- David ki van akadva – forgatja a szemét
- Az szar – Tom
- Ha nem vagyok éhes, akkor nem megyünk enni, és akkor… - folytattam volna
- Nem! Állj! Nehogy más magadat hibáztasd! – Tom ellentmondást nem tűrő hangon – Nem tudhattuk.
- De… - én
- Semmi de! - Tom

________________________________ 

Másnap reggel

-  Jó reggelt – köszöntem Fannyt mikor látom hogy nyitogatja a szemeit

- Neked is – mondja kómásan – Hány óra?

- 11 lesz mindjárt – mondtam miután a telómon megnéztem

- Te mikor keltél? – kérdezte

- Nemrég. – én

… kis csend… Fanny hirtelen megszólal:
- TÁNC!!! – ugrik ki az ágyból mint az őrült

- Héé, héé! – ugrok ki én is és leállítom – Nyugi van! Ma nincs tánc. Tudod Erika mondta hogy ma el kell mennie Londonba egyik rokonához

- Jhaaa, télleg – Fanny fáradt hanggal – Kellett nekem ugrálni a semmi miatt… Most úgy fáj mindenem

- Majd Tom megmaszíroz – vigyorog

- Hülye vagy? Max. téged, de hozzám aztán nem fog érni soha! – tiltakozik

- Ebben nem lehetsz olyan biztos – vigyorgok sejtően

- Dehogynem! – vágja rá – Amúgy is, össze fogtok jönni! Egyértelmű – vigyorodik el

- Dehogyissss – mondom kis fáziskéséssel – Mi csakis barátok vagyunk

- Jha… Azért becézgetitek egymást!? – néz rám kérdően

- Hát jah! – én
Miután összeszedtük magunkat már fél 12 volt. Ideje lenne eldönteni hogy mit és hol fogunk kajálni. Farkas éhesek vagyunk.  Benyitottunk először Gustavhoz és Georghoz. Nem voltak a szobájukban.

- Szented hol vannak? – kérdeztem

- Kajálnak – Fanny

- Lehet – én

- Gustav mindig is korán kelő volt, így felkelti Georgot is hogy ne unatkozzon – Fanny

- JahJah – bólogatok

Mentünk az ikrekhez. Nem tudtuk kinyitni az ajtót.

- Bazz – Fanny mérgesen

- Dik Még bezárták az ajtót – csóválom a fejem

- Gustavék is bezárták, mi nyitottuk ki, mert van hozzá kulcsunk. Rémlik?? – magyaráz

- Jhaaa télleg – én hülyén – Akkor nyisd ki ezt is.

- Tudom hogy reggel van… De azért… Nah mindegy. Az övékhez nincs kulcsunk. – magyarázza el szép lassan

- Ő… Jah. Még reggel van – vigyorgok

- Látom – mondja szemforgatva

- Pedig egy nagy pohár hideg vízzel akartam őket felébreszteni – szomorodtam el

Ezután mindketten hoztunk két-két nagy pohár hideg vizet. xD Utána szépen elkezdtünk dörömbölni a fiúk ajtaján. Először hallottunk valami halk káromkodást, de nem nyílt ki az ajtó. Még hangosabban dörömböltünk.

- Tied „édesed” – mondja gúnyosan – Enyém Bill
- Ha-ha. Oké. - helyeslem

Halk lépteket hallottunk a szobából, és egyre közelebbről hallottuk. Lassan csattant a zár és kinyílt az ajtó. Bill állt előttünk kómás fejjel, szanaszét álló hajjal, egy pólóban és a rikító világoskék, oldalt sárga csíkos gatyájában. xD Fanny egyből pofáncsapta a két jéghideg vízzel.

- Basszátok meg magatokat! Nem vagytok normálisak! Így kell köszönteni az embert?? – kiabál mérgesen Fannyra

- Hangosabban nem lehetne?? – Fanny gúnyosan

- DE!!! – Bill méghangosabban xD

Amíg ők veszekedek, én észrevétlenül bementem a szobába és Tom ágyához mentem.

