Reggel 7-kor csörgött a telefon ébresztője. Szép lassan kikeltünk az ágyból és megpróbáltuk magunkat felfrissíteni. Ami szerencsére úgy-ahogy sikerült is. Én elraktam a táncos ruhámat is, és mint mindig, majd ott fogok átöltözni.
- Nagyon messze van? – Fanny
- Annyira nem igazán. Csak sietnünk kell, már fél 8 elmúlt. – én
- Részemről mehetünk – Fanny
- Oké, akkor menjünk – mondtam és mindketten kimentünk, majd miután bezártam az ajtót Fanny megszólalt:
- Tomtól nem köszönsz el? – kérdezi gúnyosan
- Fanni, légyszi… Ne fárassz. Az nekem nem jelentett semmit, és biztos vagyok benne hogy neki sem. Különben is, neki állna feljebb ha ilyenkor képes lennék felkelteni egy köszönés erejéig… - mosolygok
- Ha te mondod – von vállat
- Most mi bajod van? – nézek rá sejtően
- Mégis mi lenne? Mi? Nincs semmi. Nincs. – mondja kicsit késve zavartan
- Biztooos? – kérdezem
- Biztooos – válaszolja gúnyosan
- Oké-oké. Te tudod. – vonok vállat
- Na megyünk végre? – Fanni
- Jah, persze – mondtam és beszálltunk a liftbe
- Szóval tényleg rendes a tanár? – kérdezi Fanni mikor már az utcán sétáltunk
- Igen, ha bejössz neki, akkor oké – bólogatok – De remélem nem lesz rám kiakadva hogy ennyi ideig nem voltam – húzom el a szám
- Hát… majd meglátjuk – Fanni
- Nekem jót produkáljál. Adj bele mindent, oké?! – mondom teljes komolysággal J
- Oké, majd igyekszek – mosolyog
- Remélem is – én
- És a többiek? – Fanny
- Én mindegyikőjükkel jól kijövök. De Gina és Niki nagyon kedvesek. Ugye már Ginát ismered. Nikit meg majd bemutatom. Vele is nagyon jól el lehet lenni. – mosolygok
- Aha, az jó – Fanny
- Az. – mondom – Na látod, ott van – bökök egy nagy épület felé, ami a táncterem volt
- Uh… ez jó nagy. – Fanni
- Az. De van büfé, öltöző, mosdó, külön zuhanyzó…  - én
- Az király! – Fanny
- Az hát. Biztos vagyok benne hogy nagyon tetszeni fog! – mosolygok
- Már én is biztosabb vagyok benne. – mosolyog ő is – Amúgy a tanárt hogy hívják?
- Erika. Lehet tegezni, nem öreg, sőt. – mondom
- Oké, az jó. De azért gondolom szokott diligálni – nevet
- Jah… De akkor az ember agyára tud menni… - húzom el a számat, de a végén már én is elnevetem
- Na, csak nem lehet olyan rémes – Fanny
- Dehogy nem. Ha valamit elszúrsz az egészet kezdhetjük előről. A lépéseket cm pontosra nézi. És mint mondtam, ha elcseszed, egy világ dől össze benne – nevetek
- Akkor valami tánc-függővel van dolgunk?! – nevet ő is
- Ja – válaszolom
- Király! – bólogat
- De azért tud ő kedves is lenni. Csak ki kell nálla érdemelni – mosolygok
- Ja értem. Majd igyekszek – Fanni
- Ha nem vesz be, akkor először Erikát nyírom ki, mert nem vett fel egy ilyen tehetséget, utána meg téged, mert valószínűleg elszúrtad – vigyorgok – Már most megmondhatod hogy milyen halált szeretnél! Gyors vagy lassú? És milyen módon? Válaszhatsz!
- Oh… köszönöm a megtiszteltetést – vigyorog gúnyosan J
- Szíves örömest – mondom elégedett mosollyal az arcomon
- De nem szerzem meg neked ezt az örömöt. Mindent bele fogok adni, ez biztos – mondja
- Hát jó… de azért még nem teszek le rólla… - húzom el a szám – Na itt vagyunk
- Oké, akkor mehetünk be – Fanni
- Gyere – mondtam és befelé indultam, és követett Fanny is
Mikor beértünk az öltözőbe egyből az órára néztem: 10 perc múlva 8 óra. Vagyis nemsoká kezdődik az óra. Már ott volt Niki, és a többi lány, kivéve Gina.
- Hello – ők
- Hello – mi
- Mi volt a bajod? Már jobban vagy? – jön oda Olivia – És ő? – néz Fannyra
Nem igazán értettem a célzást arra hogy hogy vagyok, meg mi volt bajom. De valahogy gondoltam hogy Gina mondta azt nekik hogy mondjuk beteg vagyok. Ha tudnák hogy Billékkel voltam valószínűleg már rég a korházban lennének, vagy engem szabdalnának szét, nem lenne szép?! J
