Mikor éppen nevettünk valamin, bejött az orvos.
- Jónapot – köszön – Nincsenek egy kicsit túl sokan?
- Engem nem zavar. – mosolyog Bill – Mikor mehetek már végre haza?
- Örüljön fiatalember hogy ennyivel megúszta – nevet az orvos – De mivel az állapota nagyon jó, és folyamatosan javul, holnap délután már hazamehet. De még majd utána be kell jönnie párszor.
- Értem. Köszönöm. – Bill
Az orvos csak bólintott egyet és ki is ment.
- Áhh de jó. Holnaptól ismét lesz kinek az agyára menni – nevet Tom
- Kössz szépen – Bill sértődötten
- Szívesen! – Tom teljesen természetesen – Amúgy Fanny kinél fog aludni? – vigyorog kajánul
- Hát nem is nállad… Még csak az hiányozna hogy este ne tudjunk aludni a furcsábbnál furcsább hangoktól – Georg
Erre mindenki nevetni kezdett, kivéve persze Tomot.
- Hát úgy ismertek? – teszi a hülyét
- Ezen ne veszekedjünk, mert mindenki tudja hogy kinek van igaza. Fanni nállam fog aludni. Majd bevitetünk hozzám egy plussz ágyat és kész… erről ennyit. – én
- Én is valahogy így képzeltem el – Fanny
- Te nem akarsz táncra járni? – Gina
- Tényleg, járjál már te is táncra – kérleltem
- Nem tudom… - Fanni
- Hidd el a tanár is oké, a tánc meg magában is király – bíztatta Gina
- Majd még meggondolom – Fanny
- Annyi hogy majd eljössz velünk jössz, bemutatunk a tanárnak és majd ő eldönti. – Gina
- De tuti beleegyezne, mert én már láttalak táncolni és nem vagy semmi – mosolygok
- Táncolsz nekem? – néz Tom Fannira
- Dehogy táncolok – Fanni
- Na, légyszi. Akkor megsértődök – nézett Tom bociszemekkel
- Akkor sem. Nem fogok táncolni. Úgysem tudsz meggyőzni – Fanni
- És ti táncoltok? – néz Bill Ginára meg rám
- Ááá nem – rázzuk a fejünket
- De miért nem? Ti már hallottatok minket játszani, énekelni, akkor mi miért nem láthatunk titeket táncolni? – Bill – Ez így nem fair
- Pedig nem foktok minket látni táncolni akkor sem. Meg a kettő teljesen más. – én
- Mert? – Bill
- Mert más. És kész. – Gina – Na én megyek. Holnap tánc. Akkor már holnap jössz?
- Aha. És jön Fanni is. – én – Ugye?! – mondom Fannynak ellentmondást nem tűrő hangon
- Ha muszály… - Fanny
- Muszály! – én
- Oké… - Fanni
- Szuper, akkor várlak titeket – mondta Gina – Na hello, akkor holnap! – ment ki
- Hello – köszönt mindenki
- Én is megyek.  Fanny jössz? – Tom
- Ööö… - Fanny
- Menjél nyugodtan, én is megyek nemsoká – én
- Biztos? – Fanni
- Ha baj van sikítok – nevetek
- Ha-ha – Bill gúnyosan
- Oké… - nevet Fanni
- Hello – köszöntek
- Hello – köszöntünk mi is
És kimentek
- Minden nap bennt voltál? – Bill
- Ööö… aha. Miért? – én
- Mert mindig hallottam hogy aki itt volt, az éppen miről beszél – mosolyog
- Neeem… - lepődök meg
- De igen. És minden szó jólesett amit mondtál. Örülök hogy aggódtál értem – mosolyog továbbra is
- Hát… nincs mit – mondom zavartan – Nemsokára lesz koncertetek. Örülhettek hogy sajtó nem jött rá hogy mi van veled. –próbáltam terelni a témát
- Hát jah… Elég szar lett volna… Az is nagy mázli hogy a kluban nem volt semmilyen fotós vagy riporter, aki megőrökíthette volna az egészet – Bill
- Hát igen. – én
- Akkor már holnap nem jössz be? – Bill
- De, igen. Délután mindenféleképpen bejövök – én
- De akkor már megyek haza – Bill
- De nekem meg most már muszály lesz táncra mennem, így is sokáig nem voltam. Be kell pótolnom lemaradásomat – húzom el a számat
- Kár… - Bill
- Ígérem bejövök tánc után – én
- Biztos? – Bill
- Biztos – mosolygok – De most nekem is mennem kéne, mert holnap tánc