- Toom! Tom, ébredj! - rázogatom

Nincs válasz.

- Édesem… - szólongatom

- Haggyál drágám… - és a másik oldalára fordul a kis… xD
- Nah jó édes, te akartad – sóhajtottam és egy hirtelen modulattal a két nagy pohár hideg vizet az arcára és a mellkasára borítottam

- Wááá!!! – kiálltott fel. Persze hatásos volt, egyből kipattant az ágyából, olyan frissnek látszott… 
Én csak nagyokat vigyorogtam és vártam a reakcióját

- Bazz te normális vagy??? – kérdezi, de a végét már elneveti

- Tökéletesen – mondtam

- Ezt meg egyszer úgy visszakapod! – fenyeget

- Ohh, csak nem félnem kéne?? – vágok gúnyosan ijedt pofát

- De! Képzeld, nagyon is! – mondta és kajánul elvigyorodott, majd magára rántott
- Jajj, csak nem ez lenne az a nagy dolog amitől félnem kéne??!! – nevetek

- Neem! Majd meglátod, de még visszakapod! – vigyorodik el sunyin

- Már nagyon várom – én

Nem szól semmit, csak maga mellé húz, szorosan átölel, visszahúzza magunkra a takarót, a fejét az énfejemre hajtja és nem csinál semmit. Csak fekszünk egymás mellett, és élvezzük a másik jelenlétét. Ezek szerint Tom csak egy szál boxerben alszik, mert mást nem éreztem rajta. Éreztem a meleg mellkasát, a szíve dobogását… Tényleg nagyon jó érzés volt. De mi csak barátok vagyunk és azok is maradunk. Ez csak baráti ölelés, baráti becézgetés, semmi több. És szerintem ezt ő is így gondolja.

- Amúgy jó reggelt drágám – szólal meg nagy csend után

- Neked is, édesem – mosolygok 

- Jól aludtál? Rólam álmodtál? – vigyorog

- Jha, csakis – mosolygok tovább – De egoista vagy

- Tudom. És erre büszke is vagyok – Tom

- Nem is vagy te olyan hülye mint mondják – nevetek

- Jólvan drágám, én is szeretlek – mondja sértődötten és elenged az ölelésből

- Jajj, ne legyél már ilyen izééé – bújok vissza hozzá – Nagyon szeretlek, nagyon jó barátom vagy!
Tom nem szólt semmit, a mondat első része tetszett neki, de a második nem. Számomra ő csak egy barát. Egy nagyon jó barát. De ez valahogy mégsem hagyta nyugodni. Valahol, ott legbelül, nagy csalódást érzett, mintha megszakadt volna a szíve. De ez az érzés még ismeretlen volt számára.
Nem kellett sokat várni, mivel nem is beszéltünk, nem is mocorogtunk, hamar elnyomott minket az álom.

De ez sem tarthat többig mint pár perc, mert Bill és Fanny hangját halljuk és egyből felkeltünk.
- Nah mit csináltatok? – kérdezi tőlem Fanny magyarul

- Mint látod, aludtunk – feleltem én is magyarul

- De azelőtt – mondta sejtően

- Jah… Hát… beszélgettünk. – én

- Miről? – kérdezte

- Áh, semmi érdekes, csak általános dolgokról – én

- Aha, akkor majd elmondod. – mosolyog

- Tudom hogy nem sokszor van ilyen, de most az 1x igazat mondok –teszem a kezemet a szívemre

- Oké, megegyeztünk – vigyorog

- Istenem… - sóhajtok

- Jó-jó, elhiszem – adja meg magát

- Most hogy mi is értsük – szól közbe Bill

- Áhh, semmi! – legyint Fanny
- Te mit pakolsz?? – kérdeztem, ugyanis Fanny éppen Bill cuccait pakolászta.

