- Úgyértem, én már nem utállak titeket... asszem... de Fanni igen - én
- Na azért! - Bill
- Na mindegy. Ma bulizunk. - Tom
- Buli? - Bill és én
- Miért olyan hihetetlen? - Tom
- Semmi. De felőlem mehetünk - én
- Oké - Bill
- Szuper. 9-kor indulunk. Ismerek egy tök jó helyet! - megy a szobájába boldogan Tom

- 9-ig még van idő. Csinálni kéne valamit, nem? - Bill
- Hát, nem tudom. Mit? - én
- Abban reménykedtem hogy te tudod. - mosolyog
- Én meg abban hogy te tudod... ha már megkérdezted. - én - Már kíváncsi vagyok hogy Tom mikor lesz szerelmes....
- Ugyan... Nem is hisz benne. Meg ő nem olyan, nehéz lenne megváltozni - Bill
- Nem, nem. Ha szerelmes az ember, akkor könnyen megvátozik. - én
- Te voltál már szerelmes? Vagy most az vagy? - Bill
- Hát, már voltam. 14 évesen voltam szerelmes, 5 hónapig jártam a sráccal, aztán egyzerűen csak kiszerettünk egymásból... És most nem vagyok szerelmes. - én - És te?
- Értem. Én most nem igazán vagyok szerelmes. - Bill akadozva
- Hogy érted hogy nem igazán? - én
- Öhm... sehogy. - Bill
- Akkor most az vagy, vagy nem vagy az? - én értetlenkedve
- Szerintem... nemhiszem. - Bill
- Aha. Nehéz téged megérteni. - mosolygok
- Nem is - mostmár ő is mosolyog
- De is. Olyan hülye vagy. Nem tudod hogy szerelmes vagy, vagy sem. Fura vagy te - én nevetve
- Mert? Még nem is ismersz annyira! - Bill
- Akkor is fura vagy és hülye! - nevetek
- Én egyáltalán nem vagyok hülye, főlleg nem fura. - Bill
- Nehéz téged kiismerni... -én
Erre csak egy mosoly volt a válassza. Ezután csak ültünk az ágy szélén egymás mellett és bámultunk magunk elé, vagyis a padlóra. Nem tudom hogy mi volt benne olyan érdekes, de le nem vettük rólla a szemünket... xD
Néha egymásra néztünk, de ha találkozott a tekintetünk, egyből újra a padlóra szegeztük a tekintetünket.
Nem szóltunk semmit, csend volt. Csak néztünk ki a fejünkből... Huhh, de unalmas. Aztán Bill megtörte a csendet:
- És már várod hogy újra... szerelmes legyél?
- Hogy? Én... én megyek készülődni - én
Ezzel fel is álltam és az ajtó felé vettem az irányt.
- De még csak 6 óra van - fogta meg a karomat Bill
- Tudom, de... de még ki kell választani a ruhát, még meg kell fürödnöm, ki kell sminkelni magamat meg stb. Háromnegyed 9-re jövök. - én, majd be is mentem a saját szombámba
Nem is tudtam hogy miért jöttem be olyan hamar, hiszen még van 3 óra hossza. Mit csináljak itt a szobában egyedül? Szegényt Billt jól otthagytam. De miért pint akkor, amikor azt a kérdést tette fel? Aztán megcsörrent a mobilom. Anya volt az.
- Szia! - én
- Szia! Hogy vagy? Hogy tetszik Berlin? Vannak már barátaid? Mit csinálsz egész nap? - halmozott el anya a kérdésekkel
- Hát, először is jól vagyok. Nagyon szép Berlin, igaz egyszer eltévedtem, de segített valaki. És vannak barátaim, akik kedvesek és... és... Ja és beiratkoztam Fashion Dance-re, ami reggel 8-11-ig tart. A nap többi részén a barátaimmal vagyok... - én
- Értem. És milyen a tánc? Kik a barátaid? - én
- Jajj, persze hogy megbízhatóak. És a tánc nagyon jól megy. Biztos fogunk majd versenyekre menni meg minden... De most leteszem mert készülődnöm kell! - én
- Hova? - anya
- Hát... sétálni megyek a Ginával, aki a barátnőm - hazudtam xD
- Értem. Akkor szia! - anya
- Hello! - én és ezzel le is tettem
Még heveréztem egy darabig az ágyamban és fél 7 körül a fürdő felé vettem az irányt. Bementem, engedtem a kádba jó nagy és meleg vizet. Nagyon jól esett. Kivételesen nem járt semmi az eszemben, csak lazítottam. Mikor már kezdett kihűlni a víz, olyan 7 órakor, kiszálltam, magamra kaptam egy törülközőt és visszamentem a szobába. Elővettem a ruháit, vagyis csak kinyitottam a szekrényeket, és elkezdtem válogatni. 5 perc múlva valaki kopogott az ajtón.
