky először összejött Frankyvel, de a kapcsolatuk csak 1 hónapot bírt ki, mert nem bírták a távolságot. Így most neki nincs pasija. Ma van péntek delelőtt. Este lesz Andreas szülinapi bulija. Minden régi, új barátja itt lesz. Pontosan nem mondta hogy kik, de azt mondta hogy biztos örülni fogunk.
A TH-s fiúkat szinte már teljesen kivertük a magánéletünkből. Alig-alig gondoltunk rájuk. csak akkor jutottak eszünkbe a tavaly nyáron történtek, amikor egy újságban megláttuk őket. De azért próbáltuk kerülni az ilyeneket. Már nem voltunk miattuk szomorúak, szerettük Andreast és Davidet. Már a szüleinkkel is jóban vagyunk, és szeptembertől Németországban, Magdeburgban folytatjuk a gimit. Mindhárman. Először is azért, mert ott sokkal több a lehetőség. Pl. Nikivel már rég alapítani szertnénk egy együttest, de nem csak hobbyból... És azért Magyaro. és Németo. sokban különbözik.
Visszartérve a kapcsolatainkra. Természetesen ebben is voltak rossz dolgok... megcsalás, veszekedés, volt amikor egy időre szakítottunk is. De mindig rájöttünk hogy szeretjük egymást. Azért 5-6 hónap nem kevés. De persze nekik nem mondtuk el hogy mi volt tavaly nyáron... A gimi ebben az évben nagyon jól ment. Még az első hónapban oké, nem voltunk valami jól Billék miatt, szóval nem igazán tanultunk. De utánna kezdtük megszokni a helyzetet és kijavítottuk a rossz jegyeinket.
- Oké - Andreas és megcsókolja Fannyt - Megvan a konfetti, a pia, a zene, a DJ, a kaja... És már felhívtam mindenkit még előző héten. Szuper lesz - mosolyog önelégülten
- A szobákat ugye bezárod? - vigyorog David
- Hát... nem is tudom... - Andreas kajánul vigyorog Fannira
- De bezárod! - Fanny ellentmondást nem tűrő hangon
- Oké, ahogy óhajtod kiscsillag - Andreas
- Úgy óhajtom - nevet Fanny
- Menjetek szobára - mondtam mire David megcsókolt
- Te beszélsz? - vigyorog Fanni
- Há... - kezdtem volna bele, de David megint megcsókolt - ...t. Na mindegy
Ekkor nyílt az ajtó:
- Megjöttem - Niky
- Hello - köszöntünk
- Hol jártál édes pici aranybogaram kis szívem csücske? - nevetek
- Sétáltam szivi - mosolyog
- Héé, te az enyém vagy - szorított magához David
- Csak a tiéd - mondtam és most én csókoltam meg
- Na? - Niky
- Megvan minden - Fanni
- Az jó - bólogat - Hány ember lesz?
- Olyan 30-40 körüli... - Andreas
- Wow! Az király lesz! - mosolyog és levágja magát a kanapéra - A szobákat ugye bezárjátok?
