Bementem a hotelba. Megálltam Billék szobája előtt, de mentem tovább a mi szobánkba. Mikor bementem Fanni már mélyen aludt. Gondoltam megpróbálok úgy megfürödni hogy nem keltem fel. Ami szerencsére sikerült is, így nem kellett hajnali 3-kor magyarázkodnom. :D
Befeküdtem az ágyamba és már aludtam is. Mivel nagyon későn feküdtem le, nagyon sokáig aludtam. Pedig már holnap délután 2-kor indultunk a következő állomásra.

..................
Reggel 9 óra
- Jó reggelt - mondom a mellettem ülő Fanninak mikor felkelek
- Neked is. Na mesélj! - Fanni
- Mit meséljek? Kihallgattátok az egészet... -én
- Jó, de hogy mit akarsz csinálni! meg ugye nem mész el? - Fanni
- Előbb had szedjem rendbe magamat - keltem ki az ágyból és bementem a fürőszobába.
10 perc múlva frissen, de mégis szomorúan jöttem ki.
- Mostmár mondod? - Fanni kiváncsiskodva - Hola mentél tegnap?
- Nem megyek el és csak egy parkba mentem gondolkozni. - ülök le Fanni mellé
- Oké, és hogy döntöttél? - Fanni
- Miről? - én
- Hát mindenről... - Fanni
- Sehogy. Ne avatkozzon bele az életembe, nem esett jól - hajtom le a fejemet
- Na. Aztért te is kicsit felfújtad a dolgot... Szerintem túl szigorú voltál hozzá, hiszen ő csak féltett... Mindkettőtöknek bocsánatot kéne kérnie a másiktól. - Fanni
- De engem nem kell félteni, tudok vigyázni magamra! Amúgy is nem akartam semmit se Justintól - én
- Tudom, de akkor is. Meg kell békélnetek... tegnap miről gondolkoztál? - Fanni
- Csak arról hogy talán tényleg nagyon felfújtam a dolgot és nekem is bocsánatot kéne kérnem... - én
- Mi? Én meg tömöm a fejedet a bocsánatkérésről, te meg amúgyis bocsánatot akartál kérni? Na kössz. - fanni
- Hát, nem igazán... Előbb had szenvedjen még :D, megtanulja hogy semmi köze az életemhez... - én
- jajj, de gonosz vagy - vág hozzám egy párnát :P - De azért van köze az életedhez...
- Mégis mi? - emelem fel a hangomat
- Hát, mert nagyon jó barátok lettetek és... - de Fanninak nem volt idelye befejezni, mert kopogtak
- Gyere! - Fanni és én
Persze hogy ő volt az... Bill...
- Na jó. Én kimegyek. - Fanni és ki is ment
- Ezért még kinyírlak! - kiabálom utánna
- Mit akarsz? - kérdezem Billtől unottan
- Én... csak... - Bill
- Csak mi? Haggyál békén... Menj el, légyszi... - én és kinyitom az ajtót
- Nem, addig nem amíg meg nem beszéltünk... - ezzel be is csukja az ajtót és közelít felém.
- Menj el! nem hallod? - lépek hátrébb
Aztán elértem a falt és nem tudtam tovább menni. Bill ot állt előttem... Nagyon közel... Azt hittem akar valamit, de nem...
- Kérlek. Csak beszélni akarok - Bill
- Nem. Nem érdekelsz! - fordítom el a fejem - Korán reggel van! Fáradt vagyok ehhez.
- Hol voltál az este? - Bill
- Közöd? - én gúnyosan
- Azzal a szeméttel voltál, mi? - Bill mérgesen
- Mi? Te hülye vagy? Most komolyan? Fogd már fel hogy én nem akarok tőlle semmit. És neked köszönhetően valószínűleg soha többé nem látom. NEM VELE VOLTAM! Egyedül voltam a parkban és gondolkoztam! - ordibálok vele és egy könnycsepp csordult ki a szememből
- Ne, ne sírj... Bármit, csak ne sírj - törli le a könnyet az ar arcomról
- Ne érj hozzám! Elegem van hogy sose hiszel nekem - mondom nyugodtan és elveszem a kezét az arcomról
- Én sajnálom... Csak féletelek... - Bill lehajtott fejjel
- Nem kell félteni, tudok magamra vigyázni. És most menj ki! - én
- Legalább egy esélyt adj! - néz rám könyörgően Bill
... csend ...
