22. rész
- Ez kurva jó film volt – vigyorog
- Jajah, tudom. – én – Te figyelj…nem szabadna pizzát ennem.
- Jajj ne csináld már! Még addig egy csomó idő van. 2 hét! Nem halsz bele… Naaa…! – jött egyre közelebb és édesen nézett a szemembe
- Jó, meggyőztél – adom meg magam mosolyogva
____________________
Mikor félúton voltunk a pizzázó felé, megint elkezdett szakadni az eső, mint tegnap.
- Francba! – kapta fel Bill a kapucniját a fejére
Mivel látta hogy nekem nincs, a fejemre tette a sapiját
- Huh jó nagy fejed van – igazgatom magamon – De köszi
- Szívesen – mosolyog – Tudod ebben a nagy fejemben van a sok ész
- Sok? – vonogatom a szemöldökömet
- Hát..általában – vigyorog
- Menjünk be valahova, mert nem akarok mégjobban elázni – én
Az utcán mindenki gyorsabban ment, összehúzta magán a pulóvert, felhúzta az esernyőt, vagy a kapucnijába bújva rohantak. Mindenki a fedett helyeken próbált menni. Bill megfogta a kezemet és futni kezdett egy másik irányba, engem magával húzva
- Gyere! – mondta közben
Egy fedett sikátorban kötöttünk ki.
- Oh…végre! – sóhajtottam és körülnéztem a helyen. Mivel az ég is beborult és ez a hely eleve fedett és sötét, nem sok mindent láttam.
- Mikor még nem volt a Tokio Hotel és ide jöttünk mamáékhoz Tommal, akkor ez volt a búvóhelyünk. Nem sok mindenki ismeri. – mondta Bill visszaemlékezve azokra az időkre
- Mitől bújtatok? – kérdeztem, majd észrevettem hogy még mindig a kezemet fogja, és gyorsan kirántottam belőle, mire felkapta a fejét
- Jah…bocsi… - mondta zavartan
- Semmi. Szóval? – én
- Nem bújtunk…inkább akkor jöttünk ide ha egyedül akartunk lenni. Itt senki sem talált meg minket. – Bill
- Értem. „Wir sind jung und nicht mehr jugendfrei…” – kezdtem el halkan énekelni, amin Bill nagyon meglepődött
- Azt mondtad nem vagy fan – Bill
- Nem is. De voltam – mosolygok – És ez volt az egyik kedvenc számom.
- Igen? És mért? – vigyorog
- Hát…olyan aranyosan énekelsz benne – mosolygok – Tetszik benne a hangod
- Eljönnél egy koncertünkre? – Bill
- Arra nem lenne alkalom – csóválom a fejem
- Ha visszajössz nyáron akkor lenne – Bill
- Nem biztos hogy találkozunk – fordulok felé, majd leülök egy kis padra, ő meg mellém
- Mért ne? Ha már így összejöttünk? – Bill – Mit csinálnál egyedül?
- Jó-jó…biztos hogy találkoznánk, de…nem tudom. Oké. – bólogatok mosolyogva, és láttam hogy nagyon örül – Amúgy Sarah előtt Mary-Kateel kavartál?
- Honnan tudod? – kerekednek ki a szemei
- Egyszer észrevettem egy vidiben hogy megpusziltad vagy megcsókoltad – én
(ihlet: thx Theri =))
- Igen…De az nem tartott sokáig – Bill
- Értem – én – Meddig leszünk még itt? Nem szeretem a sötét helyeket.
- Csak nem félsz? – ül mosoly az arcára
- Ha otthon vagyok és jó meleg van, akkor nem. De ha egy idegen városban egy idegen hideg és sötét helyen, akkor igen… - húztam el a számat
- Fázol? – Bill
- Nem – hazudtam
Csörögni kezdett a telefonom. A kijelzőn Máté neve állt.
- Szia – én
- Szia, minden oké? Hol vagy? – kérdezte
- Öhm…Billel vagyok csak elkezdett szakadni az eső és bejöttünk egy sikátor féleségbe – én
- De jól vagytok? – Máté
- Igen. – én
- Mikor jöttök? Vagy értetek menjünk? – Máté
- Nem kell… majd megyünk ha eláll az eső – én
- Oké, ha kell valami hívj! – Máté
- Oks, szia – tettem le
- Máté? – Bill
- Igen – bólogatok – Ahhj mikor áll már el? – mérgelődtem
- Látom nagyon nem tetszik a hely – mosolyog
- Biztos hogy szép időben jó itt egyedül lenni, de ilyenkor…a hideg kiráz – fintorgok
- Menjünk máshova? – Bill
- Szerintem minden hely dugig van – én
- És? – Bill
- Felismernének. Biztos akadna ott fanod vagy riválisod – én
- Jah… - Bill
Elővettem a telefonomat és nyomogatni kezdtem