- Ne hagyj itt – néz mélyen a szemembe és megfogja a kezemet
- De, muszály lesz. Jó éjt – adtam neki egy forró puszit, gyengéden kicsúsztattam a kezemet a kezéből és egy mosoly kíséretében kimentem

Lassan gyalog mentem végig az utcán, de még a vak is látta hogy mennyire boldog vagyok. Vigyorogva sétáltam végig az utcán. Az arra sétáló emberek többsége pedig „kicsit” megnézett, de hát engem most pont ez nem tudott érdekelni. Boldog voltam hogy Billnek nem történt semmi maradandó baja, örültem Fanninak, és nem akartam hogy ezt bármi is elrontsa. Néha az jutott eszembe, hogy mi van ha ez csak egy álom, és ha felkelek, majd nem emlékszek semmire… De bíztam benne hogy ez nem így van. Mikor idejöttem és először találkoztam a fiúkkal, az első reakcióm az volt, hogy „Bárcsak ne jöttem volna ide…”. Most meg… sehogy sem tudnék tőllük elszakadni. Remélem Fanny is idővel megbarátkozik velük, mert ha nem, akkor én nem tudok választani Fanni és a fiúk között. Egyszerre meg nem lehetek mindkettőjükkel. Miközben ezeken járt az eszem, már meg is érkeztem a hotelhez. Most a lift helyett a lépcsőt választottam. Mikor felértem egyből a saját szobámba mentem. Mikor bementem már Fanni az új ágyon feküdt az mp3-val a fülében. De mikor látta hogy bejöttem kivette azt és figyelni kezdett. J
- Hát te? – kérdeztem meglepetten
- Nem tudom… azt mondtam fáradt vagyok… - von vállat
- Hjaj… Mi a bajod vele? – ültem le mellé
- Nem tudom… Csak nem jön be. Szó szerint az agyamra megy. Már elegem van belőle – mondja mérgesen
- Hidd el, tud ő kedves is lenni. De ha te sem vagy az akor mit vársz tőlle? Neki is van szíve. De amúgy nagyon jó fej, meg Bill is, meg fogod őket szeretni – mosolygok
- Nem tudom… Majd igyekszek. – mosolyog
- Na ez a beszéd – mondom és felálltam
A szekrény felé vettem a ruhát és kikerestem a táncosruhámat, amit már olyan régen vettem fel.
- Hm. Majd neked is kell valami táncolásra alkalmas izét venni – nézek Fannira
- Márha egyáltalán táncolni fogok – Fanni
- Simán táncolni fogsz – nevetek
- Amúgy arra jutottam hogy nem is lenne olyan rossz. Legalább lenne mivel eltölteni az időt – Fanny
- Na látod – mosolygok – Ja és hogy-hogy eljöhettél hamarabb?
- Beadtam nekik hogy milyen szarul vagy… meg hozzátettem még pár apró dolgot – nevet
- El tudom képzelni – forgatom a szememet
- Nyugi, azért próbáltam hihetőt kitalálni. – nevet ismét
- Remélem is – dobtam neki egy párnát
- Ezt miért kaptam? J - Fanny
- Hát… csak úgy. Olyan hangulatom van, meg nem tudok mit kezdeni magammal, és te pont kapóra jöttél – nevetek
- Hát jó… - sóhajtott egyet és hirtelen felkapott egy párnát és erősen nekem vágta… aztán mégegyet… és mégegyet...
Szóval lett egy nagy párna-takaró csata, mert a végén már a takaróval próbáltuk kibuktatni egymást… Mint a kis 5 éves gyerekek, jó mi?! J De legalább nem unatkoztunk. De amikor kifáradtunk mindketten visszadőltünk a saját ágyunkba. Hát… a szobáról nem is beszélve… mintha most lett volna vége a 3. világháborúnak… XD

- Nem megyünk át Tomhoz? – kérdeztem
- Inkább most nem. De te mehetsz ha akarsz – Fanni
”Na ettől féltem… L” – gondoltam magamban
- Fanny, ne csináld már – hisztizek
- Nem, majd holnap. De te menj nyugodtan. Komolyan, nem zavar. – mondta
- Biztos? – kérdeztem
- Igen – Fanni
- Oké, akkor majd jövök. Hello – mondtam és kimentem
Tudtam hogy ez nem volt szép dolog, de hát mégis… nem lehetek csak vele mindig. Viszont Tomékkal sem… :’(
Kopogtam Tom ajtaján.