- Semmit, csak idegesít hogy minden ruha szanaszét van a földön – Fanny

- Egyértelmű hogy itt két hülye lakik – én

- Drágám! – szól rám Tom

- Jó-jó, te nem vagy az! – adok egy puszit az arcára, amire Fanny és Bill is furán és értetlenül néz ránk. Még mindig nem tudták eldönteni hogy akkor együtt vagyunk vagy nem.

- Gustav meg Georg hol vannak? – kérdeztem

- Kajálnak – Bill

- Télleg, még nem is kajáltunk – Tom kétségbeesetten xD

- Kibírod – én

- Csak ha itt vagy! – vigyorog

- Eh. Majd segítek túllépni ezen a nehéz időszakon – mosolygok 

- Hm… Másban is segíthetnél… - vigyorodik el kajánul

- Érted bármit  - én

- Bármit?? – gondolkodik el

- Bármit – vigyorgok – Kivéve azt a pár dolgot amit nem! – teszem hozzá gyorsan

- Ünneprontó! – szomorodik el 

- Tom, már igazán készülődhetnél – Bill

- Ja jó. – száll ki az ágyból, utána magára hagytuk a fürdőben és átmentünk hozzánk. Bill még vissza ment megkeresni valamit, addig mi dumáltunk,

- Tetszik Tom, igaz?! – néz rám Fanni sejtően

- Talán – mondom unottan

- Szóval igen?! – kérdezget

- Háát… - húzom tovább

- Naaa??? – türelmetlenkedett

- Nem is tudom – idegesítem

- De tudod! – kérlel

- Hát… Nah jó. – adtam meg magam

- Ugyeee hogy már megint igazam!? – vigyorodik el

- Kivételesen igazad van. – mosolyodok el

- Mond ki! – Fanny elégedetten

- Mit? – kérdezem

- Tudod te azt! – vigyorog

- Igen, tetszik Tom! – pont akkor lépett be Bill mikor ezt kimondtam. Kicsit furán és csalódottan nézett rám, de aztán megszólalt:
- Tényleg? – kérdezte

- Igen. – én egyértelműen

- Össze akartok jönni? – Bill

- Nem tudom hogy lesz-e valami – vonok vállat

- Biztos lesz, elég egyértelmű mindkettőtök viselkedése – Fanny

- Szeretitek is egymást? – Bill

- Mi? Ő… Én… Nah nem, mi csak barátok maradunk Tommal! – tiltakoztam

- Kössz szépen Bill! – néz rá Fanny megvetően

- Nem, nem ő. De te is tudod hogy én csak olyannak jövök össze aki iránt többet érzek, mint külső vonzódás. – mentegettem Billt

- Óhh, még mindig ez a mániád?? – csóválja a fejét Fanny

- Jól van na. De Bill is ilyen, nem? – nézek Billre

- De! – vágja rá

- És ha mondjuk megkérdezi hogy akarsz-e vele járni? – Fanny

- Hát… nemet mondok. Valószínű – gondolkozok el

- Hát te tudod – von vállat

- Meg ahogy Tomot ismerem nem az a hűséges típus – húzom el a számat

- Ez igaz – Fanny – Mondjuk minden pasi egyforma…

- Alap! – én

- De én nem vagyok olyan mint Tom! – mentegetőzik Bill

- Szentem ezt hagyjuk, mindenki tudja hogy perverz vagy – Fanny

- Nah jó, tényleg hagyjuk – nézett rá szúrósan

- Szerintetek hova kéne menni nyaralni? – nézett ránk Bill kérdően

- Nem tom – Fanny

- Sehova – én

- Heh. A jobbak mennek! – nevet Fanny

- Kapd be! – mutatom fel a középső ujjamat

- Én is szeretlek – Fanny

- Bill! – én

- Igen? – Bill

- Kérdezhetek valamit? – én

- Igen – Bill

- Biztos?

- Igen

- 100%?
- Igen

- Tuti?
- Igen

- Jól vagy?

- Igen

- Buzi vagy? 

- Igen! Ő… vagyis nem! – összezavarodott xD
Fannyból és belőlem is kitört a röhögés.