- Kérlek! - mondja, de még mindig a falnál állunk
... csend ...
- Mondjad. Nincs sok időm. - mondom unottan
- Én sajnálom, amit tegnap a fejedhez vágtam. Tényleg túlságosan is felfújtam a dolgot. Tudom hogy tudsz magadra vigyázni, csak nem esett jól hogy egy idegennel csókolózol... Tudom hogy nem sok közöm van az életedhez, ahhoz hogy mit csinálsz, de... én... tényleg sajnálom. És azt is ajnálom hogy azt hittem hogy este a pasihoz mentél el. És sajnálom hogy rosszat gondoltam róllad. Pedig én tudom hogy nem olyan vagy... csak... áhh... nem érdemlem meg hogy megbocsáss... - azzal indult is volna kifelé, de én megfogtam a kezét és visszahúztam
- Figyelj. Nekem kéne bocsánatot kérnem. Tudom hogy féltettél és megértem. Igaz nem akartam tőlle semmit, de nem helyes egy idegen fiúval csókolózni. neked van igazad. Én sajnálom hogy nem hittem neked... Meg minden... Hogy úgy leordítottam a fejed... De, ezért a ittam is... és lehet az is közrejátszott... Meg tudsz bocsátani? - nézek Billre megbánóan
- Akkor szent a béke? - vidul fel :)
- Igen! - mosolygok és egymás nyakába ugrunk
- Soha többet nem veszek veled össze - Bill
- Én se - :D mondom
... csend ...
... csend ... csak nézzük egymást... :D
- Akkor mostmár elmondod hogy kit szeretsz? - Bill mosolyogva
- Hajj... Te még mindig ezen lovagolsz? - én nevetve
- Kérlek, mond el! - könyörög
- De én... én... én nem tudom... - hajtom le a fejem
- Mi? Miaz hogy nem tudod? Azt vagy tudod vagy nem - vág komoly képet
- Jó, de én nem tudom... Még nem biztos... Össze vagyok zavarodva - mondom
- Értem... És ki az akit talán szeretsz? - Kíváncsiskodik Bill
- Biiil! - én
- Jó-jó. - nevet és újra megölel
Anyira jó érzés volt. Érezni a testét, az illatát... Teljesen elöntött a melegség. Annyira jól éreztem magam, amikor Bill ölelt, mindig megnyugtatott... Nem tudom miért... Csak egyszerűen olyan jó.
- Menjünk reggelizni. - Bill és kihúzott a folyosóra
- Ohh, most nem hallgatóztak... - mondom nevetve
- Igen, mert gondolom gondolták hogy mi lesz - néz rám édesen
- Annyira édes vagy ilyenkor - mondom
- Tényleg? - Bill
- Tényleg. - én
Lifttel lementünk a 'kajáldába' és odamentünk a kis csapathoz. Fanni éppen Tomot etette valami sültkrumplival amit Tom látszólag élvezte... xD Gustav és Georg pedig kajáltak.
- Na mi van? - kérdezte Tom mikor meglátott minket
- Öhm... semmi... mi lene? - értetlenkedek
- Hát... kibékültetek? - Fanni
- Mi? Dehogy... Elegem van belőle... - játszom a hülyét
- EZ igaz? - nét Tom Billre
- Igen... - hajtja le a fejét
- De most miért? Miért nem békültök ki? - Georg
- mert elegem van belőle! - ordítom le
- Jól van na. - Georg
Ezek után csak csend volt. Sokszor néztek engem meg Billt...
