Ezek után még voltak hosszú beszélgetések. Jókat röhögtünk. Billel nem csináltunk semmi feltűnőt, csak néha túl sokat néztük egymást és ránkszóltak, de ennyi.
Mikor visszaértünk, az ember, akitől béreltük a vhajót, jól leszidott minket, mert mondta hogy ne álljunk fel hirtelen, ha egy nagyobb hullám közeledik... Mert ugye Georg állt volna fel hogy a mellényeket odaadja. Megnézte a hajót, hogy van-e valami kár rajta, de nem talált semmit. Persze az nem érdekelte hogy nekünk esett-e valami bajunk...
Este 8-kor Fanni, Tom, Georg és Gustav elmentek, Bill és én pedig ottmaradunk. :) Érdekes, most Fanni nem kérdezősködött hogy volt-e valami, de örültem neki. Viszont holnap biztos nem úszom meg a faggatást... De ő sem... :D

Mikor a többiek elmentek Bill és én csak leültünk a nappaliban lévő fotelra, de nem szóltunk semmit. Bekapcsoltam a TV-t és valami romantikus sorozatot kezdtünk nézni. De tiszta szappanopera volt, szóval már pár perc után Billnek elege lett belőle és elkapcsolta.
- Ne már - veszem el tőle a távkapcsolót és visszakapcsoltam a sorozatra
- De már fáj ettől a fejem - mondta és megpróbálta elvenni, de nem sikerült neki, mivel erősen fogtam
- Akkor ne nézd - én
- De hát muszály ezt néznem ha nem kapcsolod el - Bill
- Nállatok is van TV. Ott nézheted amit akarsz - én
- De én nem nem akarok átmenni - mondja halkabban
- Akkor sajnálom - mondtam, majd újra a Tv felé fordultam
És hogy még jobban idegesítsem xD, jobban felhangosítottam.
- Te most direkt csinálod? - Bill
- Mit? - vágtam ártatlan képet
- Hát ezt - bök a TV felé
- Még mindig nem értem mit akarsz - mondom értetlen képpel
- Nem? - Bill
- Nem - én
- Megmutassam? - jött hozzám közelebb
- Öhm... Nem! - vágtam rá, majd arrébb mentem
- Amúgy... köszi hogy megmentettél - Bill
- A többiek akarták annyira - mondom még mindig a TV-t bámulva
- Kössz szépen - fordult el ő is durcásan
- Jajj, csak vicceltem - mondtam majd odaültem mellé és mivel félig háttal volt, úgy öleltem meg
- Biztos? - Bill
- Aham - én
- És... az a... - kezdett bele
- Mit csináljunk? Unom a TV-t - szóltam gyorsan közbe
- Nem tudom - mondta bizonytalanul
- Ez nem volt valami hihető - én
Még mindig egymást öleltük, csak annyi változott hogy már nem háttal, hanem szemben volt velem.
Sok ideig csak néztük egymást. Mélyen egymás szemébe néztünk, kis mosollyal az arconkun. Jó érzés volt olyan közel lenni Billhez, nagyon kellemes érzés töltött el. A kezével egy tincset a fülém mögé tett az arcomról. És közeledni kezdett. Már a szánk majdnem összeért...
- Én... én szeretlek... - mondta ki Bill
Mikor ezt kimondta megszólalni se tudtam, de nem is lett volna rá idő, mert egyből megcsókolt. Kicsit másabb volt mint a vízben, jobb volt, mégjobban érzelmekkel teli.
Nagyon jó volt, azt éreztem hogy bárcsak sose lenne vége... De pár másodperc múlva vége lett, mert eltoltam magamtól.
- Ne... ezt ne - mondtam halkan, majd kimásztam az öleléséből és bementem a szobába