- Jaja. - én
- Akkor jó - Niky
- Na, de mondjátok már el hogy kik lesznek azok a meglepetés venedégek! - Fanny
- Nem, akkor már nem lenne meglepetés - David
- Na, légyszike - nézek bociszemekkel
- Nem. Majd meglátjátok - David
- Hát jó - Fanny
- Hamar feladtátok - Andreas
- Miért most minek nyavajogjunk a semmiért? - én
- Ez igaz - Fanni
- Na csinálunk is valamit, vagy csak veszekedünk?! - Niky
- Háát... csinálhatnánk valamit... - David
- Igen... biztos nektek is tetszene - Andreas
- Pasik... - mi 3-man egyszerre :D
- Csajok... - rázzák a fejüket
- Mikorra jönnek a vendégek? - kérdezem
- Ö... olyan fél 8 körülre - David
- Aha. Addig még van idő. Most van 6 - mondtam
- De nekünk még fel is kéne rendesem öltöznünk, nem?! - Niky
- Ja, tényleg. Akkor mi megyünk is fel - mondta Fanny és felmentünk készülődni

- Szerintetek kik azok akik eljönnek és nem mondték el hogy kik? - kérdezte Niki
- Nem tudom... De csak jó lehet. De azért engem is nagyon érdekelne - Fanny
- Majd megtudjuk, nem is olyan soká. Hamar el fog telni ez az idő. - mondom
- Az igaz. Na akkor mit vegyünk fel? - Fanni
- Szerintem valami dögös kéne - Niki
- Én is valahogy így gondoltam - mosolygok
- Egyetértek - helyesel Fanny is
Szóval mindhárman felvettünk egy minit és hozzá egy díszesen csillogó toppot + még nyaklánc, karkötő, hajráf, öv. Ezek természetesen nem maradhattak el :P Még az emeleten kicsit rendet csináltunk a folyosón a szobákat pedig már bezártuk... :D MIre észbekaptunk már kereken fél 8 volt, és meg is jött az első vendég. Utánna egyre többen jöttek, de csak olyanok akiket mi is ismerünk. Később kezdtek jönni azok akiket nem ismerünk, és a 2 fiú egyből bemutatott nekik minket meg fordítva is :) Nagyon jó hangulat volt a házban, mindenki jól érezte magát. Szólt a zene, voltak kaják, italok, minden ami kellett egy nagyon jó és pörgős bulihoz. Már csak azok a fiúk hiányoztak akiket Davidék említettek. Az egész buli igazából reggelig tart, vagy ameddig bírjuk :P
- Mikor fognak jönni azok akiket mondtatok? - Fanni
- És kik is azok? - én
- Majd meglátjátok - Andreas
- De kíváncsiak vagyunk - Niki
- Muszály lesz kibírnotok azt a kis időt. Csak tudjátok ők nagyon elfoglaltak, és nem sok idejük van, ezért jönnek kicsit később - David
- Elfoglaltak... - sóhajtottam - Akkor addig is vessük bele magunkat a buliba!
- Szerintem is - Niki
Tehát bevetettük magunkat a tömegbe és táncoltunk. Még láttuk hogy Andreas meg David kimegy a konyhába hogy nyugodtan tudjanak beszélni valamiről. De ezzel nem is foglalkoztunk, mert beállítottak a Nevada Tanos fiúk és velük szórakoztunk. Egész jól elvoltunk, csak azért Niky meg Franky nem igazán akartak egymás szemébe nézni, sem egymással táncolni, de azért hamar megszokták... A 6 fiú átpártolt egy másik lánycsapathoz :), mi meg ott maradtunk egyedül magunknak. Egyszer csak Andreas bukkan fel.
- Hello. Megjöttek a fiúk akikről beszéltem. A konyhában vannak, gyertek - mondta és Fanni kezét fogva bevitt minket a konyhába. MIközben mentünk, nem tudom miért, de egyre gyorsabban vert a szívem...
És mikor beértünk Andreason és Daviden kívűl mindenki meglepődött... Azt hittem én ott esek össze... és szerintem ezzel Niki ugyan nem, de Fanni az szintén így érezte magát... Ott állt előttünk az a 4 fiú, akiket 3/4 évvel ezelőtt hagytunk ott. Ott volt  az egész Tokio Hotel: Bill, Tom, Gustav és Georg...
- Na, akkor ők itt a fiúk, Bill, Gustav, Tom és Georg - mutatta be Andreas a fiúkat
- És ők itt Fanni, Andreas barátnője, Klau, az én barátnőm és Niki - mutatott be minket David
Nagy csend állt közénk, csak nézett nagyokat mindenki. Persze David meg Andreas önelégülten vigyorgott, de ez hamar el is múlt. Furcsálták a nagy csodálkozásokat meg a csendet.
- Most mi van? - Andreas
- Ö... semmi - vágta rá Niki
- Akkor? - nézett ránk és a fiúkra David kérdően
- Semmi. Sziasztok! - köszöntem a 4 fiúnak
- Jah, hello - Fanny
- Sziasztok - köszönt Niki is
- Hello... - mondták a fiúk kórusban
- Szóval ők azok a lányok akikről már annyit meséltetek nekünk - szólal meg Tom kicsit gúnyosan
- Aha - vigyorog Andreas
... megint nagy csend lett közöttünk... a fiúkkal szemeztünk egyfolytában, nem tudtunk erre mit mondani...