Mikor befejeztük a kajálást Bil és én álltunk fel először és átkarolva mentünk a lifthez... xD
A többiek csak bámultak. Ezt Bill gondolta is, és hátranézett.
-Mivan? Tudom hogy szépek vagyunk, de ennyire? - Bill
- Ti.... ti együtt vagytok? - Fanni
- Mi? Nem dehogy. Csak barátok vagyunk... - engedem el Billt
- tehát kibékültetek? - Gustav
- Aha - Bill és én
- Ti nagyon gonoszak vagytok! - Tom hülye képet vágva
De nem nagyon érdekelt minket a többiek mérgelődése, és mentünk tovább. Bill megpróbált átkarolni, de nem járt sikerrel
- ne - veszem le a kezét a vállamról
- Mert? - Bill
- Mert azt hiszik együtt vagyunk - én
- És az miért baj? - Bill mosolyogva
- Áhh... mert nem igaz! És ha egy paparazzi lekap minket? - én gúnyosan
- Nem érdekel - Bill és újra átkarolt
- Utállak! - mondom poénból
- Én is! - Bill és lejebb viszi a kezét a derekamra
- Te!  Héé... Ez már tényleg sok - mondom
- És? - Bill
- Egyszer még úgyis megöllek! - én
Aztán felemntük vissza a szobába. Már 11 volt. Mikor mindenki felért, ledöltünk az ágyra. 6 ember egy ágyra... na... az értelem... Mikor ott van a sok fotel... xD
- Pakolni kéne - én
- MI??? - többiek
- pakolni kéne mert 2-kor indulunk, nem? - én
- MI??? - többiek
- Nem értem hogy mi ebben az olyan hihetetlen... Bill te mondtad hogy ma indulunk - én
- Jahh... tényleg... - Gustav
- Akkor tényleg pakolni kéne - georg
- Na én mentem - én
- Hova? - Bill
- Pakolni - és kimentem Fannival együtt
Tom és Bill maradt Tom szobájában
- Szerelmes vagy, mi? - Tom
- Mi? Én? Dehogy - Bill
- Látom... - Tom
- De te és Fanni? Ha csak egy éjszakát akarnál tőlle már rég ledöntötted volna... Te szereted őt! Tudom - Bill
- Ez nem igaz - Tom és elfordítja a fejét
- Ezt inkább hagyjuk - Bill és elment az ő szobájába pakolni.
2-re jött értünka turnébusz. Már mindenki kész volt és a cuccokat bepakoltuk a csomagtartójába. Most új ülésrend volt: Fanni & Tom, Én & Bill, Gustav & Georg
David szokásosan egyedül ült hátul és nézte a történéseket.
Először nagy csend volt, majd elindult a busz a következő állomásra. Én csak néztem ki az ablakon és gondolkoztam:
"Vajon mi lesz ebből? Mi lesz a nyár végén? Hogy fogunk elválni a fiúktól? Hiszen olyan jól összejöttünk, mint barátok... vagy több... De ez csak egy nyár... nem lehet több barátságnál... mert annak vége lenne mikor haza kéne mennünk..."
Még mindig nagy csend van a buszban.
- Jólvagy? - Bill
- mi? - nézek rá
- Jólvagy? - Bill
- Jah, persze, csak gondolkoztam... - én
- Miről? - Bill
- Hát... pl. arról hogy nyár végén vissza kell mennünk magyarba... - mondom szomorúan
Erre Bill nem szólt semmit, csak nézett maga elé.
- baj van? - én és magam felé fordítom
- Öhm... Nincs... csak... - Bill
- csak mi? - én
- nem, semmi. nem érdekes. - Bill
- Te tudod - én
- Megérkeztünk! - sofőr
Kiszálltunk a buszból és bementünk a hotelba. A szobabeosztás nem változott : fanni és én, Bill és Tom, Gustav és georg
Nem nagyon történt semmi különös, se a többi túrnéállomáson...

Folyt. köv. (szombaton vagy vasárnap)