- Szereted Enrique Do You Know számát? – kérdeztem
- Hát…nem rossz… - mihelyst ezt kimondta be is kapcsoltam
- Ezt általában akkor szoktam hallgatni ha egyedül vagyok, de most ehhez van kedvem – dőltem hátra és mégjobban összehúztam magamon a pulcsimat
- Ázzunk meg – mondta hirtelen vigyorogva
- Mi?? – meresztettem rá hatalmas szemeket
- Kit érdekel? Ilyenkor senki sincs az utcán, senki sem bámul meg minket. Utána meg hazamegyünk – Bill
- Te totál flúgos vagy! Utána meg jól megfázunk és mindketten baszhatjuk – rázom a fejem nevetve

- Majd odafigyelünk hogy ne fázzunk meg. Nah, légyszii – nézett nagy bociszemekkel
- Kizárt! – tiltakozok
- Neked adom a sapkámat – bök a fejemen lévő sapijára
- Nem éri meg – nevetek
- Naah, már csak csepereg – kérlelt
- Mért akarsz te esőben sétálni? Úgy fogunk utána kinézni mint két ázott csöves – én
- Nem érdekel. Nem lát minket senki – Bill
- Jól van, menjünk – adtam meg magam
Mikor kimentünk és megcsapott az eső egyből visszarohantam
- Ki nem megyek innen még el nem áll! – én
- Jajj ne már! Gyere! – húzott nevetve
- Bill, ne légy gyerekes… - mondtam, de már rég az eső alatt voltam én is
- Ha szeretsz megteszed – vigyorog
- Ez most olyan, mintha azt mondanád: ha szeretsz, lefekszel velem. És ki mondta hogy szeretlek?? – próbálok komoly lenni
- Gyere már, egy kis eső senkinek sem árt – Bill
- Én kivétel vagyok – mondtam, de végül vele mentem – És ez mégis mire jó?
- Nem tudom…de ilyet még nem csináltam – Bill
- Én sem, de nem is terveztem… - én
- Egyszer kibírod – Bill
- Ha beteg leszek és nem léphetek fel vörös orral, a te hibád lesz! – én
- Mire jó az alapozó? – Bill
- Te már csak tudod…jártas vagy a smink dolgokban – vigyorgok
- Ha-ha – Bill gúnyosan
- És neked annyi gyűrűd van. Gondolom van közte Hello Kittys is. – húzom tovább – Jaah meg most a pasiknál divat a rózsaszín, szóval beszerezhetnél pár olyan cuccot.
- Befejezted? – kezdett mérgesedni
- Jah és még egy kis masni a hajadba… - vigyorgok
- Szakadj le rólam – fordult el a másik irányba
- Hm…Billike besértődött – nyávogtam xD
- Szeretsz másokat piszkálni – állapította meg
- Jól esik, nah! – nevetek – És miattad leszek beteg, szval ennyi jár nekem
- Örülök hogy most boldog vagy, de el kell szomorítsalak. Nem veszek masnit, rózsaszín cuccot és Hello Kittys gyűrűm sincs – Bill – Amúgy szerinted jobb lenne a hajam laposan és csíkok nélkül mindig? – terelte a témát
- Hát…nem tudom. Az olyan túl sötét lenne. – itt elvigyorodtam – Tükrözné a belsődet.
- Ha már itt tartunk, jó lenne teljesen kiszőkíteni a hajadat – vigyorog gúnyosan
- Ohh, pont holnap megyek fodrászhoz hogy teljesen beszőkítsen – nevetek
- Így legalább kívül-belül szőke leszel – Bill
- Még mindig jobb mintha sötét lennék – én
- Mi a különbség a kettő között? – Bill
- Hát…végülis ugyanaz. De az eredeti hajszíned neked is szőke – én
- Nem. Szőkésbarna – javítja ki Bill
- Nah, nekem meg sötétbarna – vigyorgok

Folyt. Köv.