- Ö… Már sokkal jobban vagyok és… és lázas voltam. Igen, lázas. És ő itt Fanni. Ő is meg fog próbálkozni a tánccal. Nagyon jó barátnőm már évek óta, és remélem felvesz Erika – mondtam
- De már megvannak a párok – mondja Niki
- Tudom, de… hát nem tudom… majd meglátjuk… erről el is felejtkeztem – húzom el a szám – Amúgy most nagyon le vagyok maradva?
- Hello – ekkor jött meg Gina
- Hello – köszönt neki mindenki, mi is
- És nem vagy annyira lemaradva. Meg te nagyon jól táncolsz és biztos hamar be fogsz kapcsolódni – mondja bíztatóan – És már ugye minden renben?
- Persze, ma megyek vissza hozzá – mondtam
- Kihez? – Olivia kíváncsian
- Jah… csak… az orvoshoz. Mondta hogy még egyszer be kell mennem, hogy még utoljára megvizsgáljon. – mondom
- Ja értem. De szerintem fel kéne öltöznötök – Oli
- Oké, Gina jössz? – kérdeztem
- Aha – Gina
Ezután mi átöltöztünk, addig Fanni ottmaradt a csajokkal, és elég jól elbeszélgetett velük, főlleg Nikyvel J Erika kicsit késett, szóval az órák csak 8 után 10 perccel kezdődtek el. Erika is megmondta, hogy már megvannak a párok, de azért megnézi Fannyt, és lehet valakivel esetleg lecseréli, de csak akkor, hogy ha tényleg nagyon tehetséges. Fannynak vagy 100x elmondtam hogy adjon bele mindent, különben kezdhet gondolkozni a kis halálán :P Az egyik csaj aki nagyon jól tudta a koegráfiát (mert ugye ő ott volt az összes órán eddig), az betanította Fanninak egy részét, és majd azt kellett később bemutatnia. Én pedig jól felzárkóztam. Persze drága tanárunknak most is volt pár negatív megszólalása mindenkihez, de most azért kibírhatóbb volt. Végül az óra végén be kellett Fannynak mutatnia amit megtanult. Az én véleményem szerint nagyon jól táncol. És ezzel mindenki így volt. Még Erika is végigmosolyogta az egészet, jelezve hogy neki is nagyon tetszik amit Fanny csinál… J Miután Fanny befejezte mindenki agyon dícsérte, még Erika is. És azt mondta hogy mindenféleképpen le fogja valakivel cserélni. 10 percre elvonult gondolkozni, aztán visszajött az eredménnyel:
- Szóval, nehéz döntés volt, de Fanni nagyon jól táncol, ezért muszály volt lecserélnem valakivel. Arra is gondoltam hogy lehetne még egy párunk, de akkor most megint azzal kéne egy csomó időt tölteni hogy keressünk egy tökéletes fiú táncost. Ezért arra jutottam… - mondta szép lassan, közben már mindenki ott motyogott mindenfélét magának hogy „monjdad már…” meg stb… - … hogy le kell cserélnem. Akivel pedig le kell cserélnem, az… - megint tartott egy kis szünetet, vett egy mély levegőt és folytatta - … az Brigette. Sajnálom…
Erre mindenki odament Brigettetől elbúcsúzni, még Fanni is. De Brigetten nem látszott annyira hogy őt vette ki Erika, de azért nem esett jól neki. Utánn persze mint mindenki, ő is gratulált Fannynak és sok szerencsét kívánt neki.
- Mehettek öltözni! –mondta tanárunk megkönnyebbülve
- Na végre! – hallatszott minden felöl ez a válasz
- Na látod, mondtam hogy nem szerzem meg neked azt az örömöt hogy megölj – nevet Fanny már az öltözőben
- Kár… De azért örülök neked! – bólogatok
- És a jó pasikról nem is szoltál neki? – mosolyog Niki
- Igen, hogy lehettél ilyen? – nevet Gina
- Oh… tényleg. Rólluk miért nem mondtál semmit. Akkor még győzködnöd sem kellett volna hogy eljöjjek. – vigyorog Fanny is
- Hát… sajnálom. De akkor nem önszántadból jöttél volna. És akkor azt hittem volna hogy csak kényszerből csinálod. De így tudom hogy tényleg szerettél volna táncolni, és fogsz is – mondom – Na tudjátok… logika… aki tud gondolkodni…

