- Hogy keressük meg? – kérdeztem vagy tizedjére, mikor már a szobánkban volt mindenki, és az ágyon ülve gondolkoztunk.
- Ha valakinek eszébe jut valami, majd mondja. Nem kell 100x megkérdezni – mondja Tom idegesen
- Csak 10x! – kiabálok
- Okay, nyugodj már le, drágám. – mondta változatlanul idegesen
- Héé, mindketten nyugodjatok le, okay?! – nézett ránk szúrósan Bill, mert már a tekintetünkkel próbáltuk egymást kinyírni Tommal XD
- De hát… Nah jó, mostmár elegem van! – mondtam és kirontottam az ajtón, magam után jól bevágva
- Gratulálok – mondja Bill gúnyosan Tomnak, és utánnam jött
- Várj! – szólt
- Nem szeretem azt a szót, hogy „Várj!”. – fordultam felé
- Okay, de bocsi Tom miatt… Csak ideges. És ha egyszer ideges, akkor nagyon az. De… eddig egy csajért sosem aggódott ennyire, mint most Fanniért. – mondja, amire elkezdek vigyorogni – Most miaz?
- Semmi. Csak… na akkor menjünk vissza szerintem. – mondtam és Billel együtt visszamentünk a szobába
- Hé, jó hogy jöttök! – mondja Gustav
- Tomnak fantasztikus ötlete van! – vigyorog Georg
- Igen, én már csak ilyen tökéletes vagyok, mindent meg tudok oldani, és még hozzá jóképű is vagyok, és sexy, és… - kezdett bele mondókájába XD
- Okay, értjük! De elég lesz, ha elmondod azt a „fantasztikus” ötleteded – siettetem
- Szóval… - kezdett bele – Kopogjunk be minden szobába! – mondta végül hatalmas vigyorral az arcán, mire Billel mindketten elröhögtük magunkat… Nah és szóval ez így ment vagy 10 percig… Mert ahányszor majdnem sikerült volna abbahagyni a röhögést, megint ránéztünk Tomra… és egyből elkapott minket a röhögőgörcs XD
- Tehát… - nyugodtam le, és a padlót néztem, aztán Bill szemét pedig letakartam XD Nah, most sugárzik az értelem, ugye?! XD És… sikerült Tomra néznem, anélkül hogy elröhögtem volna magam, és Billnek is… - Azt akarod mondani, hogy több száz szobába te be akarsz kopogni – nézek rá értelmesen
- Nem! – mondja – Mindenki kap egy emeletet.
- De ez 6 emeletes, és mi csak 5-en vagyunk – én
- De a 4. kilőve, mert mivel mi is itt vagyunk, biztos hogy már láttuk volna, drágám – forgatja a szemét
- Na ide figyelj én ne… - kezdtem bele, de Bill időben félbeszakított:
- Hjaj… légyszi ne kezdjétek újra, semmi kedvem mégegyszer végighallgatni az egészet – mondja
- De ő kezdte! – bújtam hozzá mint egy kisgyerek J, amire vigyorogni kezdett
- Ő meg folytatta! – Tom
- Csak akarta – Gustav
- De a lényeg az, hogy akarta – Tom
- Jajj, ne legyetek már ilyen gyerekesek. Menjetek az oviba és veszekedjetek az ovonénivel azon, hogy Klaunak milyen színű legyen a mennyasszonyi ruhája az esküvőtökön, okay? – mondja Georg teljes komolysággal, amire mindenki értelmesen néz rá XD
- Ez nem lehet igaz! – töri meg Bill a csendet – Hülyékkel vagyok körülvéve – forgatja a szemét, mire én elhúzódok tőlle
- Én is?? – kérdezem tőlle
- Hát… őő nem. Vagyis csak ők. Tehát… - magyarázkodott össze-vissza XD
- Okay, értem. – mondtam – Nah szóval, visszatérve Fannyhoz, mit csináljunk?
- Ezt már megbeszéltük, nem? – Tom
- Komolyan gondoltad? – nézek rá hülyén
- Persze - mondta

- Hát… - gondolkodtam – Jó, legyen. Ki melyik emeletre? – kérdeztem – Én megyek a 2.-ra
- Első – Georg
- Ötödik – Gustav
- Hatodik – Bill
- Harmadik - Tom
- Okay. És mégis hogy képzelted? Bekopogunk az összes szobába, nem törődve azokkal akik benne „laknak”?! – néztem Tomra
- Hát jah. Fanniért a bármit – mondta, amire mindenki érdekesen nézett rá – Öh… vagyis… szóval mehetünk? – kérdezte zavartan

Szóval mindenki elment a saját „emeletére” XD. És követtük Tom utasításait. Mindenhova be kellett kopognunk, és ha hallottunk mondjuk egy férfihangot hogy pl. „Jövök!”, akkor már mentünk is a következő ajtóhoz, mert reménykedtünk benne, hogy Fanny nem tart a „háznál” pasit XD És ha egy szoba ajtaja nem volt kulcsra zárva, oda simán benyitottunk… :S XD Úgy terveztük, hogy a portára menjen mindenki 1 óra múlva és ott találkozunk.
- Héé!!! Jelentést teszek!!! – ordibált Georg után egy ember az elsőn XD
- Elnézést… csak tudja, elveszett egy barátom, és  nah izé… vagyis eltűnt, de tudom hogy itt van és szóval… - kezdett el Georg magyarázni (kezdjük ott hogy Gustav és Georg nem igazán tudja azt sem, hogy hogy néz ki Fanny, de azért nagyjából beszámoltunk rólla nekik…).