- Jól van Bill! Mi így szeretünk ahogy vagy! – nevetek még mindig

- Nyugi, nem tagadunk ki! – Fanny nevetve

- Ha-ha… - Bill gúnyosan

- Nah már! Nem mondtuk komolyan – Fanny bociszemekkel ^_^

- Olyan széép pár lennétek! – vigyorgok kajánul

- Visszamennyééé! – kiabál rám olyan… olyan nem is tudom hogyan… 

- Dik hééé! – kiabálok vissza

Bill csak nagyon értelmes fejjel nézett ránk…  heh

- Ez a magyar? – kérdezte hülye fejjel

- Hátsz ezz! – válaszolok megint úgy hogy még véletlenül se értse meg

- Olyan ájááánoszkááá vagy ííígy hülleee fejeccskééddeee! – ez volt Fanny olyan túlzott plázacicásan

- Ő… - vakarja meg a tarkóját és nagyon értetlenkedő fejet vág

Ekkor belépett Tom.

- Na na! Kajaaa! - mondja

- Oh, kész lettél?? – én

- Mióta várunk rád! – Fanny

- De addig olyan jól és ÉRTELMESEN és ÉRTHETŐEN beszélgettünk! – mondja Bill vigyorogva kiemelve azt a két szót

- Látom sugárzik az értelem – Tom – Nah menjünk már, mert nem marad kaja!

Ezután Tom nagy örömére végre lementünk a hotel kajaizé részéhez és hát logikus hogy kajáltunk, vagyis megebédeltünk. (Bocsi, de még a mai napon történtek ellenére is hihetetlenül jókedvű vagyok! xD) A kaja első meg második meg harmadik volt. xD  Szóval volt húsleves, sültkrumpli majonézzel, hússal, salátabigyóval, meg desszertnek elmentünk egy fagyizóba és fagyit ettünk. Logikus…

Utána visszaménytünk xD a hotelba és már jött velünk a másik kettő, Gustav és Georg is.

- Ugye ma jöttök a koncira? – Bill

- Hát nem tom… - Fanny

- Te sem se tudsz – csóválja a fejét Bill

- Ne megyünk – én

- Te meg sehova sem akarsz jönni – Bill szemforgatva

Szegényt még egyszer úgy is kikészítjük! 

- Bill ma hivatalos bejelentést szeretne tenni – vigyorog rám Fanny

- Jha igen! – mosolygok – Nemrég vallotta be nekünk hogy szépen fogalmazva buzi, és hogy ma bejelenti a konci után.

- Mivan??? – néz mindenki Billre

- Én nem! – szólal meg hirtelen

- Dehogynem! Ma mondtad – Fanny

- Istenem… - Bill sóhajtva

- Szólítottál? – kérdezi Tom

- Kapd be! – Bill

- Kössz, inkább kihagyom a tiedet! – Tom fintorogva

- Ezt nem hiszem el! – Bill idegesen

- Jó-jó, békén hagyunk, buzikáám – nevetek

- Héé, nehogy már megcsalj a saját testvéremmel! – húz el Tom Bill közeléből

- Eszem ágában sem volt édesem!  - vigyorgok

- Bizonyítsd be!  – állít meg, a többiek meg észre sem vettek minket, így mentek tovább

