- Oké. Szóval tudod, mikor Bill ma reggel bevitt a vízbe, lemerült velem együtt. És akkor... adott egy... szájrapuszit... - mondtam nagy nehezen - De ennek nincs semmi jelentősége! - tettem gyorsan hozzá
- Áhh, szóval azért voltatok annyi ideig lennt! - vigyorog - Én tudtam hogy szeretitek egymást
- Ne fárassz már! Inkább beszéljünk Róllad és Tomról! Te és Tom... Láttam milyen közel álltatok egymáshoz - én
- De nem volt semmi... Tom amúgy sem az a típus - Fanni
- Nem??? Mióta meglátott téged egy csajjal se feküdt le - én
- Véletlen - Fanni
- Ez nem véletlen. A párizsi buliban sem kevert egy csajjal sem - én
- Az is véletlen - Fanni
Ezután még sokáig beszélgettünk, pontosan éjfélkor abbahagytuk, és lefeküdtünk aludni.

... REGGEL 8 ...
Fanni kelt fel először. Mikor látta hogy még alszok, bement a fürfőbe és rendbe tette magát. Felvett egy farmerminit egy fekete, halálfejes toppal. A szoknyájára tett egy láncot, és egy halálfejes övet. Jól áll neki az ilyen rockos stílus (a valóságban is :D).
Éppen csinálta magának a gabonapelyhet, mikor álmos fejjel odalopóztam a háta mögé, és erősen megfogtam a vállát.
- Áhhh... Úúú... Baszki te magadnál vagy? Korán reggel? - Fanni dühösen
- Boccs, én nem akartalak megilyeszteni, de most komolyan. - mondtam teljesen normálisan, mert tényleg nem akartam
- Persze... - Fanni
- Akkor ne hidd el... De én rendbe teszem magamat és légyszi nekem is csinálj kaját! Köszi! - mentem a fürdő irányába
- Csinálok de nem szívesen! - kiáltja utánnam Fanni
- Felőlem... - én
Bementem a fürdőbe, megmostam az arcom, fogatmostam meg stb... feltettem egy kicsit erősebb sminket. sötét, farmer rövidnadrágot vettem fel, és egy olyan topot amilyen Fanninak van, csak fehérben. Szegecses öv. Nagy, fekete gyöngyös nyaklánc.
Frissen mentem ki Fanihoz, a kajámat már megcsinálta. Szó nélkül leültem és elkezdtem enni.
- Jól vagy? - Fanni
- Aha - én
- Akkor ma beszélünk Joyval meg Chrissel, aztán megyünk Billékhez - Fanni
- Aha - én
- Aha? - fanni
- Aha- én
- Aha? Aha? - Fanni
- Aha - én
- Biztos jól vagy? - fanni
- Aha - én
- Aha... - Fanni
Ezután az értelmes beszélgetés után megettük a reggelit és elindultunk megkeresni Chriséket. Nem sokat beszéltünk az úton, meg amúgy is hamar megtaláltuk őket.
- Sziasztok! - mi
- Hello! - ők
- Szóval... sajnáljuk a tegnapot... - kezdett bele Fanni
- Semmi baj - Joy
- De szeretnlnk ha csak... barátok lennénk - én
- Aham - Chris
- Sajnáljuk, de mi nem akarunk semmit - Fanni
- Persze. Semmi baj. Tudtuk hogy Billéket szeretitek - Joy
- Ez nem igaz. Egyáltalán nem szeretjük őket, és ők se minket. Csak... csak maradjunk barátok - én
- Hát, jó - Chris
- Oké. De nagyon jó barátok! - Joy - És még gondolom találkozni fogunk
- Persze! Meg Ritával is fogunk járni plázába, szóval sokszor fogunk még talákozni - Fanni - De akkor mi megyünk is
- Sziasztok! - fiúk
- Hello! - mi

...
- Ezt hamar elintéztük - Fanni
- Aha. Akkor megyünk Billékhez? - én
- Persze - Fanni
Mikor odaértünk kopogtunk az ajtón. Gustav nyitott ajtót.
