Hát először is, köszönöm a sok dícséretet Kornnak! :) De szeretném ha mások is mondanának véleményt!

Másnap reggel fél 11-kor keltem. Na jó, ez nem is reggel, de mindegy. A gépeket igazgatta valami nővérféle. Még mindig Bill kezét fogtam, ugyanúgy ahogy este. Még nem változott semmi. Mikor a nővér észrevette hogy felébredtem, megszólalt:
- Jó napot! Nem szabadott volna bennmaradnia.
- Jó napot! És, sajnálom... de... - én
- Nem kell magyarázkodnia. Megértem. Az én barátom is egyszer kómába esett, de felébredt. Én is egész nap vele voltam. - mondja kedvesen
- Nem, nem. Félreérti. Ő nem a barátom... Csak... csak egy sima barát... nincs köztünk semmi... - én
- Értem. Pedig nem úgy látszik. - nővér
- Jobban van már? - én
- Hát... Nem javult az állapota, de még van idő... - én
- Idő?? Milyen idő?? - kérdeztem idegesen
- Az az igazság, hogy ha nem ébred fel másfél héten belül... akkor... - mondja akadozva a nővér
- Akkor mi??? Az nem lehet!!! - én már szipogva
- Sajnálom... De bízzunk benne hogy meggyógyul
A nővér kiment, becsukta maga után az ajtót és csak Bill és én maradtunk bennt.
- Tudom hogy hallassz Bill. Nem halhatsz meg... nem. Kérlek. - szorítottam meg erősebben a kezét
Nagy csend volt. Mivel rajtunk kívűl nem volt ott senki, nem beszéltem, csak néztem Billt. Néha kitört belőlem a sírás. Nem tudom miért, de nagyon-nagyon féltettem. Nem akartam hogy baja essen. Csak fogtam erősen a kezét, és reménykedtem hogy felébred... és hogy újra olyan lesz mint régen. Elgondolkoztam azon, hogy mielőtt még találkoztam vele, hogy utálhattam ennyire... Most meg... sírok, mert beteg... nem értettem hogy miért érzek így. Már 12 óra is elmúlt, éhes is voltam, de nem akartam otthagyni. Arra vártam hogy jöjjön valaki. És ekkor jött be az ajtón Tom és Gina.
- Sziasztok - én
- Szia - ők
- Hogy van? - Tom
- A nővér azt mondta hogy... hogy ha nem ébred fel... másfél héten belül... akkor... akkor... - én és már sírtam
- Mi? Az nem lehet! - Gina
- Nem. Bill erős. Nem fog meghalni. - Tom
- Ettél már? Sápadt vagy.. - Gina
- Á-á.. - én
- Hozok fel neked valamit - vette Gina az ajtó felé az irányt
- Köszi - én
- Figyelj, kimennél Fanni elé? - én
- Hogy? - Tom értetlenül
- Jahh... 3-kor jön a gépe. Úgy volt hogy én megyek elé, de majd felhívom ha elmennél... - én
- persze. Szívesen. - Tom
- Köszi. Ha te nem is ismered meg, ő majd biztos megismer téged. De vigyázz, mert ő még utál titeket... igaz mondtam hogy kedvesek vagytok... meg minden... de azért meg kell rólla győződnie, úgyhogy ha lehet ne támadd le... - mosolygok
- Végre mosolyogsz! És nem fogom letámadni, megígérem - Tom
- Azé' - mosolygok, de azután Billre néztem és egyből elkomorult az arcom
- Minden jóra fog fordulni - nyugtatott Tom
- Remélem is! BILL meg ne merj halni mert kínyírlak! - én
- És azt hogy csinálod? - nevet Tom
- Nem tudom. Majd kitalálom... - én
- Értem. Hát hajrá. - Tom
- Itt a kajád - jött be Gina - na, látom végre nevettek -  derül jókedvre ő is
- Köszi - veszem el a kaját
- Szívesen - Gina
- Tényleg, már nemsoká koncert - én
- Ez igaz. Majd még fel kell hívni Georgékat is hogy jöjjenek. Utánna meg még szabad a nyarunk... de aztán újra dolgozunk, de maradunk Berlinben... egyenlőre - Tom
- Aham. Az jó - én - akkor felhívom fannit hogy te mész érte
- ok - Tom

- Háló? - Fanni
- Szijja! Figyelj nem én megyek eléd, hanem... Tom... - én várva a reakcióját, de nem szólt semmit
- Itt vagy? Figyelj, Tom kedves, édes, meg fogod szeretni, hidd el! - én
Persze magyarul beszéltünk ezért Tom és Gina csak anyit értett beőle hogy: Tom.
- Ő... Tom? Ezt mégis hogy gondoltad? - Fanni
- Úgy hogy én nem akarom itthagyni Billt. Mikior utóljára elmentem újra kellett éleszteni. Tom valószínűleg nem fog téged megismerni, de te biztos őt. Szóval majd menj oda hozzá. És bejöttök a korházba, oké? - én
- Hm. Azt nem tudtam. Boccs. És akkor oké. - Fanni
- Kössze! Szia! - én
- Hy! - fanni