- Gyere! - kiáltok az az ajtó felé
- Öhm... csak gondoltam átjövök, mert unatkoztam. - lépett mellém Bill
- Aha. Ha már itt vagy akkor segíthetnél - én
- Miben? - Bill
- A ruháválasztásban. Válaszd ki légyszi! - néztem rá édesen
- Hát, oké. - Bill
- Köszi! - nyomtam egy puszit az arcára
- Ő... nincs mit - mondta zavartan - De még nem válaszoltál a kérdésemre.
- Áh, szóval ezért jöttél. Szóval... én igazából szeretnék újra szerelmes lenni, mert jó érzés, meg minden... De ha utánna meg szakítunk... az nem a legkellemesebb érzés... - mondom akadozva
- Az igaz - mosolyog
- Jajj, jut eszembe, nekem holnap reggel 8-kor tánc, szóval hamar kell majd kelnem... hajj, korán kelés egy buli után nagyon nehéz lesz... - nevetek
- De azért jössz, ugye? - én
- Persze. Ginát is jöhet? Tudod, akivel már találkoztunk az utcán - én
- Persze, jöhet. - Bill
- Akkor felhívom. - én
Megnyomtam a hívás gombot mikor Gina navére értem.
- Háló? - Gina
- Szia! Én vagyok Klaudia. Nincs kedved eljönni bulizni Billel, Tommal meg velem? - én
- Hát, én szívesen mennék... De nem érzem magam valami jól. Figyi! lehet holnap táncra sem megyek, mert lázam is van, fáj a fejem meg minden. nem baj? - Gina
- Jajj, az nem jó. Hát akkor gyógyulj meg! Orvosnál voltál már? - én
- Nem... - Gina
- Akkor majd holnap délután elkísérlek, jóóóó? - én ellentmondást nem tűrő hangon
- De... - Gina
- Semmi de! - vágtam közbe - majd hívlak. hello!
- Szia!
Mindketten letettük.
- Beteg... - én
- Az nem jó - Bill
- Na, választottál már? - én
- Igen! - Bill
Odahozta a ruhákat: egy hosszú farmer, egy feliratos toppal
- Bill, én ebben meg fogok sülni. Figyelj! - mutattam neki egy farmerminit egy kivágott toppal
- De, de így teljesen meg fognak bámulni - néz rám furán
- Jajj, dehogy fognak. Különben is, nincs abban semmim rossz - nevetek
- Méghogy nincs? - Bill
- Baj van? - én
- Hát... - Bill
- Figyelj! Nem fognak bámulni, hameg igen, akkor kit érdekel?! - én
- Engem! - Bill kicsit hangosabban
- Hé-hé-hé! Nyugi már! Minden lánnyal így viselkedsz? Kezdessz az idegeimre menni - én
- Boccs, csak, na mindegy. - Bill
Én erre csak egy vállrántással válaszoltam, majd bementem a fürdőbe és felvettem a farmerminit meg a kissé kivágott toppot. Hozzá felvettem még egy nyakláncot, karkötőket és nadrágláncot (ezesetben szoknyláncot :P). Megcsináltam egy light-os sminket és visszamentem a szobába, de akkor már Billt nem láttam. Csak egy fejcsóválás kísérletében indultam az ajtó felé...
De aztán hirtelen a szekrény mögül elémugrott Bill...
- VÁ! - Bill
- ÁÁÁÁÁÁ!!!!! - ugrottam hátrébb vagy egy métert xD
- Na mivan? csak nem megijedtél? - Bill vigyorogva
- Te a szívbajt akarod rámhozni???? Nem vagy normális!!! - én mérgesen
- De, igenis normális vagyok. De így akkor is nagyon meg fognak bámulni! - Bill komolyra fordítva a szót... xD
- Tudod mit? Bámuljanak csak meg! nem érdekel! Féltékeny vagy! - mentem ki a folyósóra, és Tom, szobája felé vettem irányt. De Tom ajtaja előtt Bill még megfogta a karomat és mindketten megálltunk.