- Hello - mi
- Sziasztok! Miért kopogtatok? - Gustav
- Hát... csak a tegnapi után... meg azt mondták hogy akkor mehetünk haza... meg minden - én
- Nagyon mérgesek? és mi van azzal a csajjal? - Fanni
- Nem, nem mérgesek. És egyáltalán nem akarják hogy elmenjetek. A csajt pedig úgy hívják hogy Niki, és nagyon kedves lány, de semmi. - Gustav - gyertek be
Bementünk, bennt ott volt a 3 fiú, Gustav és újra elfoglalta helyét, mi csak álltunk szótlanul.
- Azt hittem már elmentetek - Tom
- Ha akarod mehetünk - mondta Fanni, majd az ajtó felé vettük az irányt
- Nem, nem... nem úgy értettem - Tom
- Hát? - Fanni
Karbatett kezekkel néztünk a két fiúra felváltva. Georgék csak figyelték az eseményeket.
- Sajnáljuk - Bill
- Bocsi - Tom
De mi nem reagáltunk erre semmit. Maradtunk úgy, ahogy voltunk.
- Kérlek, nagyon megbántuk - Bill
- Csak akkor fogadjuk el, ha... - kezdtem bele
- ... ha elmegyünk vitorlázni - fejezte be Fanni
- Az jó lesz! - Tom és Bill egyszerre
- Aham - mi
- Akkor megbocsátatok? - Tom
- Háát.... - Fanni
- .... meg! - mondtam Bill ölébe ugrottam, Fanni pedig Toméba
- Már hiányoztál szivi! - néz Tom kajánul Fannira
- Már kezdem megszokni - mondja Fanni szemforgatva
Erre mindenki nevetni kezdett.
- Fanni én mondtam neked tegnap este hogy te és... - kezdtem bele
- Kinyírlak! Majd a hajóról belöklek a vízbe és otthagylak! - Fanni
- Nem! Majd én megvédelek - néz rám Bill
- Te még úszni se tudsz! - mosolygok rá édesen
- Nembaj... majd megtanulok - Bill
- Hát persze édes - én
- Édes? - Bill
- Igen, miért baj? - én
- Nem - mosolyog
- Na én is megmondtam neked tegnap este hogy mi van - mondja büszkén Fanni
- Te hülye vagy! Ez nem az! - én
- De igen! Ez az! De amit róllam meg valakiről mondtál az nem igaz! - mondja Fanni úgy, hogy a fiúk végképp ne értésék miről van szó. Mert hát ugye tegnap este arról beszéltünk hogy ki kit szeret...
- Inkább mondjuk magyarul, mert úgy érthetően ki tudjuk fejezni magunkat - mondom már ezt is magyarul
- OKé - fanni magyarul
- Na szóval! Te és Tom imdájátok egymást! Tom oda-vissza van érted, és te is érte - én
- Ez nem igaz! Te és Bill vagytok a nagy szerelmespár - Fanni
- Szerelmespár??? Na tudod mikor - én
- Igen, tudom! És most! - mondja Fanni mostmár németül
Innentől újra németre váltottunk.
- Mit tudsz szivi és mi van most? - Tom
- Mindent tudok és most van minden... Na ezt jól meg mondtam... - nevet Fanni
- Dehogy tudsz mindent - én
- Miről van szó? - Bill
- Semmiről!!! - Fanni és én egyszerre
- Ne veszekedjetek már! Inkább menjünk akkor vitárlozni - szólt közbe Georg
- Tényleg, tegnap láttalak egy csajjal smárolni... De utánna csatlakoztál Gustavhoz - én
- Mi? Jahh, az semmi volt... - Georg
- Áhh, értem. Szóval te pont olyan vagy mint Tom - Fanni
- Milyen? - Tom és Georg
- Olyan, hogy minden utatokba kerülő "jó" csajt lesmároltok, és ha akarjátok, mehet tovább a dolog, de csak este - magyarázta meg Fanni
- Ez nem igaz, mert pl. titeket se smároltalak le - Tom
- Mert mi nem vagyunk "jó" csajok - Fanni
- Ki mondta ezt a hülyeséget? Kinyírom! - Tom
- Segítek - Bill
- Tiszta hülyék vagytok - csóválom meg a fejem mosolyogva, és magam se tudom miért, de a fejemet Bill vállára tettem
Látszott rajta hogy örül neki, szóval maradtam ott.
- Jössz a szobába? - Tom
- Mi? te magadnál vagy? Ha eddig nem mentem nem is fogok - Fanni
- Miért? - Tom
- Mert - Fanni
- Na, gyere már! Nem fog fájni... - vigyorog kajánul xD
Erre mindenki röhögni kezdett.