- Szuper! - én
- Nem baj hogy én megyek? - Tom
- Nem, végül beleegyezett - én
- Oké - Tom
- Ki az a Fanni? - Gina
- jahh, a magyarországi barátnőm, ő is ide fog járni gimibe - én
- Aha. Értem. - Gina
- Biztos jó barátok lesztek ti is - én
- Aham - Gina

...DÉLUTÁN FÉL 3...
- Tom, sztem már mehetsz - én
- oké, na majd jövök... vagyis jövünk. Hello! - ment ki Tom az ajtón
- Szia! - kiabáltuk utánna
Csend volt. Néztem Billt és elkezdtem mosolyogni.
- Miért mosolyogsz? - Gina
- Nem tudom... - én - csak eszembe jutott mikor másodjára találkoztunk... tudod, mikor eltévedtem :)
- Aha. Az fura volt. - Gina
- Az. Te Gustav fan vagy? - én
- Öhm... Miért? Amúgy igen... de honnan tudtad? - Gina
- Semmi, csak álmodtam valamit... - én
- Mit? - kíváncsiskodott
- Semmi különös - én
- Te tudod. Én nem erőltetem - Gina
- Azt jól teszed! :D -én
Erre mindketten felnevettünk.

... 3 órakor a reptéren ...
Tom csak állt tanácstalanul, csak nézett körbe-körbe, várva hogy Fanni odamegy hozzá.
Fanni kb. 10 méterre volt Tom mögött. Mikor meglátta, egyből elkezdtek kavarogni a fejében a gondolatok:
"Most mit csináljak? Oda menjek vagy ne? Mit mondjak neki? Hiszen elvileg utálom... De Klaudi azt mondta kedves és édes... Mivan ha nem? BIztos tudja hogy utálom őket... és valószínűleg hülyén fog hozzámállni... Áhh, mindegy. Odamegyek és kész." - gondolta Fannika :)
Tom csak nézett előre, mikor valaki hátulról megszólította:
- Tom... Kaulitz?
Tom megfordult és csak nézte Fannit. Meglepetten nézte, mint aki valami természetfelettit látott volna... És aztán elmosolyodott.
- Te vagy Fanni, igaz? - Tom
- Ömm... i-gen - Fanni
- Gondolom te ismersz - nézett még Tom mindig fanni szemeibe
- Hát, igen - Fanni
- Tudom hogy utálsz minket, de te is imádni fogsz minket mint mindenki - húzta ki magát nevetve Tom
- na igen... - Fanni - nem is imád titeket mindenki
- például ki nem imád? - Tom
- Rengeteg anti, köztük Klaudi és én is - Fanni
- nem, le vagy maradva. klaudi már rég nem utál minket, de ezt te is tudod! És te se fogsz már olyan sokáig utálni minket - Tom :)
- Már miért ne? - Fanni
- Mert Klaudival szinte egész nap együtt vagyunk, nehéz lesz neked úgy velünk lenni hogy utálsz minket... - Tom
- Már miből gondolod hogy én veletek leszek? Klaudi velem fog maradni - Fanni
- Azt nem hiszem. Billel túl jóban vannak... - Tom
- Ezt hogy érted? - Fanni
- Hát... mikor Billt újra kellett éleszteni, Klaudi azt megérezte... meg magát hibáztatja, sírt is, egyfolytában Bill kezét fogja... Meg amúgy is nagyon elvannak... - Tom
- Ezzel arra célzol hogy ők... - Fanni
- Igen! - vág közbe Tom - Legalábbis szerintem
- Viszont ahogy téged ismerlek, egy nagy nőfaló vagy... - Fanni
Erre Tom nem válszolt csak nézett Fanni szemébe. És nézett és nézett...
- Mit nézel? - Fanni
- Szépek a szemeid - Tom édesen
- Ömm... kö-szi - Fanni - De mostmár menni kéne, nem?
- De, menjünk. - Tom Ezzel felkapta Fanni csomagjait és beszálltak a limóba.
- És, milyen zenéket szeretsz? - Tom
- Hát.. mindenfélét... Főleg a hip-hop-ot, az R&B-t meg az ilyeneket... - fanni
- Én is - Tom - Van barátod?
- Hogy? - Fanni
- van barátod? - Tom
Hát... nincs... miért? - Fanni
- Csak kérdeztem - Tom
- Aha - fanni
Ezután csendben voltak, néha-néha egymásra néztek, de semmi több. Mikor megérkeztek a korházba, egyből felénk vették az irányt. Még mindig nem szóltak egymáshoz. Bejöttek a szobába. Azt látták hogy éppen Gina és én nevetünk valamin (ugyanis Gina vicces sztorykat mesélt magáról) és azt is látták hogy én még mindig Bill kezét fogom. De mikor megláttam Fannit, elengedtem Billt és Fanni nyakába ugrottam.
- Végre itt vagy! - mondtam boldogan