- Szerintem már bebizonyítottam párszor – én

- De az nem elég – lépett hozzám közelebb

- Csak mert olyan telhetetlen vagy?! – lépnék hátrébb, de megfogja a két kezemet és szorosan magához hoz. Már ott álltunk egymáshoz simulva, de még habozott. Erősen néztem bele a mélybarna szemeibe, és próbáltam kitalálni hogy vajon mire gondolhat, mit is akarhat pontosan. Nem tudom hogy ő is csak a barátságot látja-e ebben az egészben, vagy többet. Mintha mondani akart volna valamit, de valamiért nem merte. Talán félt hogy túl elhamarkodja az egészet? Furcsa érzés volt benne, furcsa érzés keletkezett a mellkasában, mikor a közelemben volt. De ez az érzés még teljesen idegen volt számára. 
Végül mintha eldöntötte volna hogy mit is akar, egyre csak közeledett az ő ajka az én ajkaimhoz. Lassan mindketten becsuktuk a szemünket, és a szánk már összeért. Megcsókolt. Én pedig kis habozás utána visszacsókoltam. Mindkettőnknek, nekem is, furcsa érzésünk támadt. Ilyet utoljára kb. másfél éve éreztem. És most megint előjött, de én már sejtettem hogy mi az. És talán már Tom is kezdte érezni azt a furcsa bizsergést, ami azt sugallta: belém szeretett. 
Szinte már elvesztem a nagy pólójában, csak egymásra koncentráltunk.
De ebből az álomból hangos kérdezgetés, fényképezőgépek kattanása és sikítások zökkentettek ki.  Mikor elengedtük egymást körbevettek minket az újságírók és fanok, akik kérdést halmoztak kérdésre.

- Nem nyilatkozunk! – kiabálta Tom, mert a tömeg nagyon hangos volt, majd engem kézenragadva húzott ki a tömegből, majd futni kezdtünk. Ez idő után találkoztunk a többiekkel is, mert ők már jóval előrehaladtak mint mi. Mikor elfutottunk mellettük akkor kicsit nagyon meglepődtek, de mikor meglátták és hallották az utánunk futó tömeget, ők is futásnak eredtek.
Szóval megvolt a mai edzés… Pf… 

Már a hotelban.

Tom ott állt előttem és fogta a kezem.

- Akkor… most mi…? – kereste a szavakat 

- Igen. – mosolyodtam el 

Nem válaszolt semmit, csak megölelt.

- De nekem nehogy itt egyéjszakás kalandokat szervezz be! – mondtam szigorúan

- Dehogyis! Csak veled akarok lenni – mosolyog és megcsókol
Mikor már belemerültünk a smárolásba, benyitott Bill, hát rendesen elállt a szava. Csak kikerekedett szemekkel nézett ránk. És megint ott volt a szemében a csalódás, amit mindig látok mikor Tommal vagyok együtt. Nem tudtam mire vélni. 

- Ő… Tom, igyekezz, mennünk kell be gyakorolni – hadarta el gyorsan és kiment

- Mi a baja Billnek? – néztem Tom szemébe

- Nem tudom, majd rákérdezek – Tom

- Csak mert olyan fura – húzom el a számat

- Oké – Tom – Hol hagytuk abba? – vigyorodik el kajánul és már közeledne

- Ott hogy igyekezz, mert be kell mennetek – hátráltam

- Ohh, hogy fogok így elmenni? – néz rám bociszemekkel

Sóhajtottam egy nagyot és megcsókoltam, utána végre hajlandó volt készülődni.
Már fél 4 volt, a fiúk indultak. Még elköszöntem Tomtól és már mentek is.
- Gratulálok!!! – ugrik a nyakamba Fanny – Én megmondtam! Én mondtam hogy megmondtam! – nah ez értelmes volt 
- Oké, köszi, meg minden! – ölelem vissza én is

- És hogy? - kérdezősködött

- Hát ma. Mikor lehagytatok minket. Akkor vettek észre a fotósok meg minden. – én

- Jah értem – Fanny még mindig hatalmas elégedett vigyorral az arcán

- Szerinted menjünk koncira? – kérdeztem

- Persze! Tom biztos be fogja jelenti hogy jártok! – vigyorog

- MI?? Na nem! Nem engedem! – tiltakozom – Elmegyünk és ha kell, megállítom.

- De hát miért? – Fanny értetlen fejet vágva

- Mert én erre… ez még nekem nem megy! Nem kívánok halálos fenyegetéseket kapni, és nem kívánom hogy szétszedjenek!