- Na, most mi van? De komolyan. Talán ismeritek egymást? - törte meg a nagy csendet David
- Öh... Hát... Mi már egyszer találkoztunk velük. Igen. De Niki nem. - mondta Fanni zavartan
Mindenki nagyon kínosan érezte magát, közben persze a konyhán kívűl folyt a nagy buli...
- Tényleg? Ezt nem is mondtátok - Andreas
- Nem megyünk inkább táncolni? - erőltettem egy mosolyt az arcomra
- De, mehetünk - mondta Andreas - Vagyis mehettek, mert nekünk még el kell valamit intéznünk, utánna jövünk, oké?
- Oké - mondtuk és a két fiú elment
... megint csend... :S
- Rég láttunk titeket - szólalt meg egyszer Gustav
- Jah. Mi is titeket - bólogatott Fanni
- Ja és ő Niki, a barátnőnk - mutattam be nekik
- Hello - mondták
- Hello - Niki
- És hogy vagytok? - Tom
- Ö... Megvagyunk... és ti? - én
- Mi is - szólalt meg végre Bill is
Ez szörnyen kínos volt... Így is csak egy levelet hagytunk hátra, azt hittem hogy szóba sem állnak majd velünk. Mindenki azon gondolkozott hogy mit kéne a másiknak mondani, de senkinek sem jutott eszébe semmi. Csak álltunk ott egymás előtt és néztük a földet, mint ha valami nagyon különleges dolog lenne rajta xD
- Ti tudtátok hogy Andreasákkal vagyunk? - kérdezte meg Fanni hirtelen
- Igen... vagyis nem. Úgy értem mesélt róllatok, de még a neveteket sem mondták és nem is kérdeztük. Örültünk hogy végre boldogok voltak... - mondta Bill
- És ti boldogak vagytok? - Georg
- Ö... Igen. Nagyon is. - mondtam
- És ti? - Fanni
- Mi is - Gustav
- Na megyünk táncolni? - Niki
- Igen. - mondta mindenki
- Oké -mondta végül Niky és mentünk táncolni. A fiúkkal egyre többet beszéltünk, de azért volt valami közöttünk ami mindenkit zavarta. És hogy mi volt az? Az 1 évvel ezelőtt történtek újra mindenkinek eszébe jutott, és ott volt előtte az egész élőben... Ott volt a kimúlt szerelem, az elvesztett barátok... Később megjelent Andreas és David is. Igazából már Németországban laktunk egy emeletes házban mi lányok 3-man. És itt tartottuk Andreas szülinapját. Ezt a házat a szüleink vették nekünk közösen. És Davidék azzal a "szuper" ötlettel álltak elő, hogy mivel úgy is vannak plussz szobáink, és egy ideig a TH-sok is szabadok lesznek, itt fognak lakni nállunk... :S Már csak ez hiányzott... Visszatérve a bulira: Fanni és én elég jól elvoltunk Daviddel és Andreassal, látszott hogy szerelmesek vagyunk. Közben gyakran pillantgattunk Bill és Tom felé, akik 2 csajjal "játszadoztak" elég jókedvűen. De ez az egész sajnos úgy jött ki mint egy féltékenység, mind a négyünk részéről. Eközben Georg egy másik csajjal beszélgetett. Ahogy láttam elég jól elvoltak. Gustav pedig elfáradt a sok táncikálástól, ezért kicsit kiment az erkélyre friss levegőt szívni. Mikor ezt Niki meglátta, egyből utánna ment:
- Szia. Zavarok? - nyitott ki Niki is az erkélyre
- Szia. Dehogy, gyere - csúszott arréb Gustav és Niki leült mellé
- Hogy-hogy kijöttél? - Niki
- Elfáradtam, meg fáj a fejem - Gustav
- Aham, az nem jó - mondta Niky
- Ja. Amúgy te voltál az, akivel a lányok beszéltek egy csomót telón tavaly nyár végén? - kérdezte Gustav
- Igen. - Niki
- És miért nem jöttek vissza? - Gustav
- Szülők... - húzta el a száját Niky
- Ja igen. És most miért itt vagytok? - G
- Itt folytatjuk a gimit - bólogatott Niki
- Értem. De akkor miért nem jöhettek volna ide már tavaly? - Gustav
- Nem tudom... így döntöttek a szülők. De már úgy is mindegy - N
- Igen... Neked van barátod? - kérdezte Gustav kicsit belepirulva
- Nincs - mosolygott Niky :)
Visszatérve hozzánk. Bill és Tom kicsit túlzásba vitte az ivászatot, és már szabályosan a szemünk láttára tapizták le a csajokat :S Nem tudom miért, de ez minket nagyon rosszul érintett... :'(
- Én leülök egy kicsit, oké?! - mondtam
- Oké - David
Odamentem a kanapéhoz és helyet foglaltam. Nem sokkal utánna Bill huppant le mellém.