- Gyere! – hallottam a választ
- Hello – léptem be
- Hello. Te itt? – állt fel
- Aha… Jajj, mit csináltatok Fannival? – mentem hozzá közelebb
- Miért? – jött ő is közelebb
- Hát nem is tudom. Olyan fura. Azt mondja hogy már elege van belőled meg minden. Remélem azért nem voltál vele bunkó! – léptem én is közelebb újra, már csak miliméterek voltak közöttünk
- Én nem. Én próbáltam kedves lenni, de ő valahogy nem is akarta hogy kedves legyek. Inkább hozzám sem szólt. Meg ha kérdeztem is tőlle valamit, akkor ha válaszolt is, csak halkan és unottan… - húzza el a száját
- Hát… nem tudom. Azért remélem idővel meg fog titeket szeretni – mondtam
- Jah, én is – nézett mélyen a szemembe – Most mit csinál? – hajol közelebb
- Mikor bementem… éppen zenét hallgatott… - mondtam akadozva – Gondolom… most is…
- És mi mit csináljunk? – mondta és már éreztem a leheletét, minden levegővételét
- Szerintem én inkább…- kezdtem bele, de olyat csinált, amire ugyan számítottam, de nem gondoltam hogy képes is lesz megtenni: megcsókolt… Nem tudtam hogy miért tette, mi értelme volt ennek, de azt tudom, hogy valamilyen oknál fogva én is viszonoztam. És őszintén szólva jó volt… jó volt érezni az ajkait, a közelségét, olyan kellemes volt… De a csókok egyre vadabbak lettek, de még mindig hagytam magam. Egyszerűen nem bírtam magamon uralkodni, nem bírtam neki ellenállni. Egyre jobban közeledtünk az ágy felé, végül ledöntött. Még mindig hagytam. Már a pólóm alá nyúlt, és a nyakamat kezdte puszilgatni. Húzta fel a pólómat, de én ekkor észbekaptam:
- Ne… - mondtam
- Csst – mondta és újra megcsókolt
- Várj – állítottam meg gyengéden – Ez nem helyes… - mondtam halkan és kimásztam alóla – Jó éjt! – mondtam végül és kimentem
De mielőtt még bemehettem volna a szobámba, Tom jött ki és megállított:
- Miért? – kérdezte – Miért nem helyes? Talán szeretsz valakit? Van valakid?
- Öö… Nem, nincs senkim. És… azt hiszem nem szeretek senkit – válaszoltam
- Akkor mi a baj? – kérdezte
- Nem tudom… egyszerűen… én nem ilyen vagyok… ennyi. – mondtam és mentem volna be, de megfogta a kezemet – Miaz?
- Jó éjt! – mondta és megcsókolt.
Megint viszonoztam, de most pontosan tudtam hogy mit csinálok. De azt is tudtam, hogy nem fogok messzebbre menni… Ez csak amolyan „Jó éjt puszi” volt… :S De ez sem tarthatott sokáig, mert Fanny lépett ki, és szegény jól meglepődött... Hát még mi…
- Ti meg mi a francot csináltok? – kérdezte
- Öö… semmit… csak ez… csak egy jó éjt puszi volt – vigyorgok hülyén
- Jó éjt pusziii? – Fanni sejtően
- Ne gondolj rosszra. Jó éjt Tom – mondtam és Fannival együtt bementem a szobámba
- Na mi volt ez? Te kavarsz Tommal? – támadott le
- Nem ööö én nem. Az úgy volt hogy… - kezdtem bele és az egészet elmeséltem neki - … és akkor te jöttél ki.