- Hát ebben is van valami. De én hagynám, mert Tom úgy is elintézné. – próbál meggyőzni

- Hiába próbálkozol, én nem engedem! – tiltakozok tovább

- Mit tehetsz ellene? Ha majd ott áll a színpadon, majd csak úgy kimész oda mellé, és kiosztod hogy el ne mondja?! – nevet

- Ez igaz… - húztam el a számat – Meg mivan ha én is csak olyan vagyok neki mint a többi lány?

- Erősen kétlem. Nem úgy látszik, mintha szórakozni akarna veled – Fanny

- Nem tudom – én

- Pedig ezt tudnod kéne. Legalábbis érezned – Fanny

- Nem tudom mit kéne éreznem, nem tudom mit kéne hinnem… - dőltem el az ágyamon

… csend …

- Hiányzik Tom… - szólalok meg halkan hirtelen

- Nah látod, erről az érzésről meséltem! – vigyorog

- Útáloom de nagyon, amikor igazad van! – én

- Tudom, de ezt kell szeretni – Fanny

- Hát jah – én

… megint csend …
Fannyban felmerült egy mindent eldöntő kérdés, de félt megkérdezni. Nem tudta hogy reagálnék rá. De végül erőt vett magán és megkérdezte:
- Szereted? – kérdezte félve

- Mi? – kérdeztem vissza – Tomot?

- Ki mást? – Fanny

- Nem tudom… - mondtam halkan egy kis fáziskéséssel

- Nem baj, ez ki fog alakulni – Fanny

- Mi? Hogy szeretem? – kérdeztem hülyén – Ez nem alakulhat ki csak úgy…

- Nem is arra gondoltam. Hanem hogy majd kialakul az is benned hogy tudni fogod – Fanny

Pár másodperc múlva újra megszólalt

- Hát ez nagyon értelmes volt - nevet

- Feltűnt! – mosolygok – Nem tudom, de… - kezdtem bele

- Látod, semmit se tudsz! – áll nekem, én meg vettem egy mély nagy levegőt, mielőtt elkezdek vele kiabálni és folytattam ott, ahol abbahagytam:
- De nem hiszem hogy ez a kapcsolat sokáig fog tartani – mondtam elgondolkozva

- Mi?? De hát akkor mi értelme annak hogy együtt vagytok? Most akkor mit akarsz? – az elején szinte kiabált, de a végére elhalkult

- Az előbb mondtad. Én semmit sem tudok. Azt se hogy mit akarok. Lehet hogy az egészet nagyon is elhamarkodtuk – mondom szomorúan – Mikor idejöttél azt hittem hogy te fogsz összejönni Tommal. De ezek szerint rosszul gondoltam. Billel sokkal jobban kijössz, én pedig egyre közelebb kerültem Tomhoz. Hiszen még nem is olyan régóta ismerjük egymást. Nem akarom átverni Tomot. Pedig még eddig teljesen tisztában voltam azzal hogy csak barátok vagyunk, és azok is maradunk. Ezek szerint neki ennyi nem elég. Engem pedig elkapott a hév. Valahogy nem tudtam neki ellenállni… - itt sóhajtottam egy nagyot – Mikor egymáshoz simultunk, mikor átölelt, mikor lágyan megcsókolt. Egyszerűen nem tudtam magamtól ellökni, pedig akartam. Utána már én sem tiltakoztam. És belementem az egészbe, pedig végig sem gondoltam.

- Hát… - kezdte Fanny egy kis késéssel – Ez elég megható. Tényleg nem kellett volna csak úgy belemenned az egészbe.

- Tudom – én

- Végre valamit tudsz is! – vigyorog, amire én is mosolyogni kezdtem

- Akkor most mit akarsz csinálni? – kérdezte

- Gondolkozok rajta – én

- Okay – Fanny – Akkor már koncira nem megyünk.

- Nem. Remélem nem jelenti ki hogy együtt vagyunk – húztam el a számat

- Hát miután ezeket mondtad, én is jobbnak gondolom így – értett velem egyet

- Köszi! – mosolyogtam

- Mire valók a barátnők? – mosolyog ő is és megölel

Folyt. köv.

Rég írtam ezt a sztoryt, de rem. tetszik! ;)