...Eközben a buliban...
- Mostanában túl sokat csajozik Gustav - Fanni
- Georg se semmi - Tom
- De tőlle már megszoktuk... Viszont fura hogy te nem mész csajozni - néz Fanni Tomra
- Minek csajozni ha itt a csajom?! - nézett Fannira
Igaz kicsit, vagyis nem is kicsit... de részeg volt. Nem teljesen, de volt benne pár pohár...
- Csajod? Én? - kérdezte Fanni hitetlenkedve
- Aha. Baby jössz táncolni? - Tom
- Na tudod mikor leszek én a csajod! Tiszta részeg vagy... Baby sem vagyok, bár szerintem ilyen állpotban neked hiába magyarázom - Fanni
- Táncoljunk!! - Tom mint egy kisgyerek
- Na jó - állt fel Fanni és Tommal bementek a tömegbe
Valami hip-hop szerű szám következett, ami Tomnak nagyon tetszett, ezért elég jól táncolt.
Fanni is mindent beladott. Aki nem ismeri őket, tuti hogy azt hitte hogy egy pár. :D Mikor a számnak vége lett elmentek a pulthoz inni. :)
- A szokásos - mondta Tom a pultosnak
Mindketten megkapták a sajátjukat és azonnal le is húzták. Ezután jött a Pussycat Dolls: Buttons című száma, amire Tom karonragatda Fannit és bevitte a tömegbe táncolni. Elég szexin táncoltak, amire még rátett a pia is. Egyre közelebb kerültek egymáshoz. Tom, természetéhez híven, megfogta Fanni seggét, Fanni pedig a nyakát karolta át Tomnak. Így táncoltak tovább. Egyre fóróbb lett köztük a hangulat. Tom arca mégjobban közelíteni kezdett Fanniéhoz. Fanni is közelebb hajolt Tomhoz. Aztán hirtelen heves sárolásba kezdtek, mivel elég sokat ittak, ezért hidegen hagyta őket hogy most mit is csinálnak... A szám végéig egyfolytában csak smároltak.
- Gyere! - mondta Tom, majd Fannit a tenger felé kezdte húzni
Amikor már egyáltalán nem volt ember a környéken, Tom újra letámadta Fannit. Egyre vadabbul smároltak. Tom kezei Fanni pólója alá tévedtek, és egyre feljebb kezdte húzni a pólóját... Fél perc múlva már mindketten a homokban feküdtek póló nélkül. Tom Fannin feküdt. Mikor Tom már Fani melltartóját akarta levenni, Fanni, végre észbekapott és leölkte magáról Tomot.
- Ez így nem jó - vette vissza a pólóját
- De miért? - állt fel Tom majd újra közelíteni kezdett Fanni felé
- Mert tiszta részeg vagy, azért! És én utálom az egyéjszakás kalandokat! - Fanni
- Kit érdekel?! - mondta Tom, majd újra megfogta Fannit és az arca ismét közelíteni kezdett a Fanniéhoz
- Haggyál! - lökte el magától újra
- Nyugi már - mondta Tom, majd ő is visszavette a pólóját
- Akkor most megkeressük a többieket és visszamegyünk - Fanni
- Felőlem... - mondta Tom és mindketten a többiek keresésére indultak.