- Igen? – jött ki egy csajszi a hatodikon az egyik szobából – Háá!!! Úristen!!! Bill Kaulitz!!! – sikított a kis csaj és Bill nyakába ugrott :S XD – ÁÁÁÁ!!!!!
- Héé, hééé!! – vette le magáról Bill nagy nehezen a csajt J, a csaj meg csak bámulta
- Hello. Izé… kérsz egy autogramot? – vigyorog Bill zavartan
- Ahhha! – mondta a csaj, és előhozott egy tollat, és egy illatos rószaszín papírt XD, amit Bill dedikált, majd nagy nehezen sikerült továbbmennie XD

- Nah ide figyelj kisfiam! Ha mégegyszer zavarni mered ezt a  közösséget, én úgy elveretlek, de úgy, hogy az maradandó nyomot hagy maga után, értetted? Fogtad amit mondtam, ha?? – osztotta le egy 35 körüli ember Gustavot XD
- Igen… őő… uram?! Viszlát! – mondta Gustav, majd megvárta míg bemegy az ember, majd tovább folytatta a keresést

Én a 2.-on
- Jónapot! – köszöntem egy idős néninek – Összevesztem a barátnőmmel és most nem tudom hogy melyik szobában lehet és melyik emeleten. Félhosszú barna haja van frufruval és szőke melírokkal (Fanny: tetszik?? :D), kék a szeme, és egy kicsit rockosan öltözködik – magyaráztam a néninek
- Szia édes lányom! Hát… azt hiszem, egyszer láttam a portán! – mondja – De azóta én aztán itt sehol sem láttam. – csóválta a fejét, közben meg a botjával mutogatott valamit XD Nah jó…
- Okay, és köszönöm! Viszlát! – köszöntem el, majd folytattam amit elkezdtem

Tom a 3.-on

- Te szórakozol velem, fiam? Mondjad csak! Azt hiszed, hogy azért mert te egy híres sztárocska vagy, aki elvan kényeztetve, neked mindent szabad, hm??!!! Megmondom neked hogy mi vagy te! Egy nagy nulla, egy semmire való kis dög, aki kihasználja a rajongóit, az egész hülye kis bandátokkal együtt! És még képes vagy itt velem is szórakozni! Hát mi a jó istent képzelsz te magadról, mondjad csak te kis anorexiás! Na mondjad! – mondta idegesen ordibálva egy szintén 35 év körüli izompacsirta XD
- De, kérem! Én egyáltalán nem vagyok anorexiás és nem használjuk ki a… - kezdett bele Tom, mert már őt is tisztára felidegesítette ez a hülye paraszt XD
- Na ide figyelj! Adtam én engedélyt arra hogy félbeszakíts, hogy megszólalj?? Hát nem! Képzeld hogy nem! Szóval húzzál innen a picsába, basszál meg még pár hülye rajongót, és mondj szépen búcsút annak a könnyen jött kis hírnevednek, megértetted??!! – kiabált az ember
- Na maga figyelje… - mostmár Tom a mutatóujjával mutogatott az ember felé
- Nekem te csak itt ne mutogass! Te.. te… kis nyomorék! Mondom hogy HÚZZ INNEN A PICSÁBA!!! Fogtad te észlény?? – ordibál továbbra is az ember, Tom pedig mérgesen megy tovább, majd mikor hallja hogy az ember bement, újra kezdi a kopogtatást…

- Héé!! – újabb férfihang :S
De Tomnak sikerült időben a folyosó végéhez érnie, és elment jobbra, és mire a férfi kiért, már Tom ott sem volt. Aztán mennt tovább és tovább, de még sehol sem találta meg Fannyt. Már kezdte volna feladni, de egyszer ránézett egy ajtóra, ami egy kis résnyire ki volt nyitva, de mire odanézett Tom, az illető aki ott „lakik” becsukta az ajtót. Tom egyből odaszaladt és kopogni kezdett, de nem jött válasz. Megint kopogott, most többet és hangosabban, de nincs válasz…
- Kiaz? – szólalt meg az illető, aki egy férfihangot próbált utánozni, de Tom ráismert:
- Fanny?? Engedj be! – szólt be Tom, és kattant a zár, de nem jó értelemben, mert Fanny bezárta az ajtót, nem nyitotta – Kérlek, engedj be.
- Nem! Menj el és hagyjatok békén. Mondom én hogy semmi értelme sem volt idejönnöm – mondja Fanny – Semmi szükség itt rám.
- Ha nem lenne rád szükségünk, akkor most nem lennék itt – mondja Tom nyugodtan
- Nem hiszem… - Fanny
- Mit nem lehet ezen elhinni? Tudod hányan szidtak le, meg ordibáltak velem, csak azért mert téged kerestelek? És szerintem ezzel a többiek is így vannak a többi emeleten… - mondta Tom
- Többi emeleten? – kérdez vissza Fanny
- Igen. Klau a 2.-on, Bill a 6.-on, Gustav az 5.-en, Georg az 1.-őn – mondta Tom
- Értem… És a 4.? – kérdezte Fanny
- Mivel mi ott vagyunk, gondoltuk, hogy akkor már biztos láttunk volna téged – Tom
- Ahha, értem – Fanny
- Beengedsz? – Tom
… csend … És kattant a zár… az ajtó kinyílt