- Mivan már? - én
- Én nem vagyok féltékeny! - durcizik Bill :P
- De! Az vagy! Először a szívbajt hozod rám utánna meg féltékenykedsz! Hát mondthatom szép... - én
- Nem is hoztam rád a szívjbajt és másodjára mondom hogy nem vagyok féltékeny és nem is leszek! - Bill
- Igen? És ha a buliban az asztal fogok táncolni?? - nevetek xD
- Hát... akkor se - Bill
- Akkor oké. Majd sztriptízelek is, oké? Megegyeztünk! -nevetek
- MI? Na nem! Soha! Nem megyünk! - Bill mérgesen
- Na látod! Csak vicceltem! Sose táncolnék az asztalon... Nem kell mindent elhinni amit az emberek mondanak neked - én
- Ez... ez... - Bill
- Ez féltékenység! - én
- Ne... - folytatta volna Bill, de Tom kinyitotta az ajtót. Feltételezem az egészet hallotta.
- Én nem ellenzem a sztriptíz! - vigyorog kajánul Tom
- Hülye! - én
- Én is szeretlek! - vigyorog
- Én meg nem! - én - Na mehetünk?
- Igen - fiúk egyszerre

...
- Amúgy jól nézel ki! - vigyorog Tom
Már úton voltunk, az állítólag király hely felé. :)
- Köszi! - nézek Billre vigyorogva
- Most mivan? - Tom
- Csak Bill féltékeny. Már csak az a kérdés hogy miért... - én
- Hehe! BILL FÉLTÉKENY! BILL FÉLTÉKENY! BILL FÉLTÉ... - kiabálja Tom az utcán mint valami idegbeteg xD
- Hé! Jólvagy? - teszem a kezem a homlákára - nagyon meleg vagy!
- Mi? Nem is vagyok meleg!!!! - háborodik fel Tom
- TOM MELEG! TOM MELEG! - kiabáljuk Billel
- Szemetek! - durcizik Tom

... Buliban...
- Ez tényleg jó hely - én - Jó a zene meg minden. Nézd Bill! Ott egy nagy asztal - hülyülök :D - Azon van helye a sztiptíznek is
- meg ne próbáld! - Bill mérgesen
- És ha igen? - nevetek :)
- Ugyse mered! - Bill
- Dehogynem! - veszem az asztal felé az irányt, de Bill visszaránt
- Most mivan? Én csak a pulthoz akartam menni, valami piáért! - mosolygok
- Ezt nem hiszem... Teljesen kikészítessz.... - nyavajog Bill xD
- Az a célom Bill-baba - mosolygok édesen
- Ha ha... - Bill
- Na, ne sértődj már meg! Gyere táncoljunk! - húzom a tömegbe
- De én... - Bill
- Semmi de! Biztos jól tudsz táncolni! - ordibálok, mivel a hangos zene miatt alig lehet hallani a saját hangunkat...
- Tom elvan... - néz Bill Tomra aki éppen egy csajjal (mondthatni igen ribancos csajjal) táncol
- vajon ebből mi lesz? - vigyorgok kajánul
- Hát, vajon mi? - vigyorog Bill is
Már egész jól belejöttünk a táncolásba. Tényleg nagyon jól táncoltunk (ego.. xD). Néha odamentünk a pulthoz inni valamit, de az idő nagyrészét eltáncoltuk. Már Tomot és a csajt nem láttuk...
- Vajon hova tűnhettek... - vigyorog Bill
- Nehéz lesz kitalálni... - én
Aztán tovább tancoltunk. Egyre több részeg ember lett a helyen, ezért nagyobb volt a zűrzavar, szóval még ordibálással is alig hallottuk egymást...
- Ezt sosem hittem volna! - én
- Mit? - Bill
- Hogy valaha is veled fogok táncolni, miközben anti vagyok. Vagyis mikor még az voltam nem gondoltam bele se. Viszont még egy számotokat se hallottam úgy igazán... csak részleteket.... - nevetek
Billnek már nincs ideje válaszra... A nagy hangzavar miatt, senki se vette észre, hogy az a gömb, ami a legtöbb discoban szokott lenni a plafonon, tudjátok ami villog, meg csillog meg mit tudom én... Na, senki se vette észre hogy az elkezdett lazulni, recsegni...
Bill pontosan alatta volt... Gondolom ezután tudjátok hogy mi történt... Leesett a gömb, Bill fejére. persze Bill egyből elvesztette az eszméletét. A feje is vérzett...
- BILL!!! - én
Leguggoltam hozzá, a fejét a karomba tettem, így tartottam, akkor vettem észre, hogy vérzik is.
- Hívja már valaki mentőt!!! - idegeskedek
A zenét már kikapcsolták, minkenki minket figyelt. Egy ember már hívta is a mentőket. Tomékat nem láttam sehol, gondoltam hol lehet...