...Nállunk...
Bejött Bill a szomámba és mellém ült. Nem néztem rá, csak bámultam magam elé, gondolkoztam.
- Sajnálom... - Bill
- Mit? - néztem mostmár a szemébe
- Hát... mindent... De az érzéseimen nem tudok változtatni - Bill
- Figyelj. Még csak pár hete találkoztunk. Te biztos nem azt érzed. Ahhoz hogy biztos legyél több idő kell. Lehet... csak hirtelen jött... - én
- Nem. Én... - kezdett bele nehezen
- Na látod. Ha ilyen nehezen tudod kimondani hogy szeretlek, akkor biztos nem. Én meg nem akarlak kihasználni - én - Ehhez idő kell. A vízben pedig amikor újra kinyitottad a szemedet, nem csókoltalak, hanem levegőt fújtam beléd, mert egy növénybe akadt bele a lábad és elsőnek nem tudtalak felhúzni. Ezért muszály volt, hogy életben maradj.
- Értem. De már jó ideje találkoztunk. Vagy 2-3 hete... - Bill
- Az kevés ehhez. Hidd el. Gondolkozz el rajta, és meglátod hogy igazából nem érzel semmit. - én - És én sem. Nem szabad elsietni - tettem hozzá
Ezután nem szólt semmit, csak szomorúan kiment, gondolom átment a saját házukba. Dehát ha ez van.
"Biztos csak tévednek az érzelmei. És énse érzek iránta semmit... Ez az egész helyzet elég hülyén alakult ki... Először a szájrapuszi... majd a csók a vízben, amit nem elleneztem... Most pedig ez az egész. Bevallotta, de én visszautasítottam. Ez túl gyors... Várjunk még... " - gondolkoztam magamban
Még gondolkoztam egy darabig, és egyre jobban kezdetm hinni, hogy mi van, ha tényleg szerelmes. De mindig azt mondogattam magamban: "Nem, nem, nem!" Én sem tudom hogy miért mondogattam ezt... Csak egyszerűen nem akartam hogy így legyen. Vagy igen? Már tényleg nem jutottam semmire...
Éppen zenét akartam hallgatni, mikor hallottam hogy valaki kinyitotta az ajtót, majd becsukta. Belépett a szobába. Fanni volt az. Kicsit hülyén nézett ki, de valahogy jobb állapotban volt mint a buliban.
- Hy! - én
Ő csak intett egyet, majd ledőlt az ágyára.
- Na mi volt? - kérdeztem, de tudtam hogy azonnal be fog aludni, mivel nem szólt semmit - Oké, akkor majd holnap - mosolyogtam
2 perc múlva már Fanni aludt. Gondolom már a többiek is, csak én nem. Zenét kezdtem hallgatni: Cascada: Miracle, aztán még hallgattam sok jó prögös számot, végül a lejátszómon a TH: Rette mich következett. Megint Billen kezdtek járni a gondolataim. De ugyanarra jutottam mint eddig is. A szám végére már én is bealudtam.