- Ha-ha… Marha vicces – Fanny gúnyosan
- De okos. – Gina elismerően
- Oh… köszi! – húzom ki magamat – Mintha olyan lehetetlen dolgot csináltam volna
- Na én megyek. Elég messze lakok. A város másik végén – húzza el a száját Niky – Sziasztok!
- Szia! - mi

- Megyek én is. Valami rokonokhoz megyünk látogatóba. - mondja Gina
- Oké - én
- Hello csajok! - köszönt el
- Hello! - köszöntünk el mi is
- Még ezt elrakom és mehetünk mi is - mondtam, közben a táncos cuccaimat pakoltam a táskámba
- Oké. Billhez mikor mész be? - Fanny
- Először hazamegyek, és utánna. - én
- Aha - Fanni
- Majd te is jössz? - kérdezem
- Nem, inkább nem, bocsi... Csak fáj a fejem. Inkább pihenek. Nem vagyok hozzászokva az ilyen kimerítő napokhoz - nevet
- Idővel hozzá fogsz szokni - mondom bíztatóan - Mehetünk!
- Oké - Fanny
Tehát elindultunk a hotel felé. Látszott hogy Fanni tényleg nincs jól, ezért kicsit lassítottunk a tempón. Mikor visszaértünk a hotelbe már 2 óra volt. Bementünk a szobánkba, és egy cetlit láttam meg az éjjeliszekrényemen:

"Hello csajok!
Bocsi, de nekem el kellett mennem Gustavékhoz, és majd velük jövök vissza holnap délelőtt. Légyszi menjetek egy Billért! Köszi! Pussz:
Tom"

- Én lefekszek - Fanny
- Oké, én meg megyek is Billhez - mondtam - Hozzak neked valamit?
- Nem kell, köszi - mondta
- Oké, szia - köszöntem el
- Szia - Fanny
Gyorsan lelifteztem és egyből a korház felé vettem az irányt. Még a táncteremnél is meszebb volt, de 20 perc alatt oda is értem. Mentem Bill szobájához. Mikor odaértem halkan benyitottam. Éppen aludt... Csendben besétáltam és becsuktam az ajtót. Olyan kis édesen aludt... :D Azt hittem elolvadok. Mint egy kisgyerek. Elkezdtem összepakolni a cuccait, de egyszer csak ébredezni kezdett.
- Bill? - álltam fel
- Szia - mosolyodott el
- Szia. Jól aludtál? - mentem oda hozzá
- Igen. Mióta vagy itt? - kérdezte
- Olyan 15-20 perce - mondtam
- Jó volt a tánc? - mosolygott továbbra is
- Igen, nagyon. Felvették Fannit - mosolygok
- Az nagyon jó - mondta - Mikor mehetek haza?