- Tudod, már bánom hogy nem mentem el - állt fel Fanni Tom öléből
- Na, ne csináld már. Oké, lehet fog fájni egy kicsit, de nem vészes - vigyorog
- Perverz dög! - mondta Fanni mérgesen, majd kiviharzott az ajtón, persze az ajtóbecsapást nem hagyta ki
Felálltam Bill öléből.
- Ezt nem kellett volna - néztem mérgesen Tomra, majd Fanni után futottam
- Te tényleg hülye vagy - Georg
- Remélem nem mondtad komolyan - Bill
- Dehogy. Csak vicc volt - Tom
- Akkor rossz vicc volt - Gustav

...
- Ő sem gondolta komolyan - én
- Dehogy nem! Neki csak az kell. ha eléri amit akar, mehetünk a picsába - Fanni
- Jajj, dehogy. Annyira már ismerem Tomot, hogy tudjam hogy csak viccelt - én
- De akkor se esett jól - Fanni
- Azt megértem... De ma vitorlázni megyünk és készülődni kéne - én
- De... - kezdett bele
- Nincs de! Jössz és kész. Csinélj úgy, mintha mi sem történt volna és kész - én
- Oké - Fanni
- Hidd el, csak viccelt - én
- Oké-oké - Fanni
Ezután felvettük a fürdőruhánkat, vittünk egy kalapféleséget és bementünk a fiúkhoz. Újra kopogás nélkül. Mikor bementünk csak néztek minket, hogy most mi van
- Na mehetünk? - szólalt meg Fanni Tom tekintetét kerülve
- Hova? - Georg
- Vitorlázni! - Fanni - Mi már készen vagyunk - nézett rám
De én nem szóltam semmit, mivel Billel szemeztünk. Mindketten mosolyogva néztük egymást.
- Itt vagy? - legyintette meg Fanni a kezeit előttem
- Mi? Jahh, persze - zökkentem vissza
- Megyünk vitorlázni - Fanni
- Jahh, persze - én
- Akkor kiszülődjetek ti is - néz Fanni a fiúkra
Gustav és Georg átment a házukba készülődni.
- Mit vegyek fel? - jön oda hozzám Bill
- Hát szerinted? Fürdőgatyát meg úszógumit - nevetek
- Nagyon vicces - vágja be a durcit
Eközben Fanniéknál
- Sajnálom... Csak vicc volt - Tom
- Akkor sem esett jól. Kezdenek idegesíteni a hülye vicceid - Fanni morcosan
- Bocsi - mondta, majd megfogta Fanni két kezét és nagy bociszemekkel nézett rá
- Muszály így nézni? - Fanni
- Muszály - mosolyog Tom
Csak nézték egymást pár másodpercig, majd Fanni megadta magát:
- Jó-jó...
- Áhh, imádlak! - öleli meg Tom Fannit
- Tényleg? - Fanni
Mostmár ő is viszonozta az ölelést.
- Tényleg - Tom
Ezalatt már Bill elkészült, és csak Tomra vártunk, aki még mindig Fannit ölelte.
- Öhm... Tom. Készülődni kéne. Már csak rád várunk - én
- Mi? Ja, persze - mondta és elengedte Fannit
Tom bement a szobába készülődni, addig én odamentem Fannihoz, Bill pedi átment Gustavékhoz.
- Na? - én
- Most ne tegyél úgy mintha nem tudnád hogy mi van - Fanni
- Azt mondta imád téged - mosolygok
- És? - Fanni
- Imád és szeret - én
- Nem és nem is fog - Fanni
- Fogadjunk hogy mikor meglátott, már akkor belédesett - vigyorgok
- Nem igaz. Te teljesen meghülyültél - Fanni
- De igaz. És te is úgy érzel. Te vagy a hülye hogy tagadod - én
Már nem tudott válaszolni, mert Tom lépett ki a szobából.
- Kész vagyok! - mondta
- Akkor mehetünk - én
Beszóltunk (nem szó szerint) Gustavék házába hogy jöjjenek.
Mikor mentünk a tenger/óceán felé (én tengernek fogom mostmár hívni), észrevettem hogy Bill megy leghátul, és valamin nagyon gondolkodik. Pedig Georg, Gustav, Tom, Fanni és én egyfolytában csak beszéltünk. Hátramentem Billhez.