"Ez is jókor szervez be magának egy esti programot..." - dühöngök magamban :S
- Itt lesznek a mentők egy 5-10 perc múlva - a pasi aki hívta a mentőket
- Köszönöm! - mondom halkan
A hangomon már lehetett hallani hogy a sírás határán állok. Már a szemeim is könnyesek voltak. Még mindig ott tartottam a karjaimban Billt és csak néztem. Emiatt egy idő után már könnyek csorúltak ki a szememből... már sírtam... nem tudom, de nagyon féltettem hogy valami komoly baja lesz. Pedig még csak pár napja találkoztunk... Gyorsabban vert a szívem, nagyon rosszul éreztem magam...
Magamat hibáztattam, hiszen ha nem mondom hogy menjünk táncolni, akkor nem lenne semmi baja...
5 perc múlva már a mentők megérkeztek, és betették Billt a mentőautóba. Én is beszállhattam, mivel csak én voltam vele. Lélegeztető maszkot vagy mit tettek rá és elállították a vérzését. Én csak ültem mellette és csak folytak ki a szememből a könnyek.
"Bárcsak Fanni itt lenne... Ő mindig meg tud nyugtatni... Az egész az én hibám. Mivan ha valami baja lesz? Azt nem élem túl... nem is értem miért féltem ennyire, miért... mi van velem?" - jártak a fejemben a gondolatok
Aztán mintha az egyik mentős a fejemben olvasna, megszólalt:
- Nyugodjon meg, nem lesz semmi komoly baja. - nyugtatott
- Ez biztos? - én
- Igen, kérem nyugodjon meg. Nincs oka aggodalomra. - mentős
- Köszönöm. - én
- Ez természetesen - mentős
Egy olyan 15 percen belül sikerült beérni a korházba.
Ott egyből bevitték Billt egy műtőbe kivizsgáltatni és bevarrni a homlokán valami sérülést ami vérzett.
Én csak kinnt ültem a műtő előtt. A függöny el volt húzva, ezért nem láttam semmit. Gondolom felhívom Tomot, nemérdekel hogy éppen mit csinál. De nem vette fel. Már harmadjára hívom, de még mindig nem vette fel. megpróbáltam még utóljára. Felvette.
- Most nem alkalmas... - Tom
Tudtam hogy éppen mit is csinál, de nem érdekelt.
- Nem érdekel hogy minek a közepén vagy azzal a csajjal, de az érdekel hogy a tesód a korházban van és éppen műtik!!! - én
- Mi?? - Tom
- Igen! Gyere be a korházba és mindent elmondok! - én és le is tettem
Még mindig a műtőben voltak az orvosok Billel együtt. Már nem sírtam. Egy hó fél óra múlva megjelent Tom. Mikor megláttam, egyből kitört belőllem a sírás és szorosan megöleltem.
- Nem akarom hogy komolyabb baja legyen! Az egész az én hibám... - mondtam halkan miközben sírtam
- Hé, nyugi. Mi történt? - Tom
Leültünk a műtő elé és mindent elmeséltem neki.
- Ez egyáltalán nem a te hibád... nem tudhattad... - Tom
- De az én hibám! Ha történik vele valami... - én
- de nem fog! - vágott közbe Tom
- Boccs hogy megzavartalak! - én
- Nem fontos - mosolyog
Erre én is elmosolyodtam
- Hidd el, nem lesz semmi baja. És nem te vagy a hibás. Ne hibáztasd magad, ezzel csak ártassz magadnak. - nyugtatott Tom
Ezután csak csendben ültünk és vártunk. Néha egy-egy könycsepp kicsordult a szememből, de mivel Tom ott volt mellettem és átkarolt, mindig megnyugtatott. Olyan 10 perccel később kijöttek az orvosok. Az utólsó orvos megállt előttünk.
- Hogy van? Ugye nincs komolyabb baja!? - én
- Igazából nincs olyan jól. Súlyos agyrázkódást szenvedett. Valószínűleg 5 napig lesz kómában. Ha utánna nem ébred fel, akkor komolyabb a baj, de erre nagyon kevés az esély. Szóval nem aggódni, legyenek türelmesek, és elhihetik hogy 5 nap múlva fel fog ébredni. - orvos
- Bemehetünk hozzá? - én
- Igen, de ne sokáig - orvos, és el is ment
Bementünk Billhez. Mindketten leültünk Bill mellé két székre, én a bal oldalához, Tom a jobb oldalához. Gyendéged megfogtam Bill kezét, és bírtam benne hogy fel fog ébrdeni minél hamarabb. Tom csak nézte testvérét.