- Nem tudom. Szerintem nemsoká. Éppen a cuccaidat pakoltam... - néztem a kisebb bőrönd felé
- Köszi. - mondta
- Mit? - kérdeztem
- Hát... úgy mindent. Hogy segítessz, itt voltál... és hogy törődsz velem... - mondja teljesen őszintén
- Ez természetes - mosolygok
- Tom és Fanny hol van? - Bill
- Tom elment Gustavékhoz. Holnap délelőtt jönnek. Fanny pedig rosszul érezte magát, és most inkább pihen. - mondtam
- Jah, értem - Bill
Pont ekkor lépett be az orvos:
- Jó napot! - köszönt
- Jó napot - mi
- Mikor mehetek haza? - Bill
- Akár most is mehet. De még majd 5 nap múlva be kell jönnie egy vizsgálatra - mondta az orvos
- Rendben, köszönöm. - Bill
- Nincs mit. Viszlát! - köszönt el és kiment
Ezután Bill felöltözött én pedig végleg összepakoltam neki a cuccait. A korház előtt Bill kihívta a sofőrjüket hogy a cuccait vigye a hotelbe, mi addig szép lassan visszasétáltunk. Nem is hittem volna hogy Bill ennyire rendes, aranyos, kedves, édes... soroljam még? :D
- Kérsz cukrot? - kérdezte meg egyszer hirtelen
- Cukrot? - lepődtem meg
- Aha. Ott - bökött a mellettünk lévő boltra - Megkívántam. Tudod milyen szar a korházi kaja? - nevet
- Hidd el, tudom... - nevetek - Akkor most cukrot veszünk?
- Igen - mondta
Szóval bementünk a boltba, és vettünk cukrot. Meg még néhány csokit, Red Bullt, chipset... Hamar odaértünk a hotelbe. És én először benéztem Fannyhoz, de még nagyban aludt.
- Akkor most mi legyen? - vigyorog Bill
- Nem is tudom... - fordultam felé
- Hát... nekem van 1-2 tippem - vigyorog tovább és a derekamra tette a kezét
- Igen? Pedig én nem így ismertelek... Átmentél Tomba? - kérdezem
- Áá nem. Semmi hátsó szándék - mondta és egy puszit nyomott az arcomra
- Akkor jó. - mosolygok - De most komolyan. Mit csináljunk?
- Nem tudom... TV? - Bill
- Akkár már inkább DVD - mondom
- Oké. És mit? - kérdezte
- Kill Bill? - én
- Nem lenne az neked túl félelmetes? - nevet
- 1. Nem vagyok kisgyerek. 2. Azt a filmet mindig végigröhögöm (valóságban is :P) - mondom
- Oh... értem. Akkor nézzük azt. - mondta és bementünk Tom szobájába, ahol megtaláltuk a filmet. Utánna Billhez mentünk és ott néztük.
- Ez azért este félelmetesebb lenne - szólalok meg hosszú csend után
- Hát... már 7 óra... - Bill
- De én olyan éjfél körülre gondoltam - én
- Szerintem akkor már rég nem TV-zni fogunk - mosolyog
- Te normális vagy?? - kérdezem tőlle meglepődve
- Jajj, nem... Én nem úgy értettem. Tényleg. Arra értettem hogy akkor már biztos aludni fogunk - magyarázkodik zavartan
- Aha - mondom unottan
- De tényleg - mondja kicsit késve
- Oké, hiszek neked. Tudom hogy te nem Tom vagy - forgatom a szemem
- Oké - mondta
Fél óra múlva....
- Tudod mikor mondtad hogy az egészet végigröhögöd, nem tudtam elhinni... - jegyezte meg Bill, közben röhögtem azon, hogy a csajszi hogy nyírja ki azt az asszem 88 embert vagy mennyit... XD És a végén már azon nevetett Bill is, hogy én hogy tudok azon nevetni... Szóval az annyira értelmesség volt felsőfokon... :D De azért jól éreztük magunkat. És Billnek igaza volt, már 10 órakor nagyban aludtunk egymás karjaiban... :)

Reggel 8
Lassan kinyitottam a szememet, és egy édesen szuszogó Billel találtam szemben magam. Egyből elmosolyodtam és szép lassan kimásztam mellőle, amire szerencsére nem kelt fel. Átmentem a szobánkba, de Fanni már nem volt ott. Találtam egy kis cetlit az ágyán:

"Szia! Nem tudom hol vagy, Billnél is zárva volt az ajtó. De én elmentem táncra!
Fanny"