...REGGEL FÉL 9...
Én keltem fel először, furcsáltam is volna ha Fanni... :D
Még mindig ugyanabban a ruhámban voltam mint tegnap. Szóval elövettem másik ruhát, és bementem a fürdőbe. Megfürödtem, rendbe tettem magam, átvettema másik ruhámat és 30 perc múlva már a konyhában ittam a kávémat :D Fanni még aludt, és gondoltam fog is még sokáig. Miután megreggeliztem gondoltam megnézem hogy ébren van-e valaki. Gustavék házába kopogtam, de senki nem nyitott ajtót. megpróbáltam kinyitni, de mivel zárva volt, gondoltam még alszanak. Billékhez nem is akartam bemenni, mert semmi kedvem nem volt Billel beszélni.
Ekkor a fejembe mentem hogy elmegyek futni. Visszamentem a házunkba, átöltöztem sportos ruhába, fülembe tettem az mp4-emet és újra kimentem. Elkezdetm futni a tengerparton. Kb. 15 perce futhattam, mikor már olyan helyre értem, hogy senki sem járt ott. Csak egy embert pillantottam meg a parton ülni, pontosan a tenger előtt egy méterre. Kb. 10 méterre lehetett tőllem. De nem érdekelt, és elfutottam mellette, nem is néztem oda. Mivel a fülemben a zene volt, nagy nehezen, de meghallottam hogy valaki szólongat.
- Klau? Klaudia?
- Mi? - fordultam meg, de egy olyan személyt pillantottam meg, akinek most a legkevésbé sem örültem
- Szia Bill - mondtam majd futottam tovább
- Várj! - jött utánam Bill
Megálltam és eltettem a lejátszómat
- Figyelj, ha a tegnapról akarsz beszélni, akkor sajnálom... Remélem gondolkoztál rajta, és rájöttél hogy nem vagy az - mondtam komolyan
- Gondolkoztam... de nem jöttem rá semmire - felelte halkan
- Én... tényleg sajnálom... De ez a pár hét gyors, legalábbis nekem. Csak én... én nem tudom hogy mit érzek. Légyszi felejtsük el a tegnapot, és legyen minden újra a régi - én
- Nem tudod mit érzel? - Bill
- Nem... De most megyek futni tovább - mondtam
- De arra már nem jár senki - Bill
- Itt se... - én
- Mehetek én is? - Bill
- Te?? - kérdeztem hitetlenkedve - Farmerban? Jajj, te és a futás... Na én megyek - mondtam és tovább futottam.
Még futhattam 30 percet, mikor megálltam egy kicsit pihenni, és leültem a tenger elé. Nem gondolkoztam semmin, csak jól kifújtam magam, és mikor ez megvolt, elindultam visszafelé. Viszonr mikor már félúton jártam, egy újabb ismerősebe botlattam.
- Hello - Chris :)
- Szia... - köszöntem én is lihegve
- Hát te? - Chris
- Fu... tok... - feleltem
- Mióta?- Chris
- Kb. egy órája... - én
- Az jó. És... Billék nagyon haragszanak? - kérdezte
- Nyugi, már túl vannak rajta. - én - De ha nem baj, én most megyek mert már hulla vagyok. Kijöttem az edzésből...
- Oké. Remélem még találkozunk. Szia - Chris
- Én is remélem. Hello - köszöntem el, majd folytattam utamat.
Jó 20 perc múlva meg is érkeztem. Bementem a házba és ledőltem az ágyra. Fanni csodák-csodájára már nem aludt. Sőt, nem is volt a házban. Gondoltam a fiúkkal van. Elmentem lezuhanyozni, és visszavettem a rendes ruhámat.
Átmentem Billékhez, de senki nem volt ott. Benéztem Gustavékhoz, és mindenki ott volt. Bementem közéjük és leültem Georg mellé.
- Sziasztok - köszöntem
- Hello - jött a válasz kórusban
- Kifutottad magad? - Georg
- Aha - feleltem - Miről beszéltetek?
- A tegnap estéről - Tom
- Akkor kezdjétek előről - mosolyogtam
Elkezdték mesélni felváltva az estét. Mindent elmondtak. Tom rámászását Fannira, meg minden. Tom később bocsánatot kért Fannitól, aki elfogadta a bocsánatkérést.
- Csak így tovább - kacsintottam Tomra
- Kössz szépen - mondta gúnyosan Fanni - De mi volt veletek?
- Velünk? Semmi... - mondtam zavartan
- Mindketten ezt mondjátok. Csak történt valami - Gustav
- Nem. Tényleg nem... Csak TV-ztünk - én
- Az nem olyan biztos - mosolygott rám sejtelmesen Fanni
- Hát persze - mosolyogtam rá vissza gúnyosan
- Csak jó dolgok történhettek - vigyorgott Georg
- Ma mit csinálunk? - váltottam témát
Erre mindenki megrázta a vállát, jelezve hogy nem tudja. Ezután nem sokat beszéltünk, mert fannival elvonultunk a házunkba :D Vallatásra... :S
- Na mond szépen! - kért számon
- Mit? - én
- Mindent a tegnap estéről! - Fanni
- Szavakban jó lesz? - kérdeztem
- Ahogy akarod... - felelte
- Bill. Én. Kételyek. Visszautasítás. Gondolkozások. Érzelmek. - mondtam hülyén - Megfelel?
- Nem! - Fanni
- Ha nagyon akarod... - kezdetem bele
- Igen, nagyon akarom - Fanni
- Na szóval... - kezdtem újra bele majd elmondtam neki az egészet, részletesen - ... és még mindig nem jött rá semmire, legalábbis nekem azt mondta - fejeztem be
- Húúú hogy te mekkorra hülye vagy! Szerelmet vallott neked, és te képes voltál visszautasítani... Mikor te is úgy érzel! - Fanni
- Nem érzek úgy.  És ő sem. Az nem lehet - én
- Bármi lehet - Fanni - Beszélj vele.
- Ő nem szól hozzám. Most se szólalt meg - én
- nem csoda. - Fanni
- Viszont te nem ellenkeztél Tomnak mikor lesmárolt. Te is viszonoztad! - mosolyodtam el
- És? - Fanni
- És??? Smárolt más csajjal? - én
- Hát... nem - Fanni
- És vajon miért? Mert téged szeret! Te meg őt! Még a hülye is látja! - én
- De azt is hogy te szereted Billt - Fanni
- Ezek szerint bevallod hogy szereted Tomot - vigyorogtam
- Én ilyet nem mondtam - Fanni
- Dehogynem: "de azt IS hogy te szereted Billt." Ezt mondtad - vigyorogtam még mindig
- Nem is - Fanni
- De! De! De! - én
- OKé-oké. Talán... - mondta halkan
- Megmondtam. - én
- Nem azt mondtam hogy szeretem. Hanem azt hogy talán. És akkor már te is mond meg hogy mi van veled? Bár én tudom. - Fanni
- Talán... - én
- Nem igent akartál mondani? - Fanni
- Ha te mondhatod azt hogy talán, akkor én is - én
- Aha. De Tom ha szeret is, bár sztem csak barátként tekint rám, akkor se tudná beismerni. Ő nem az a fajta. - Fanni
- Ha az ember szerelmes akkor megváltozik. Így lesz ez Tommal is - én
- Mondom hogy Tom nem szerelmes belém - Fanni
- Inkább hagyjuk. Mit csinálunk ma? - én - Ja és tegnap találkoztam Chrissel
- Igen? Joy-val is? - fanni
- Már itt tartassz. Nem, vele nem taliztam - én
- Menjünk el Ritával plázába - Fanni
- Nincs kedvem - én
- Akkor ittmaradsz Billel, de mi megyünk - Fanni
- Na nem! Azt nem! - én
- Akkor jössz? - Fanni
- Megyek - én
- Szuper. Felhívom Ri... - kezdett bele - A francba, nem kértük el a számát
- És még azt se tudjuk hogy hol laknak - én
- Felhívom Joy-t és elkérem tőlle Rita számát - Fanni
- Ok - én