- Baj van? - én
- Nincs. Miért? - Bill
- Csak mert meg se szólaltál - én
- Gondolkoztam - Bill
- És min? - kíváncsiskodtam
- Tényleg bocsi - Bill
- Mi? - néztem rá kérdően
- Amit tegnap csináltam a vízben - néz mélyen a szemembe
- Bill, ezt ne kezd el. Veszekedés lenne a vége... és én nem akarok mégegyszer összveszni veled - mondtam, majd újra a többiekhez mentem. Valami filmről beszéltek.
- Igen! Az a legjobb pornó-horror - Georg
- Mondtam én hogy már láttad - Tom
- Hol voltál? - kérdezte tőllem Fanni hogy a többiek ne hallják
- Csak Billel beszéltem - néztem újra hátra
- És mit? - kérdezte
- Semmit... Nézzétek nem ott kell kibérelni a hajót? - kérdeztem a többiektől
- De - Gustav
Odamentünk és kibéreltünk egyet. Aztán elmondták hogy mire kell vigyázni, hogy kell vele menni. És indultunk is vitorlázni. Jó volt a tenger hullámain menni, és közben fújta a szél a hajunkat.
- Tök jó - Fanni
- Ugye szivi - Tom
- Fanni te azt mondtad nekem hogy belelöksz és itthagysz hogy megfulladjak - emlékeztetem :D
- Jéé tényleg! Jó érzés lenne - vigyorog
- Lenne??? - én
- Nem akarok Billnek fájdalmat okozni - mondta sejtelmes mosollyal, és már Bill is figyelni kezdett
- Már miért okozna neki fájdalmat az én halálom? - nevetek
- Tudod te azt - Fanni
- Nem, nem tudom - én
- Olyan szép pár lennétek - mondja magyarul
- Mi? - Bill
- Te értetted hogy mit mondott? - kérdezem félve
- Nem - Bill
- Huh... - sóhajtottam
- Miért? Olyan rossz? - Bill
- Az - én
- Dehogy rossz. Tudom én hogy mindketten akarjátok - Fanni
- De mit? - Bill
- Ne kérdezősködj annyit - szólok rá
- De hát...
- Semmi de hát! Fanni abbahagytad? - én
- Nem! - Fanni
- Viszont Tom annyira örülne ha... - kezdtem bele
- Ha?? - Tom
- Ha... - mosolygok Fannira
- Ha semmi - néz rám szúrosan Fanni
- Tom gyere egy kicsit, mondani akarok valamit - mondtam és ő közelebb hajolt hozzám
A fülébe akartam a súgni, amikor Fanni megszólalt:
- Jó békénhagylak!
- Azért - mentem el Tomtól
- Héé mit akartál mondani? - Tom
- Semmit... - legyintek
- Szerintetek milyen mély lehet a víz? - szóltalt meg Georg, mivel már nagyon-nagyon messze voltunk a parttól
- Nem tudom... 4-5 - mondom
- Az sok - Gustav
- Aham. Miért? - Fanni
- Nem tudom. Ilyenkor jöhetnek nagyobb hullámok... Billen kívűl van valaki aki nem tud úszni? - Georg
Mindenki megcsóválta a fejét.
- csak én nem tudok úszni? - Bill
- Bizony - nézek rá
Georg éppen akart adni mindenkinek egy felfújható mellényt, de mikor felállt jött egy nagyobb hullám... Az egész vitorlás hajó felborult, és mindenki a vízbe esett, mellény nélkül...
Kezdett minjdenki feljönni, csak Billt nem láttuk... :S
- Hol van Bill? - Tom
- Nem tud úszni - Georg
- Én lemegyek érte, ti addig állítsátok fel a hajót- mondtam idegesen
Vettem egy nagy leveget, és lementem a vízbe. Kb. 4 m volt a víz. Mikor már az alján voltam, elkezdtem keresni Billt. nem nagyon láttam a koszos víztől, de egy idő múlva sikerült megtalálnom. Odamentem hozzá, nyitva volt a szeme. Megpróbáltam felhúzni, de nem sikerült, mert a lába belekadt valami erős növénybe, amit nem tudtam levenni rólla. Kezdett fogyni a levegőm is, ezért gyorsan felmentem. A többieknek még nem sikerült felállítani a hajót, ezért észre se vettek. Vettem egy nagy levegőt, mert tudtam hogy levegőt kell fújnom belé, hogy addig amíg leveszem rólla azt a növényt, ne haljon meg...