- Hello - köszönt
- Szia - köszöntem neki vissza
Látni és érezni is lehetett hogy kicsit sokat ivott...
- Miért hagytál ott? - szegezte nekem a kérdést
- Te részeg vagy - fordítom el a fejemet
- Nem, most teljesen józan vagyok. Miért? Miért csináltad ezt velem? Tudod mennyit szenvedtem? - mondta miközben újra maga felé fordított és mélyen a szemembe nézett
- El tudom képzelni, mert kb. én is annyit - mondtam higadtan - De nem mi akartuk így. Hanem a szüleink.
- De most mégis itt laktok. Andreaséknak persze idejöttetek - mondta flegmán
- 1: nem tudod hogy miért jöttünk ide, de nem miattuk. 2: különben is már semmi közöd hozzá, menj inkább vissza azokhoz a csajokhoz és szórakoztasd őket. 3: nem vagy józan, és ilyen állapotban nem vagyok hajlandó veled erről beszélni - mondtam és felálltam, majd visszamentem táncolni
Még a tánc közben párszor visszanéztem Billre, és egy üveggel a kezében iszogatott és ült szomorúan.

Nikiéknél
- És neked barátnőd? - N
- Nincs - válaszolta Gustav
- Szerintem jó lesz hogy most itt lesztek egy ideig - Niky
- Igen, szerintem is. Csak remélem a 2 régi pár majd összeszokik. Különben nem lesz jó vége - csóválja a fejét Gustav
- Az igaz. De majd meglátjuk hogy mi lesz - mosolyog Niki
- Aha. Amúgy... nagyon szépek a szemeid, főlleg így sötétben - vigyorog Gustav édesen, de bele is pirult
- Tényleg?! Köszi - mondta Niki szintén belepirulva :)
De ezt egyikük sem vette észre, mert sötét volt. Ezután még nagyon jól szórakoztak, egész jól kijöttek :D Jókat nevettek, észre sem vették hogy milyen hamar eltelt az idő. Már szállingóztak ki az emberek a házból.
- Ohh... de jó. Holnap egész nap takarítani fogunk - sóhajtott egy nagyot Niki
- Ez a csajok sorsa - nevet Gustav
- És akkor még nem ittál semmit - mondja Niki, de a végét elneveti
- Hát de most nincs igazam? - vigyorog
- Nincs! - Niki gúnyosan
- Dehogy nincs - Gustav
- De nincs. Na mindegy, én ezen nem fogok veszekedni - mondta Niki
- Igazad van - adja meg magát Gustav
- Tudom - húzza ki magát Niki
- Szerintem be kéne menni - Gustav
- Jah, lehet - helyeselte Niki (ugye Niki??!!)
Visszamentek és mikor bementek már mindenki ment haza. Mivel már hajnali 5 volt. Igen, mondtam hogy hamar eltelt az idő :D Néhány vendég el is aludt. Sőt még Andreas, David, Georg, Tom és Gustav is. Mi meg Fannival szép lassan kikísértünk midnenkit. Utánna csatlakozott hozzánk Niki, és felkeltettük az alvó vendégeket és ők is elmentek. Már csak a 6 fiú, és mi lányok voltunk a házban. Bill azon a kanapén aludt, ahol utáljára este beszéltem vele. Azóta fel sem állt onnan. Tom egy fotelben, Georg pedig egy másikban. Davidék pedig Bill mellett össze-vissza xD Gustav elpakolta a széttört üvegeket, de utánna ő is elaludt.
- Na? És most? - Fanny
- Szerintem aludjunk - én
- Aha, majd felkelnek - mondta Niki
- Oké - én
Bementünk a saját szobáinkba és ruhástól bedőltünk az ágyunkba és egyből el is nyomott minket az álom... :)

Folyt. köv.
Rem. tetszett. Már sokan mondták hogy mikor lesznek benne megint TH-sok. Hát most itt van :D