- Szia – Tom

- Hello – Fanny – Gyere
Tom bement, és leült Fanny ágyára, Fanny pedig mellé.
- Gondolom Klaudy elmondta hogy miért vesztünk össze… - néz Fanny Tom szemébe – Bocsi…
- Dehogy. Ez teljesen normális. Meg kell minket szoknod, főlleg azután, hogy ki nem állhattál, vagy még mindig ki nem állhatsz minket – húzza el a száját Tom
- Hát… - Fanny zavartan – Még nem igazán ismerlek titeket, szóval úgy döntöttem, hogy nem alkotok rólatok véleményt
- Ennek örülök – mosolyodik el egy kicsit Tom
- És amúgy hogy-hogy itt? – kérdezte Fanny
- Megtaláltak a fanok – Tom
- Jah, értem. És miért pont ide? – Fanny
- Mert biztos nem jönnek rá hogy a város másik felébe mentünk – Tom
- Értem – Fanny – Tényleg aggódtatok értem?
- Persze – mosolyog Tom
- Hiszen… ha úgy vesszük, nem is ismertek – Fanny
- Mi csak mentünk Klau után – mondja Tom, amire Fanny elég furán nézett rá
- Hjaj, el ne hidd már! Tényleg mindannyian aggódtunk érted. Még Gustav és Georg is, akik még életükben nem láttak téged – mosolyog Tom újra
- De most komolyan – néz rá Fanny komolyan
- Hidd el. Komolyan mondom. Mindenki aggódott érted – mondta Tom, mire Fanny is elmosolyodott
- Olyan édi vagy – mondja Fanny
- Tényleg? Köszi – vigyorog Tom
… csend … Csak mélyen néztek egymás szemébe… és csak néztek, néztek… J
- Tudom hogy nem jöttünk ki valami jól, de nekem nagyon… hiányoztál… - mondta Tom Fanny szemébe nézve
- Tényleg? – lepődött le Fanny „Hjaj, olyan kis édes, ennivaló, cukika… Annyira imádom…” – gondolta magában ezeket
- Tényleg. – mosolyog Tom csábosan
… csend … megint csak vigyorogva néztek egymás szemébe
- Ő… és akkor most költözzek vissza Klaudyhoz? – törte meg Fanny a csendet
- Hát izé… - húzza el a száját Tom – Az úgy volt… - kezdett bele Tom, és elmondta az egészet Fannynak – És csak az én szobámban van egy nagy franciaágy, amire kb. 4 ember is ráfér – vigyorog zavartan
- Oh… értem. Akkor itt fogok maradni. És majd járkálgatnunk kell – húzza el a száját Fanny – Végül is, csak eggyel vagytok feljebb
- Ezt te sem mondhatod komolyan – rázza a fejét Tom
- Miért ne mondanám komolyan? – kérdezte Fanny
- Hát… talán… aludhatnál… őő nállam… - mondja Tom várva Fanny reakcióját
- Egy feltétellel – mondja Fanny 1 perc csend után
- Igen? – kérdezte Tom vigyorogva
- Nem mászol rám! – néz rá Fanny szúrósan
- Hát… - gondolkodik el Tom
- Tom!!! – szól rá Fanny
- Okay – mosolyog Tom
- Akkor lemegyünk? – kérdezte Fanny
- Hjuj… Már fél órája a portánál kéne lennem. Úgy beszéltük meg hogy ott találkozunk – húzza el a száját Tom
- Akkor szerintem menjünk fel a 4.-re – mondta Fanny
- Okay – Tom
Szóval felmentek és bejöttek hozzánk. Nállunk volt Georg és Gustav is.
- Fanny! – ugrottam a nyakába
- Hello! – mondta boldogan
- Bocsi mindenért – mondtam
- Jajj, nem baj – Fanny
- Biztos? – én
- Biztos – Fanny
Ezután beszéltünk egy jót, Fanny bemutatkozott Gustavéknak, és azt is megbeszéltük, hogy akkor Fanny és én leszünk Tom szobájában egy franciaágyon (jobb mint Tommal aludnia Fannynak… XD), és Bill meg Tom a mi szobánkban lesz a két ágyon. Gustavék pedig maradnak a helyükön.

Folyt. Köv.