- Szia! - Joy
- Hello! Csak azért hívtalak hogy meg tudnád-e adni Rit számát?! - Fanni
- Persze. Várj kikeresem. Amúgy mizu? - Joy
- Semmi... Elvagyunk. És veled? - Fanni
- Én is. Tomék még haragszanak? - Joy
- Áh... Nem hiszem. - Fanni
- Az jó. Itt a szám: ........ (találj ki egy számot)
- Köszi, majd még beszélünk. Szia! - Fanni
- Hy! - Joy

- Akkor most hívom Ritát - Fanni
- Oké - én

- Háló? - Rita
- Szia! Fanni vagyok
- Szia! Honnan van meg a számom? - Rita
- Most adta meg Joy - Fanni - Azt akartam kérdezni, hogy elmegyünk-e plázába?
- 3-an? - Rita
- Aha - Fanni
- Persze. - Rita - Találkozzunk a fagyizó mellet
- Oké. fél óra múlva - Fanni
- Rendben. Szia! - Rita
- Hello - Fanni

- Na? - én
- fél óra múlva a fagyizó előtt - Fanni
- Az jó. Akkor én... vagy is te átszólsz a fiúknak hogy megyünk, addig én készülődök - én
- Okééé - Fanni

- Sziasztok! - köszönt Fanni a fiúknak
- Hello - köszönt Bill és Tom
- Georgék hol vannak? - Fanni
- Elmentek azzal a kiscsajjal, akivel a vízben dumáltak - Tom
- Aham. Mi egy fél óra múlva megyünk a plázába - Fanni
- Kivel? - kérdezték egyszerre
- Ritával. Aki Joy és Chris barátjának, Peter-nek a barátnője. -magyarázta el Fanni
- Aha - felelték
- Akkor én megyek is készülődni - mondta majd a kijárat felé indult, de még egyszer visszafordult:
- És Bill... - kezdett bele
- Igen? - Bill kíváncsian
- Öhm... semmi - mondta majd kiment
- Vajon mit akart? - kérdezte Bill testvérétől
- Mit tom én - felelte :D - Amúgy nem értem hogy miért utasított téged vissza
- Ki? - Bill
- Klau. Szerinted ki? - Tom
- Haggyál - mondta Bill majd bement a szobájába