- Én is örölük, de légyszi ne fojts meg - Fanni
- persze. Boccs. - szállok le rólla
- Semmi - Fanni
- Na? Összejöttetek? - kérdeztem
Erre csak kérdő pillantásokat vetettek rám
- Jajj, nem úgy értem - mondtam szemforgatva - Úgyértem mint barátok! Kijöttök egymással?
- Ja, persze - Fanni és Tom egyszerre
- Ééértem - néztem sejtőn rájuk
- Hehe... Pont egymáshoz illetek - mondtam magyarul
- MI? Ilyet ne mondj mégegyszer! Hülye vagy! Na de te és Bill! Mondja Tom milyen jól elvagytok - válaszolta fanni magyarul
Gina és Tom csak a neveteket értették belőle
- De csak barátok vagyunk! - én magyarul
- Persze-persze... Azért fogod állandóan a kezét, meg aízért érezted meg hogy baj van... - Fanni magyarul
- Ja, ő itt Gina, ő pedig Fanni! - mutatom be a két lányt egymásnak, már németül
- Hello! - Gina
- hello! - Fanni
- Miről beszéltetek? - Tom
- Semmiről! - Fanni és én egyszerre
- Aha. És abban a semmiben szerepel a Bill és az én nevem? - Tom
- Nem - én
- Akkor meg? Na miről volt szó? - Gina kíváncsian
- SEM-MI-RŐL!!! - én
- O-KÉ! - Gina
- na - én
- Hm. Bill nem fest valami jól - Fanni
- Ühüm... - mentem oda Bill mellé
- Nem kéne már kimozdulnod innen? - csóválta a fejét Fanni
- Nem, amúgy majd nállam alszol... Egy franciaágy van a szobámban, de négy ember is elfér rajta, szóval szerintem nem baj. De ti elmehettek. Így is sokáig vagytok bennt... - én
- te beszélsz? - Tom
- Jólvanna, de akkor is - én
- Akkor mi megyünk, szólj ha van valami - mondta Tom majd kimentek az ajtón mindhárman.
Mivel alig ettem, nagyon álmos lettem. Magam se tudom miért, de megpusziltam Billt és a mellkasára hajtottam a fejemet, a kezét pedig fogtam. Így aludtam el. Megint azt álmodtam amit még a 3. részben (ha nem emlékszel rá, nézd meg).
Az egész estét mélyen átaludtam. Mivel nagyon hamar aludtam el, ugyanolyan hamar keltem fel: 6 órakor. Mikor kinyitottam a szememet, két szép, barna, csillogó szemekkel és egy mosolygós arccal találtam szembe magam.
- BILL!!!! - öleltem meg szorosan
Már sírtam az örömtől, hiszen már felébredt. Annyira örültem... Még mindig a karjaiban voltam.
- Miaz? - mosolygott és ő is átölelt
- Annyira hiányoztál te buta! - én
- Hiszen itt voltam - Bill
- De egyszer újra kelett éleszteni... - én
- Igen? Akkor az volt az a fény... - Bill
- Fény? Milyen fény? - engedtem már el
- Nem tudom... - Bill - meddig voltam kómában?
- 7 napig - én
- Az nem olyan sok... - Bill
- Mi? Az nagyon is sok! - nevettem (még mindig Billen feküdtem)
- Tényleg hiányoztam? - Bill
- Igen... nagyon is... Óó, boccs - szálltam volna le Billről, de nem engedte
- Maradj itt - Bill
- Hát.. jó.. - én
Ezzel odafeküdtem mellé, a fejemet ráhajtottam a mellkasára, és így beszélgettünk tovább.
- Még egyszer meg ne ilyessz! - én
- Majd igyekszem - Bill
Ez után még sokat beszéltünk, majd hirtelen bejött Tom, Fanni és Gina
Mikor megláttak minket, teljesen leblokkoltak. csak álltak és néztek... hát mondhatom szép kis fogadtatás... xD
- Tesó! - ugrott Tom Bill nyakába
Kiszálltam Bill ágyából és csak néztem őket. Mikor Tom leszállt Billről, bemutattam neki Fannit. Fura, de Fanni és Tom nagyon jól kijöttek, kb. úgy, mint amikor még Bill és én találkoztunk. Gina is nagyon boldog volt. Arra jutottunk, hogy mindenki mesél magáról valami vicces sztoryt, Tomra utóljára került sor.
- Tom te jössz! - Fanni
csend...
- Tom! - Fanni
csend...
- TOOOM! - mindenki xD
- Hogy? Mi van? - kapott észbe
Erre mindenki felnevetett :)
- Te jössz! - Fanni
- Mi? - Tom
- Tom a szokásosnál is furcsább... Talán szerelmes a drága... - súgtam Bill fülébe
- Talán... - súgta vissza

Folyt. köv. Tudom ez most nem lett valami jó, de gyorsan kellett írnom, mert mindjárt megyek strandra... :)