10. rész

- Ha te mondod… - feküdt be mellém vigyorogva és simogatni kezdte a karomat
- Máté, már megmondtam hogy ne tapadj rám te is – mondtam és kinyitottam a szememet – TOM?!

- Te meg mit csinálsz itt? – húzogattam a karomat, ezzel jelezve hogy ne simogasson
- Máté mondta hogy 11kor kelned kell – Tom
- És mért nem ő kelt? – ráncoltam össze a homlokomat
- Mert…mert most fontos megbeszélnivalója akadt Gustavval. – hazudta
- Ahha. Mind1 – vontam vállat – Akkor…most kimennél? Szeretnék felöltözni, meg minden.
- Nem kapok valamit amiért felkeltettelek? – nézett reménykedve nagy szemeivel, miközben kituszkoltam nagy nehezen az ajtón
- További szép napot. – csuktam be előtte az ajtót mosolyogva
Felöltöztem, megcsináltam a hajam, felraktam valami alap sminket. Ott úgyis teleraknak majd minden szarral. Hozattam az ebédlőből valami salátát. Ezt ettem meg ebédre. Mivel nem találkoztam Mátéval, írtam neki egy cetlire hogy elmentem, és nem tudom mikor jövök. Fél 1-kor már indultam is. Mikor odaértem már szinte mindenki ott volt.
- Szijja – adott Lena két puszit
- Szija. Mizu? – kérdeztem
- Semmi. Azt mondták ha valakinek kész a fotózása, akkor hazamehet. Nem kell a többiekre várni. Holnap után pedig be kell jönni az eredményekért. – Lena
- Ahham. Csak ne utolsók legyünk. – húztam el a számat
- Nyugi, névsor szerint lesz. Én a 2. leszek, te meg a 4. – Lena – Bocsi, de nem tudlak megvárni, mert valami családi program lesz – mondja szemforgatva
- Oké, semmi. Nekem úgyis kéne már egy kicsit foglalkoznom a kísérőmmel. Mindig panaszkodik hogy szétunja a fejét ha elmegyek. – én
- Jah. – Lena
Ekkor odajött hozzánk Sophie és Paul. Közben még megérkeztek azok is, akik eddig nem jöttek, vagyis késtek. Emiatt vagy 10 percet magyaráztak hogy mért nem szabad elkésni, és egyes rendezvényeken ez milyen következményekkel járhat stb… Aztán a lényegre tértek és elmondták újra hogy milyen sorrendben leszünk és egy fotózás mennyi időt vesz igénybe. 20 perc. Vagyis 1 óra 20 perc mikor hazamehetek. Igazából nem volt olyan rémesen hosszú idő, mert mindenki sűrgött-forgott és gyorsan elment az idő. Mindenkinek több szerelésben és sminkben kellett megjelennie. Készült pár (?) kép…
Mikor hazamentem már ott volt Máté.
- Szija – adtam neki 3 puszit
- Szia, milyen volt? Még hamar hazaértél. – lepődött meg
- 4. voltam, és senkinek sem kell várni a többiekre. Holnapután 2-re kell menni hogy megmutassák milyenek lettek a képek. – én
- Értem – bólogat
- És te hogy-hogy nem a fiúkkal és Sarahval vagy? – kérdeztem
- Elmentek valami interjúra – von vállat
- Sarah is? – néztem kérdően
- Ő elment vásárolni valamit. Azt mondta egyedül akar menni – Máté
- Jah. – én
Még beszélgettünk egy kicsit, aztán olyan 3 fele valaki kopogott.
- Gyere! – én
Bill és Tom jött be.
- Csá! – jött be lazán Tom és helyet foglalt mellettem
- Hello – Bill, majd ő is helyet foglalt Máté mellett
- Mizu? – kérdeztem
- Milyen volt az interjú? – Máté
- Szar…a szokásos kérdések – Tom
- Jah, de legalább ez nem egy csaj volt, aki végig rám akart volna mászni… - fintorgott Bill
- Viszont Georggal nagyon szemezett. Szerintem buzi. – jelentette ki Tom
- Jah…az a rózsaszín póló – vigyorog Bill
- Hééé! – szólt rá Máté, ugyanis rajta is rózsaszín póló van xD
- Oh…bocsi…nem úgy gondoltam… - vakarta meg a tarkóját Bill
Mivel Máté jóval izmosabb mint Bill, félő volt hogy leüti, és azt Bill nem élné túl… >.<
- Szerintem a rózsaszín pólós pasik nem feltétlenül buzik. Szerintem cukik – mosolyogtam édesen – Amúgy Georgék hol vannak?
- Felmentek. – Tom
- Jah – én
- Sarah? – Bill
- Azt mondta vásárolni megy egyedül – Máté
- Szóval nincs itthon – mondta Bill megkönnyebbűlten egy nagyon halvány mosoly kíséretében
- És te ennek mennyire örülsz. – én gúnyosan
- Csak reggel megint összekaptunk. Szóba került a turné, meg hogy biztos nem fogom hívni, meg fogom csalni, meg teljesen elfelejtkezek majd róla… - Bill szemforgatva
- Igaza van. Azért nem kis időre mész el – próbáltam Saraht védeni
- De már ezelőtt is volt ilyen. Akkor is túlélte – Bill
- És hányszor is vesztetek össze az előtt és után is? – húzogatta a szemöldökét Tom – Én nem vagyok az a hősszerelmes típus és nem is értek ehhez, de Sarahnak van oka arra hogy aggódjon.
Erre csak Bill nagy szemeket meresztett. Nem szólt semmit.
- Nah hát Tom! Ezt tényleg te mondtad? – próbáltam oltani a feszültséget
- Én is alig hiszem el – Tom

- Haggyuk ezt – Bill
- Nem megyünk el ma valahova egy közöset bulizni? – kérdezte Máté
- Ennyit arról hogy úgysem fogunk sűrű találkozni – mosolygott rám Bill elégedetten

Folyt. Köv.