- Jajj, ne... - motyogtam
Így Erika ki fog nyírni, így is sokat hiányoztam, erre most meg be sem megyek... Teljesen kiment a fejemből az egész tánc. :S
"Jól indul a nap" - gondolta magamban
De valahogy semmi kedvem nem volt bemenni táncra, szóval inkább pihentem... Amit persze nem így kellett volna. Lezuhanyoztam, átöltöztem és rendbe tettem magam. Ekkor kopogott valaki:
- Gyere! - mondtam
- Szia! - köszönt Bill
- Szia - köszöntem én is - Már nem megyek táncra... Az egész kiment a fejemből - húzom el a számat
- Oh... az nem jó - Bill
- Hát nem. Készülhetek a halálos ítéletemre - nevetek
- Azért csak nem olyan vészes - jön közelebb
- De hogy nem - mondom - Amúgy jó volt este
- Igen, szerintem is. Csak hamar elaludtunk - Bill
- Hát igen... - mondom
... csend ... Én pakolgatok néhány cuccot, Bill meg csak néz engem, ami később kezdett zavarni egy kicsit...
- Miaz? - kérdeztem meg
- Kérdezhetek valamit? - jön teljesen közel
- Persze - mondtam zavartan
- Te kavarsz Tommal? - kérdezte mélyen a szemembe nézve
- Ö... Nem, dehogy. Már miért kavarnék? - válaszoltam kicsit késve
- Szereted? Érzel iránta valamit? - faggatott tovább
- Csak barátság - mondtam
- Biztos? - kérdezte
- Biztos. De miért kérdezel ilyet? - néztem rá kérdően
- Csak úgy - von vállat
- Oké... - mondtam és újraa cuccaimat kezdtem pakolgatni.
Ezután a délelőtt folyamánjól elvoltunk, később megérkezett Tom, Gustav és Georg is. Megismertem a másik 2 fiút is, és velük is nagyon jól elvoltunk.
- Én megnézem Fannit - mondtam és felálltam
- Oké - mondták
Gyorsan átmentem Fannihoz, és mikor beértem már ott ült az ágyán és nézett ki a fejéből...
- Szijja! - köszöntöm nagy boldogsággal - Jobban vagy már?
- Igen - mondta szűkszavúan
- Miért nem jöttél át? - ültem le mellé
- Nem volt kedvem... - felelte
- Bővebben?
- Hallottam milyen jól elvagytok... Nincs rám szükség fölöslegesen jöttem ide, nem volt semmi értelme. Mióta idejöttem csak a fiúkkal foglalkozol. Fogadjunk miután beköszöntél most is vissza akartál volna menni hozzájuk - állt fel és egyre feljebb emelte a hangját, közben mélyen a szemembe nézett miközben már én is felálltam vele szemben - Miért jöttem ide? Hogy egész nap egyedül üljek ebben a rohadt szobában és azt hallgassam hogy milyen jót nevetgélsz azokkal a buzikkal?! Hát nem! Azért jöttem ide, mert azt hittem tényleg szükséged van rám, meg tényleg hiányzok... De nem! Te egyáltalán nem foglalkozol velem! Leszarsz magasból! Nem tud érdekelni hogy én nem kedvelem a fiúkat és nem akarok velük lenni, téged ez nagyon hidegen hagy! Nem tudom mire volt jó az, hogy max este válthatunk pár szót, mert napközben egész nap a fiúkkal vagy! - ordibálta le a fejemet, miközben már könnyezni kezdett - Nem tudom miért jöttem ide, komolyan... Sokkal jobb lett volna, ha majd szépen augusztus végén idejövök. Csak ennyi a bajom, csakis ennyi! Jöjjél össze nyugodtan Billel, közben felőlem Tommal is kavarhatsz, az sem érdekel. De komolyan nem tudom hogy minek hívtál ide... - vette hallkabbra a hangját. Odament az ajtó elé, és kinyitotta, jelezve hogy menjek ki. Én persze erre semmit sem tudtam mondani, még egy sajnálom se jött ki a számon, annyira meglepett ezzel. Szóval szépen kisétáltam és egyből becsapta az ajtót. Nem értettem hogy süllyedhettem idáig, annyi bántott ez az egész... Nem is a fiúkhoz mentem, hanem ki a hotelből egy kisebb parkba.
Sokat gondolkoztam az egészen... Utánna még sétáltam is egy jót úgy össze-vissza a városban, amerre vitt a lábam
Már délután 5 óra volt amikor ránéztem az órára. Nagyon elment az idő, de volt értelme. Elhatároztam hogy egyből bocsánatot kérek tőlle és beszélek a fiúkkal is erről. Nagyon rosszul éreztem magamat emiatt, muszálynak éreztem jóvá tenni valamivel...
Szóval szép lassan visszaballagtam a hotelba, fel a szobánkhoz.
De mikor bementem a szobába nagyon meglepőttem...

Folyt. köv.!  :)