- Na? - Bill
- Mivan? - én
- Kit szeretsz? - Bill
- Neked hányszor kell elmondanom valamit hogy fel is fogd? - én
- Addig amíg nem az igazat mondod édes - Bill mosolyogva
- Édes? - én zavartan
- Igen, az vagy- Bill
- :D - én
Eközben néztem Billt, amit ő is észrevett.
- Mit nézel? - Bill még mindig mosolyodva
- Olyan édin mosolyogsz! - mondom neki elpirulva, amit szerencsére a sötét miatt nem vett észre
- Tényleg? - hajolt hozzám közelebb
- Tényleg! De mostmár aludni akarok. Szóval jóéjt! . én
- Neked édes! Jóéjt! És ugyanúgy mint Tom Fanninak, nekem is adott Bill egy puszit az arcomra, de már nem nagyon törődtem vele, mert álmos voltam és egyből elaludtam.

Reggel én keltem fel a leghamarabb, arra, hogy kint szakadt az eső, az utcákon is rengeteg volt már a víz. 7 óra volt. Mikor felkeltem a fejem Bill mellkasán volt, és ő átölelte a derekamat közben. Próbáltam úgy kimászni, hogy ne keltsem fel, de nem sikerült...
- Jó reggelt édes! - Bill álmosan, majd kinézett az ablakon - Boccs, jó hajnalt...
- Jó reggelt Bill, aludj csak, nem akartalak felkelteni, csak felkeltem a szakadó esőre, és ha én egyszer felkelek nem tudok visszaaludni. - indultam el az erkély felé, már nyitottam volna ki, de Bill megszólalt
- Gyere vissza!
- Mi? Hova? - én
- Ide!- Bill - hajnali 3 körül én is felkeltem az esőre, és láttam hogy hogy fekszünk. Szóval nem jössz vissza? - néz a bociszemeivel
- Öhmm, boccs nem. - azzal ki is nyitottam az erkélyajtót és kimentem az erkélyre. Persze nem áztam meg, mert az erkély fölött még volt valami tetőféle. Szóval odmentem az erkély széléhez, és néztem a vihart.
Bill nem értette mire jó az, hogy kimegyek a szakadó esőbe és megfázok.
pár perc múlva
még mindig nézem a vihart, aztán valaki hírtelen megfogja a vállamat
- Ááá, jézusom Bill!!! Kora reggel akarod rámhozni a szívbajt?? - én mérgesen
- Ohh, bocsi, csak szólni akartam hogy gyere be, mert nem akarom hogy megfázz! - Bill
Amúgy rajta csak egy szál boxer volt. Rajtam Bill egyik pólója meg egy bugyi, mert hát a ruháink otthon vannak.
- Nem fogok megfázni, és ma érte kéne menni pár ruháért is... - én
- meg fogsz fázni, és ilyen időben nem megyünk sehova- Bill
- Dehát a ruháink!!! - én
- Majd megoldjuk - Bill és ad egy puszit az arcomra
De most nem hagytam annyiban, mint este. Csak akkor már fáradt voltam...
- Ezt miért kaptam? - kérdezem
- Hát, csak, öhh... baráti - mondja elég zavartan Bill
- Aha - én kicsit unottan
- Na, gyere be mert így megfázol, légyszi, a kedvemért - néz mélyen a szemembe
- Na jó - ezzel indultam is befelé.
Mikor bementünk visszafeküdtünk az ágyra.
- Mit csináljunk? - szólalok meg hirtelen egy nagy csend után
- Háát, mondjuk, feküdjünk úgy mint este... - Bill mosolyogva
- Miért akarsz te állandóan úgy feküdni?? - én értetlenkedve
- Hát, csak jó...
- Aha, és miért jó? - én
- Mert jó volt - Bill
- Hát ebből sokat tudtam meg - én mosolyogva
Éreztem hogy Bill egyfolytában figyel, mikor én bámultam magam elé.
- Jól van na! :D - odamentem Billhez, és elhelyezkedtem úgy ahogy este is voltunk (nem férreérteni! este nem volt semmi)
- Így már jobb - majd ad egy puszit a homlokomra - héé, tőlled még nem is kaptam puszit - hisztizett xD
- Te kis... - én
- Én kis??? - Bill
- Te kis hülye! - viccelődtem
- Már miért lennék az? - Bill
- Csak - és adtam neki egy puszit hogy megnyugodjon - boldog vagy?
- Igen! - mondta édesen
- Szuper, akkor akár mostmár fel is kelhetek - próbálok felkelni, de Bill nem enged a karjai közül - héé, engedtél ki!
- Nem!
- Mi az hogy nem? - én
- Az hogy nem mész sehova! - Bill
- Ok, te akartad! - én örögi vigyorral
- Mit? - kérdezi gyorsan
- Ezt!!!!! - mondom és elkezdem csikizni, minden erőmet beleadva
-ÁÁÁÁÁÁ!!!!! Neeeeeehhhhhhh!!!!!! Klhhhhaaaauuu!!!! Áhhh... nehhhh...
És végre elengedett a kezével, én meg ráültem... A hasa aljára... hogy még tudjam csikizni... na jó, rossz helyen ültem.... de még mindig csikiztem
- Áhhhhhhhhhhh!!!!! NHEEEEE!!!!
- Csend már! - hagytam abba - felkelted az egész hotelt
- Öhmm, kényelmesen ülsz - Bill mosolyogva
Egyébként nem úgy ültem rá, mint pl. egy ágyra. Hanem elég félreérthetőképpen... xD
- Fölöttéb! - mondtam
De Bill ordibálásaira felkelt Tom és Fanni és igyekeztek minél hamarabb bejönni hozzánk
Bcsapta Tom az ajtót, és mindketten ledermedve álltak, a félreérhető kis helyzetünk miatt..
- Ohh, asszem mi nem zavarunk - mondta Tom kaján vigyorral, majd kihúzta Fannit is
- Ennek meg mibaja? - én
- Csak félreértette... - Bill
De még mindig úgy ültem Billen és csak néztem ki a fejemből, majd egyszer feleszméltem
- Ohh, bocsi - szállok le Bill-ről - csak elgondolkoztam valamin, de min is? :S
- Semmi baj, ha akarsz maradhatsz... - Bill
- Kössz nem, én átmegyek Fannihoz.
- Oké! - Bill
Kopogtam
- Gyere be! - Fanni
- Sziasztok - köszöntem Tomnak és fanninak
- Jó reggelt - Tom - bár biztos az volt - vigyorog
- Tom félreérted, mi csak játszottunk, csikiztem Billt, mert.., mert... mindegy
- Jahh, az más - Tom éa Fanni
- Öhhm Tom! Kimennél? - én
- Ja, persze. - és ki is ment. át Billhez