- Áh értem. És te érzel iránta valamit? – kérdezte
- Nem – csóválom a fejem
- Biztos? – Fanny
- Nem voltam elég határozott? – én
- Pont az. Túl határozott voltál. – Fanni
- Hát… én tényleg nem érzek iránta semmit. – mondtam
- Hát jó. Te tudod – mondta
- Amúgy hova mentél volna? – én
- Hozzátok akartam átmenni… De olyan látvány tárult elém, amire a legkevésbé sem számítottam – forgatja a szemét nevetve
- Hehe – vigyorgok újra hülyén J
- Igen, valahogy úgy – nevet
… csend …
- De azért nem kellett volna… De olyan jó volt és… és… - kerestem a megfelelő szavakat – Hjaj a lényeg hogy nem volt helyes. Nem kellett volna. Egyáltalán mi értelme volt? Semmi. Nem tudom ez mire volt jó – mondtam
- Hát, talán Tom érez valamit – mondta sejtően
- Nem, annyira azért ismerem Tomot, hogy tudjam hogy csak „arra” kellettem volna neki. Utána meg csak mégjobban bűntudatom lett volna… - húzom el a számat
- Miért lett volna bűntudatot? Nincs is senkid. Vagy lemaradtam valamiről Billel kapcsolatban? – vigyorog
- Jajj, hova gondolsz már?! Dehogy is. Meg csak azért lett volna bűntudatom, mert én nem olyan vagyok. És semmi kedvem felvenni Tom lazaságát – forgatom a szememet gúnyos mosoly kíséretében
- Hát ebben van valami… Nem tudlak elképzelni hogy egy buliban felszedsz 1-2 pasit egy éjszakára… - nevet
- Haha. Marha vicces. Nem akarok egy hülye kurva lenni – mondom gúnyosan
- Jól van na. Te is tudod hogy az ilyeneket nem kell komolyan venni, főlleg ha én mondom – mosolyog
- Na, azért néha jó ha az ember megfogadja 1-2 tanácsodat – bíztattam
- Hát igen. – húzza ki magát
- Azért nem kell átmenni EGOsba – nevetek
- Oké, megfogadom a tanácsodat – mondta
… csend …
- Szerinted nekem jól állna a rikító rózsaszín haj? – mondta hirtelen Fanny, amire kitört belőlem a röhögés – Most mi olyan vicces?
De én megszólalni sem bírtam. Komolyan mondom, ez a kérdés annyira váratlanul ért. Nem tudom hogy juthatott eszébe ilyen hülyeség. Persze egy ilyen apró dolgoktól is simán röhögőgörcsöt kapok XD Jajj, Fanny rózsaszín hajjal?? Jujj… :S De úgy olyan 5 perc után már meg bírtam szólalni. Persze Fanny végig nagyon furán nézett rám, mint aki éppen egy idegbeteggel beszélget… :D
- Na szóval… - kezdtem bele színészien – Ez hogy a francba jutott eszedbe?
- Nem tudom. Csak eszembe jutott az a pár EMO csaj, akiket idefele láttam a repülőn. – Fanni
- Jah értem. – mondta és megint kitört belőlem a röhögőgörcs
- Komolyan mondom én néha annyira nem tudlak megérteni – csóválja a fejét
Szóval még elvoltunk jó sokáig. Hajnali fél 2-kor sikerült végre lefeküdnünk aludni. Így is kiváncsi leszek hogy hogy fogunk reggel felkelni, mert ugye tánc lesz. És ki kellett aludni magunkat, főlleg Fannynak, mert ha táncolni akar, akkor jó benyomást kell kelteni. És ha beállít félálomban, karikákkal a szeme alatt, és tánc közben majd csak dobálja magát, nem hiszem hogy valaha is fel fogják venni…XD Meg még tánc után ott lesz Bill is… Meg valahogy Tommal is meg kéne beszélnem az este történteket. De most már a fiúknak is kéne próbálni a koncertre, mert most Bill amúgy is eléggé kimerült, fel kell majd töltődnie. Gondolom majd el fog jönni mostmár Gustav és Georg is, és valószínűleg lesz szerencsénk megismerni azt a „híres-nevezetes” managerüket, Davidet.

Folyt. köv.
Huhh... Meg sem tudom mondani hogy ezt a sztoryat hány hétig nem írtam. De 2 hónap biztos volt. De most Fanni, Niki és az én fantáziámnak köszönhetően lesznek ebből is új részek! ;)
(Fanny: ezt a részt ne vedd a szívedre)