- Nem lesz semmi baja. Érzem. - Tom
- Bízok az érzéseidben. - én

Hamar eltelt az 5 nap, mindennap bejártunk, még Gina is bejött párszor, aki szerencsére már meggyógyult.  Néha sikeült este is ottmaradnom. De mindig az az érzésem volt, hogy nem fog felébrdeni, és még mindig magamat hibáztattam...
- Nem ébred fel - én és már hulltak a könnyek a szememből - Már letelt az 5 nap... és nem ébred fel...
- Még itt van az este. Bármelyik pillanatban felébredhet - Gina
- Menjél le enni valamit a büfébe, mi itt leszünk. - Tom
- Jó. De ha van valami azonnal szóljatok - én
- Persze, de menjél mert már így is sokat fogytál - Gina
Kimentem, le a büfébe. Vettem egy colát meg valami hamburgerfélét, amit még ott megettem. Kicsit lassabban ettem, mert Billen járt az eszem. Hirtelen rossz érzész töltött el és elkezdetem fulladozni. Semmi komoly bajom nem volt, azthitte a büfés hogy csak félrenyeltem a kaját. És jól hitte. De azért nyertem félre, mert valami nagyon rossz érzés fogott el. Otthagyva a kaját és a colát, felrohantam Bill szobájához. Mikor odaértem, a szoba előtt ült Tom és Gina lehajtott, szomorú fejjel. Bill szobájában a függönyök elvoltak húzva...
- Mi történt?? - próbáltam volna kinyitni az ajtót, de be volt zárva
- Gyere... - fogott le Tom és leültetett
- De mi történt? - én
- Tudod van az a gép, ami érzékeli hogy hogyan dobog Bill szíve... - Tom
- Igen. és??? - én
- És mikor elmentél, egy olyan 3 perc múlva, a gépen elkezdett lassulni a szívverést kiadó hang... - Tom
- Nem!! Nem! Az nem lehet - öleltem meg Tomot
Már nagyon sírtam.
- De nem halt meg és nem is fog. Bill erős. Most élesztik újra. - Tom
- Éreztem... Mikor ettem, hirtelen rossz érzés töltött el, akkor kezdtem el ide rohanni és most... éreztem hogy baj van... - én
- Nem lesz semmi baja - Tom
- 5 nappal ezelőtt is ezt mondtad - én - Túl sokáig vannak bennt
Mihelyst ezt kimondtam kimentek az orvosok. Ugyanaz maradt előttünk, aki 5 nappal ezelőtt is.
- Sikerült az újraélesztés. De még nincs túl az életveszélyen. Túl nagy ütés érte, és mint kiderült, az agyrázkódása súlyosabb mint hittük. Most már csak reménykedni lehet hogy felépül... - orvos
- Köszönjük - válaszolta Gina, mert látta hogy Tom és én nem tudunk megszólalni
Az orvos elment, mi pedig bementünk.
Már vagy 2 órája ültünk ott, mikor Tom megszólalt:
- menni kéne, majd holnap bejövünk - Tom
- nem, én nem megyek sehova - én
- Ki kell pihenned magadat. Meg táncra is kell majd menned - Gina
- Amíg Bill nem lesz jól nem megyek táncra - én
- Hát... legyen... Erika biztos megfogja érteni. De én megyek - Gina
- Megyek én is, nem baj? - Tom
- nem, persze. Mennyetek csak. - én
Tom és Gina el is mentek.
- Bill... nem történhet veled semmi... azt én nem élném túl... - fogom meg a kezét
Ekkor megcsörrent a mobilom. Fanni volt az.
- Szia... - én
- Szia! Felkeltettelek? Fura a hangod? Baj van? - fanni
- Nem, nem keltettél fel. Baj? Az van. összebarátkoztam Billékkel. nagyon jóban lettünk, tök jó fejek igazából. - én és a balesetet, meg hogy most is a korházban vagyok Bill mellett, elmondtam neki, mindent részletesen
- Értem. Hát nem tudom hogy tényleg jófejek-e... De azárt ha már így állsz, akkor sajnálom a balesetetés biztos vagyok bene hogy nem a te hibád. De majd beszélünk. Én holnap repülök hozzád. Délután 3-ra érkezik a gépem. - Fanni
- Ez komoly? Jajj, annyira örölük. Elég megyek, oké? -én
- Oké. Persze ha nem baj. De nem is zavarlak tovább. Szia! - fanni
- Szia! - én
Letettük mindketten. Én egy olyan 10 perccel ezután elaludtam, úgy, hogy még mindig Bill kezét fogtam.

Hogy mi történt ezután, a kövi részből kiderül! ;)
Folyt. köv.