- Hogy aludtál? én
- Egész jól, és te? - Fanni
- Én is - én
- Elvoltatok Billel? - kérdezte
És én elmondtam mindent, hogy hogy feküdtünk, és mostanáig
- És te Tommal? kérdeztem
- Elvoltunk. Reggl arra keltem fel, hogy teljesen rajtam volt, aztán még beszélgettünk, utánna meghallotuk Billt.
- Értem. Én ma nem öltözök át - mondtam
- Akkor én sem.
Fannin egy bugyi volt, Tom egyik óriás pólójával... :)

A fiúk is meséltek egymásnak. Azt most nem részletezem, mert ugyanazt beszélték mint mi.
- Na jöttünk - én mikor beértünk Billékhez
- Látjuk - fiúk
Ők már át is voltak öltözve, meg rendbe tették magukat. ?Mi pedig szó nélkül bementünk a fürdőbe és az arcunkat rendbe tettük.
- Ma nem öltözünk át - Mondta Fanni a fiúknak mikor kimentünk
- Oké - mondták
- Már rendeltünk reggelit és áthívtuk Gustávékat is. - Bill
Ebben a pillanatban toppantak be Gustávék.
- Hellosztok - mondták
- Sziasztok! - mi
- én Fanni vagyok
- én meg Klaudia
- Ha jól tudom nem tudtok németül, ugye?! - Georg (angolul)
- Nem - feleltük egyszerrű
- Akkor jó - Georg és átváltott NÉMETRE - azta ezek kurva jó csajok, marha szerencsétek van! lefeküdtetek már velük? Mert én már biztos lefeküdtem volna mind2-vel a helyetekben
- Na kössz Georg! - mondtuk egyszerre Fannival, NÉMETÜL
- Ti tudtok németül? - kérdete Gustav hitetlenkedve
- Amint látod - én
- Szóval csak átvertetek minket, mi? Ezért most egy nagyon durva üvegezést fogunk játszani - Tom
- Ez jó ötlet - Bill, Gustav, georg
- Mi??? Durva?? Na nem!!! - Fanni
- DE igen, ez a büntetésetek - Tom vigyorogva
- Hát, annyira rossz nem lehet, felőlem oké - én
- OKé, oké - Fanni
- Én kezdek! - Tom
Rámjutott az üveg...
- Szuper! Ja és csak merni lehet! Szóval, smárold le Billt! - Tom
- MI??????? Nem, nem és nem! Kiszállok, ez tényleg durva! - fordítom el a fejem, felállok és az ágyra ülök
- Akkor már én se játszok - Fanni
- ne má!!!!! - TOm
- De má!! - én
Bill csak nézett maga elé, de nem szólt semmit
- Na... Tudom hogy szeretnéd! - Tom
- Mégis mit? - én
- Hát lesmárolni Billt! - Tom
Erre Bill felfigyelt és rámnézett, én is ránéztem.
- Dehogy szeretném... - mondom kicsit késve
- Aha, persze... De akkor mit csináljunk? - Tom
- Igen, már csak 2 napunk van- Bill szomorúan
- TV? - én
- Oké - mindenki
Tévéztünk egy jó, Georgékkal is jobban megismerkedtünk.
AZtán így telt el az a másfél nap. Már csütörtök dél volt. Péntek reggel pedig a fiúknak menniük kellett.

És talán sose látjuk viszont őket személyesen? A kövi részből megtudod.
Folyt. köv.