- Jöttem - Fanni
- Rájöttem. Legközelebb halkabban vágd be az ajtót - nevetek :D
- Ha-ha - Fanni gúnyosan
20 perc múlva mindketten elkészültünk, és a fagyizó felé vettük az irányt. Mikor odaértünk már Rita ott várt minket.
- Sorry a késésért - én
- Semmi. Akkor mehetünk? - Rita
- Aha - Fanni
Ezután semmi különös nem történt. A nap további részét a plázában töltöttük. Nagyon-nagy pláza volt. Rengeteg ruhát vettünk. 3 emeletes pláza volt. Bejártuk az összes boltot, és szinte mindenhonnan szatyorral mentünk ki. Így mikor hazafelé indultunk, mindenkinek volt sok szatyra tele ruhákkal, cípőkkel, kiegészítőkkel stb...
Nagyon jól, éreztük magunkat. Rita nagyon kedves lány, nagyon jó barátnőnk lett.
Kb. 6 lehetett mire hazaértünk.
- Végre... - sóhajtott Fanni és eldőlt az ágyán
- Ez jó volt - dőltem le én is
- Én ma mégegysezr fel sem állok innen - Fanni
- Én viszont igen. Ha kipihentem magam átmegyek a fiúkhoz - én
- Tényleg?? - csillant fel Fanni szeme
- Nem Bill miatt. Csak már hiányolom őket - én
- Te tudod - rántotta meg a vállát
10 perc múlva
- Akkor én mentem. Ha van életerőd, te is gyere át - nevetek
- Kössz szépen - Fanni
Kimentem a házból, és a fiúk felé vettem az irányt. Mikor odaértem a ház elő Gustavot pillantottam meg az ajtó előtti lépcsőn ücsörögni. Odaültem mellé
- Veled meg mi van? - kérdeztem
- Semmi... - nézett rám
- Látom - én - Kérlek. Bennem megbízhatsz
- Tényleg semmi - válaszolta
- Gustaaav - kérleltem
- Oké - nézett rám újra - Szóval, tudod van az a csaj. Akivel a vízben és dumáltam, meg ma is elmentünk vele Georggal. Igaz Georg fél úton ez másik csajhoz szegeződött, de mindegy.
A lényeg az, hogy nekem nagyon megetetszett a csaj, Niki. Valamit éreztem vagy érzek még most is iránta. De nem tudom hogy mit. És egyszer kibe botlottunk bele... A barátjába!!!!!! Csak akkor derült ki hogy van barátja... - öntötte ki a lelkét - Biztos csak ki akart használni... Elegem van a csajokból.
- Jajj, sajnálom - öleltem meg
- Olyan jó Billnek meg Tomnak. Szerencséje van veletek - Gustav
- Ezt hogy érted? - engedtem el
- Őő... sehogy - Gustav
- Aha - én
- Lehet hogy belészerettem? - kérdezte a levegőbe bámulva
- Nikibe? - én
- Ki más ba? - Gustav
- Nem tudom. Mit érzel amikor a közelében vagy? - én
- Hát... Mindfen jót. Kellemes érzés tölt el. Legszívesebben megcsókolnám, de nem mennék tovább. Valahogy ő nekem más mint a többi lány - Gustav
- És biztso szereti a barátját? - én
- nem tudom. Nem úgy bánik vele mintha imádná - Gustav
- Lehet ő is érez valamit irántad. Szerintem próbáld meg. Kérdezd ki, mint egy barát, hogy szereti-e a barátját, meg hogy mennyire. És utánna léphetsz - nyugtattam meg
- Köszönöm - ölelt meg
- Nincs mit - mosolyogtam
Ekkor nyílt ki az ajtó. Bill volt az. Egyből elengedtük egymást.
- Én megyek be - mondta Gustav majd bement
- Ne gondolj rosszra. - néztem Billre, ert látszott rajta hogy félreértette a helyzetet
- Jó... Szóval, gondolkoztam - Bill
- És mire jutottál? - kérdeztem meg halkan
- nem tudom - Bill
Nem feleltem semmit, nem tudtam hogy most erre muit kéne mondanom. Ezért inkább megöleltem. Látszott rajta hogy nagyon meglepődött, de az is hogy boldog volt. Megint olyan érzés töltött el, mint amilyet Gustav is mondott. Kellemes, jó. Mint a vízben a csóknál... Már azon járt a fejem, hogy mi van ha tényleg szeret? És ha én is őt?
Így álltunk még egy jó darabig. Szorosan öleltük egymást, mintha soha nem akarnánk elszakadni egymástól. Most senki se volt ott, hogy újra a való világba hozzon minket. Nem mozdoltunk, csak öleltük egymást.

Folyt. köv.