Újra lementem Billhez, már nem volt nyitva a szeme. Közelebb mentem hozzá. A számat az övére helyeztem és levegőt próbáltam belé fújni, ahogy még a suliban tanultuk. Még mindig egymáshoz ért a szánk, és hirtelen kinyitotta a szemét. Szegény nagyon zavart volt, de láttam a szemében a boldogságot is. :) Mikor a lábára pillantottam, azt hittem rosszul látok. Valamilyen csoda folytán már nem volt ott növény a lábán. Csak néztem a lábát, hogy ez hogy lehet... xD Persze már nem lélegeztettem Billt. Hirtelen a két kezével megfogta az arcomat, maga felé húzta. Egyre közelebb voltunk egymáshoz. Egymás szemébe néztünk. Hirtelen egyikőnket sem érdekelte hogy a 4 méteres víz alján vagyunk, a levegőnk mindjárt elfogy... nem is gondoltunk erre. Még közelebb jött... és megcsókolt... Gyengéden, de mégis érzékien, szeretettel teli. Nagyon jó érzés volt, úgy éreztem, az életem legjobb pillanata. Már én is visszacsókoltam. Közben Bill átölelt, én pedig a hajába túrtam. A csók egyre vadabb lett. Közben próbáltam felfelé úszni, ami még így is sikerült. Mielőtt a felszínre értünk volna elengedtük egymást. Egymás szemébe néztünk és mosolyogtunk. Aztán felentünk a felszínre. Én tartottam Billt hogy ne süllyedjen újra el. A többiek már rég felállíthatták a hajót, mert türelmetlenek és idegesek voltak. De mikor megláttak minket, egyből jókedvere derültek. Odaúsztam hozzájuk és felhúztak minket a hajóra.
- Végre! Már azt hittük mindkettőtökkel történt valami - Tom
- Tényleg történt valami... - mosolygok Billre
- Mi? - Tom
- Valami nagyon jó - én
- Ahaaa - Tom értetlenül
- Viszont jól bírtátok lennt... Tudjátok hogy 5 percig fel se jöttetek? - Fanni
- Tényleg? - Bill
- Tényleg. Már utánnatok akartunk menni, csak Fanni állandóan azt mondta ne, mert nincs semmi baj, meg hogy jól vagytok... - Gustav
- Hm... Ez igaz? - nézek Fannira
- Aha - mondja büszkén
Ezután még jól elvoltunk, és csodák-csodájára xD, nem borult fel mégegyszer a hajó, még az óriási hullámoktól sem :) Beszélgettünk mindenféléről. Tom kijelentette, hogy este lesz valami buli a parton és oda fogunk menni. De én azt mondtam hogy nem megyek, aztán Bill is azt mondta hogy ő is marad.
- Akkor én se megyek - Fanni
- De, de! Te mész! - én
- Ellesztek Tommal - Gustav
- Igen, és mi meg csajozunk - Georg
- Na látod - nézek rá sejtelmesen
- Ne gondolj rosszra - Fanni
- Miért ne? -én
- Mert ne - Fanni
Ezek után még voltak hosszú beszélgetések. Jókat röhögtünk. Billel nem csináltunk semmi feltűnőt, csak néha túl sokat néztük egymást és ránkszóltak, de ennyi.
Mikor visszaértünk, az ember, akitől béreltük a vhajót, jól leszidott minket, mert mondta hogy ne álljunk fel hirtelen, ha egy nagyobb hullám közeledik... Mert ugye Georg állt volna fel hogy a mellényeket odaadja. Megnézte a hajót, hogy van-e valami kár rajta, de nem talált semmit. Persze az nem érdekelte hogy nekünk esett-e valami bajunk...
Este 8-kor Fanni, Tom, Georg és Gustav elmentek, Bill és én pedig ottmaradunk. :) Érdekes, most Fanni nem kérdezősködött hogy volt-e valami, de örültem neki. Viszont holnap biztos nem úszom meg a faggatást... De ő sem... :D

Hogy mi történt ezután, az a kövi részből kiderül! :D
Folyt.köv.