21. rész

- Sajnáljuk… - hajtotta le a fejét Máté, majd Tom is a takaró szélét kezdte bámulni, mintha valami érdekes látványosság lenne.
- Hát sajnálhatjátok is…de ezt még nagyon megbánjátok! – ezek voltak az utolsó szavaim hozzájuk
____________________________
A délelőtt folyamán már nem veszekedtem a fiúkkal. Tom átvonult a saját szobájába, Máté meg csak nézte hogy fogom a fejem, mert fáj. De nem is szóltam hozzá, és ő se hozzám. Jól is tette. Nem 1 fájdalomcsillapítót vettem be…legalább valami jó minőségű altatót vettek volna -.-
Pedig mára terveztem hogy még délelőtt átmegyek Billhez beszélni. Hát ez így nem fog összejönni. Majd ha hazajövök. Ebédkor rendeltem salátát, Máté meg inkább lement enni. Még pihentem egy kicsit 1ig, de nem sokkal lettem jobban :S Elindultam gyalog (h kicsit szellőztessem a fejem…bár ott az erkély… >.<  de ez csak most jutott eszembe) és fél 2 előtt 10 perccel értem be. Lenával egy kicsit beszélgettem, aztán jött Sophie és Paul. Leültünk, és egy nagy kivetítőn mindenkiről megnéztük a legjobban sikerült képeket. Elmondták hogy ki milyen ruhákra és hajviseletre számítson a kifutón. Kissé már unni kezdtem. Minek mondják el, ha úgy sincs semmi beleszólásunk? Szóval sztem ez tök felesleges -.-
fél 4kor végeztünk. Azt mondták hogy majd hívnak ha be kell mennünk, de biztos hogy 2-3 napig nem kell. Egyből mentem haza. Máté bent volt. Furcsa módon egyedül. Mostanában mindig Tommal lóg. Szó nélkül mentem be, de ő se köszönt rám, mert tudta hogy nem viszonzom. Átöltöztem és indultam Billhez. Már egyáltalán nem fájt a fejem.
Kopogtam.
Pár másodperc múlva Bill nyitott ajtót. Kicsit kómás volt a feje, a haja nem volt kivasalva és smink nélkül volt. Kicsit meglepett a látvány.
- Miaz? – Bill közömbös hangon
- Semmi – ráztam meg a fejem – Bemehetek?
- Persze – tárta ki az ajtót, és miután bementem be is csukta, majd leült az ágyára, én meg mellé
- Hogy vagy? – kérdeztem
- Szerinted hogy lennék? – nyomta a kezembe a papírt, amin Sarah írása volt
- Sajnálom – mondtam a szemébe nézve miután gyorsan végigolvastam
- Én is. Szerettem – hajtja le a fejét
- Tudom. De attól hogy ő nincs veled, neked ugyanúgy tovább kell élned az életed. Hisz ő is ezt teszi. Nem szabad egész nap bezárkózni a szobádba, mert így mindig csak rá gondolsz. – én
- Igen…de nem fogok elmenni bulizni és berúgni… - fintorog
- Nem is arra gondoltam! – szóltam közbe
- Hát? – néz rám újra
- Mondjuk elmenni egy jót sétálni…vagy mit szólnál ha beülnénk egy jó vígjátékra? – néztem rá kérdően
- Most? – Bill
- Mért ne? – én
- Oké – bólogat – Csak kicsit összeszedem magam. Ahogy észrevettem még te is megijedtél tőlem mikor megláttál – jelenik meg egy kis halvány mosoly az arcán
- Neeem, csak olyan nyúzottnak tűntél és még nem láttalak így. Csak kivasalt lapos hajjal, vagy ilyen felálló sünisen és mindig sminkben láttalak csak. – én
- Jah – Bill – Akkor fél 6kor induljunk?
- Ahha, oké, úgy jó – mondtam, majd álltam is fel
- Nyugodtan maradj – ültetett vissza Bill mosolyogva
- Csak nem akarsz te is elaltatni? – kerekedtek ki a szemem
- Hogy mit? – néz kérdően
- Vonulj egy készülődni, közben mondom – én
- Okay – mondta és hozzáfogott magához xD
- Szóval…tegnap este Tommal és Mátéval beszélgettünk nálunk. És attak valami kólát, amiben altató volt. Szépen kijátszottak. És tegnap tényleg nem billiárdozni voltak… - kezdtem bele, majd szépen elmeséltem neki mindent, miközben ő öltözött.
- Ezt komolyan ők csinálták? – jött ki a fürdőből
- Igen… - húzom el a számat – De már tudom hogy fogok bosszút állni *gonoszvigyor*
- Tom és a pink rasták? – vigyorog
- És Mátéval is van már tervem… - elmeséltem neki hogy hogy akarom megszivatni.
Még vártam egy kicsit hogy elkészülődjön, aztán indultunk.
Mikor kimentünk a hotel én megálltam, aztán Bill is.
- Nem megyünk? – Bill
- Ha tudnám hol a mozi… - én gúnyosan
- Jaa, persze, bocsi – mosolyog és elindul az egyik irányba, én meg követem
- És mit nézzünk meg? – kérdeztem már a moziban, ahol választani lehetett 3 film közül
- Öhm… Betépve? – Bill
- Neeem, annak nem happy end a vége – húzom el a számat – És nekünk most az kell. Feketék fehéren?
- Azt még nem láttam, okay – bólint
- Ma este befestjük Tom rasztáit? – vigyorgok
- Benne vagyok – Bill – Amúgy rád van tapadva?
- Tom? Hát…talán egy kicsit. De nem vészes. Amúgy is jó pasi – mosolyodok el a végére – Szóval nem bánom hogy tapad.
- Lefeküdnél vele? – Bill
- Talán…lehet…igen. – mondtam ki végül
- Csak egy estére? – Bill
- Hát…igen. – bólogatok
- Te tudod – Bill – Mehetünk! – húzott magával a kezemnél fogva a nézőtérre.
Miután elkezdődött a film eszembe jutott hogy:
- Bill, nem vettünk kukoricát – súgtam oda neki, amitől meg is ugrott kicsit ijedtében
- A szívbajt hozod rám… - teszi a kezét a szíve helyére és kifújja a levegőt
- De akkor visszafele veszünk kukoricát. – néztem rá pislogva =)
- Visszafele? – vonta fel a szemöldökét
- Öhm…jah! Mért ne? – vonok vállat
- Inkább elmegyünk pizzázni – Bill
- Okay – egyeztem bele
Sokat röhögtünk a filmen…xD Asszem nincs több hozzáfűznivalóm.
Jó volt, szép volt, nagy hülyeség volt.
- Ez kurva jó film volt – vigyorog
- Jajah, tudom. – én – Te figyelj…nem szabadna pizzát ennem.
- Jajj ne csináld már! Még addig egy csomó idő van. 2 hét! Nem halsz bele… Naaa…! – jött egyre közelebb és édesen nézett a szemembe
- Jó, meggyőztél – adom meg magam mosolyogva

Folyt. Köv.